A Mozgó Világ szerkesztőinek modernitás eszménye akkor – s ez talán hiba volt, talán a legnagyobb erény – a komplementer értékképviselet volt. Fölsorolni is lehetetlen, mennyi és hányféle érték egymást kiegészítő képviselete.

A pedagógusminősítési rendszerrel kapcsolatban kikértük az érdekképviseletek állásfoglalását is. Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke fejti ki véleményét a témáról, valamint közöljük egy – feltételezhetően a rendszer kidolgozásában résztvevő – hozzászóló reagálását előző cikkünkre.

Szép és fájó; lírai és felkavaró; tragikusan drámai és igézetesen felejthetetlen. Hogyne őrizném hát minden könyvét, egytől egyig, mind a tizenkilencet – sorra az erdélyi (Irodalmi, Kriterion, Dacia, Kultúra, Irodalmi Jelen, Polis) és a magyarországi (Szépirodalmi, Kortárs, Felsőmagyarország) kiadóknál közzétetteket.

Egy fiatal szegedi kutató a pornófilmekről írta doktori disszertációját. Kísérlete egyszerre fontos és ijesztő. Cikkünkből kiderül, miért.

Hogyan veszítheti el évtizedes munkáját egy pedagógus az életpálya-modellnek köszönhetően? Az oktatást érintő fontos változásokról és lehetséges következményeiről.

„A mi, 1953-ban épült házunk esetében még attól sem tudok elvonatkoztatni, hogy egy áthallásokkal teli korban falai talán szánt szándékkal lettek áthallásosak.” – Laik Eszter tárcája.

A beruházással aránylag jól állunk, a becipőzéssel szintén, bár egy egérfamília – orvul megbújva az árnyékgazdaságban – elfogyasztotta a garázsban tartott tartalék fekete lábbelim tetemes részét. Sürgősen be kell töltenünk néhai kandúrunk megüresedett posztját, pályázatot írunk ki a környékbeli gazdátlan macskáknak.

Biztos vagyok benne, hogy valahol a teljesség felé tartasz, hogy az az út, amelyen most végigmész, napfényes, tiszta, mint egy légies vers, mint a csillogó szemű, ártatlan gyermek vagy a szelíden hullámzó tenger. E másik élet, dimenzió, lelkiállapot, nevezzük bárhogyan is, amiről oly kevés sejtésünk van nekünk, földi halandóknak, megadja minden kérdésedre a választ, amelyet átmeneti valóságodban, itt a földön nem találhattál meg. Valahol bizonyára mosolyogsz, és nem szeretnéd, hogy úgy búcsúzzunk tőled, hogy könnyes legyen a szemünk.
Nyugodj békében!

Ez a zsiráf négyszer halt meg, tábornokom. Meglőtték messziről, s eltalálták: pont a nyakán, ahogy illik. Lezuhant a tonnás nyakorján, de fölállt s elszaladt. Mindhiába, mert a Hortobágy hőse utolérte, s nyakon lőtte megint.

Bárhogy összegzem az év mérlegét, taszigálok számokat, írásokat, tárgyakat, eseményeket jobbra és balra, írok és áthúzok érzéseket, kétezertizenhárom leírható két egyszerű mondattal. - Sultanus Beatus tárcája

Egy internetes szavazásban az az érdekes, hogy az olvasó, a rajongó, az ismerős, a barát, a család és még a rosszakaró is esélyt kap a véleménynyilvánításra. Utóbbi legfeljebb úgy, hogy másra szavaz, negatív kampányt indít, látatlanban is megkérdőjelezi az adott szerző vagy könyv értékét, ahogy jelen esetben a Litera Az év könyve 2013 szavazásán is történt.

„Ama kétezer évvel ezelőtt született kisded is a nevében hordozta sorsát. Boldog volt-e, miközben beteljesítette? Nem megválaszolható kérdés – túlságosan profán ehhez a boldogságfogalmunk.” – Laik Eszter tárcája.

Bárdos József jegyzetét olvashatják a gyógyító mesék divathullámát meglovagoló kiadványokról, amelyek gyakran félrevezetik a gyanútlan vásárlót.

Nincs megállás, töretlenül fejlődünk tovább és tovább! Eljön az időegység, amikor az egész anyagi világ tele lesz céltudatos, intelligens gépekkel, a legtávolabbi planéták és holdak, még az aszteroidák is. Közöttük pedig szatellitek és űrhajók légiója cirkál. A világegyetem egyetlen, végtelen gép lesz, amely tökéletesen és örökké működik.

Mogorva, békétlen, helyét nem lelő ember volt és rosszkedvű. Talán sértett is. De talán csak látszat lehetett ez: aki valóban és mindenestől mogorva, nem képes Chopint hitelesen játszani, és nem képes leleményesen, izgalmasan és élvezetesen főzni. Az ízeket, aromákat, színeket, szavakat, jelentéseket kombinálni, és újrakombinálni.

Megtaláltam a rajzokat, ’96-ból. S a hátukon az írást: „Kis türelem és megértés kéne” – TD. A többit nem tudom megfejteni. Nem is szeretném. Ennyi elég.

„Hangjuk meglágyult, nyoma sem volt már annak a mélységnek, amellyel a korábbiakról számoltak be. Szemükbe visszatért a csillogás, mint amikor a régen használt karácsonyi égősorok újra megízlelik a váltóáramot.” – Sultanus Beatus tárcája

Braun Barna válaszát olvashatják Boldog Zoltán jegyzetére, amely „Nyáry Krisztián mint ránctalanító krém” címmel jelent meg.

„Van, akiét még értem. Úgy, ahogy. A sikerét. Mondjuk a Csernusét. Kevés egyedi gondolat az emberről, inkább minőségi közhelyek, de azok menő stanicliben, aztán a praxis, ugye, meg a tapasztalat, helyrerakott drogosok, és ez tényleg valami, meg az is igaz, hogy sok megzuttyant nőnek bejön az arcbakiabálós amerikai őrmester-stílus.”

Most pár napig fedél nélkül leszünk – reméljük, hogy nem jön eső. Jött. Be is áztunk. Meg szél is jött, viharos. Csak az ácsok nem jöttek. De az élet nem áll meg. Kirámoltuk a bútorokat: megtelt a garázs, a terasz, az ereszalja és a szerszámos-kamra. Alig látjuk egymást a portól, és nemigen sikerül túlkiabálnunk az ütés-verést meg a gépek zaját. Sebaj, aki építeni akar, annak rombolnia kell, ezt a két-három hónapot guggolva is kibírjuk.