​​​​​​​"A blogon keresztül bekerültem Erdélybe, ahol nem kértek tőlem útlevelet, nem kérdezték, ki vagyok, csak néha megszólítottak egy-egy kommentben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a nyelv nem népszavazásokkal és nemességet igazoló kutyabőrökkel működik, de még csak nem is lakhely és identitás alapján. Igen, én csak úgy erdélyivé váltam. Mármint SB vált azzá, mert befogadták, és a blogger énnek erdélyi kötődése lett – virtuális és érzelmi." - Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​„A tanárok, szerkesztők, szerzők, írók és költők, talán még közszereplők is, akik szembeszállhatnának sokkal gyengébbek, elszeparáltabbak semmint ezt az őrjöngő siker-éhséget, füstölgő kánongépet leállíthatnák. Nem marad számukra más, mint a dicsőséges margináliák. Nem tehetnek mást, mint hogy „mást” tesznek. Másféle tankönyvet, máshogyan tanítanak, más a szerkesztési elv, talán még az irodalom is teljesen mást jelent.” – Weiner Sennyey Tibor írása. Továbbá Kiss Márta festménye és Joós Tamás éneke.

​​​​​​​Ő az első író, akiről anyám elmeséli, merre hány méter. Lehet, korábban is történt hasonló, de erre emlékszem, ma már kétségtelen szándékkal világít rá a kurva és a kurvának kikiáltott nők közti meghatározó különbségre (A skarlát betű hősnője, Hester Prynne érdekében): később ne keverjem össze a szemforgató ájtatosok, a puritanista szentfazekak sommás véleményét a magaméval. És hogy elültesse az alapszempontot: „a szerelem szent és boldogító”.

 "Ez is mutatja, hogy milyenek a költők, össze-vissza csaponganak, de azért ezen az égi báli bulin elgondolkodtam. Van is ez a szám, a God is a DJ, amit a tanárnő nem ismert, és lefordítottam neki, de mondta rögtön: ne beszéljek hülyeségeket, Isten nem egy lemezlovas, ő egy isten, és kész, én meg olyan hülye vagyok, hogy még ezt sem tudom megérteni.” – Sultanus Beatus tárcanovellája Molnár H. Magor illusztrációjával

​​​​​​​1594. május 19-én ágyúlövés éri Esztergom ostrománál Balassi Bálintot. Mondjuk ki: tökön lövi egy török védő. Azt roncsolja szét, ami a legtöbb gondot okozza Balassinak egész életében. Az első sorokban harcol, hogy az első hullámban zsákmányoljon. Akkoriban divat a szabad rablás (ma is divat, lásd a balkáni háborút), mert a lókereskedelem nem hoz hasznot.

Két remek könyv is megjelent eddig Lénárd Sándor századik születésnapjára a szerzőtől. Az első a nyelvekről szóló írásokat tartalmazza „Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában” címmel, míg a második sokkal személyesebb, intimebb a „Családtörténeteim - Levelek fiaimhoz”. Mindkét könyv nagyon szerethető, kiváló humorral megírt tanulmányokat, leveleket, de leginkább az esszé műfajához közelítő, nagyon „lénárdos” szövegragyogást foglal magába. De ki volt Lénárd Sándor? Vagy ami még fontosabb: miért értékesek számunkra nem csak magyarul, hanem németből visszafordított írásai? – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

„Te mit szeretsz a legjobban, Ferike?” – kérdezik a kiállítás megnyitóján a testben ifjú, látásban és lélekben millió éves festőt: „Az embereket! A füredi karnevált! És a Napocskát!” – s hosszú kezeivel a kép felé mutat.  Elfelejtjük ezt a látást. Hajlamosak vagyunk a felejtésre, annak elfelejtésére, ahogy talán valamennyien láttunk valaha, s ahogy látnunk kéne most is. Mert abban a látásban tényleg benne voltak a színek, az embereket szerettük igazán, ragyogott a Nap. Mind részesei voltunk a füredi karneválnak, amit Vollein Ferenc festett. – Weiner Sennyey Tibor írása egy balatonfüredi kiállításról és Vollein Ferenc képei Galériánkban.

Tizenöt könyve jelent meg magyarul, mégis – könyvei példányszámát tekintve – ismeretlen írónak számít Magyarországon. Az EX-ből nem derül ki, miért. Én úgy érzem, azért, mert Nabokov nem adja könnyen magát (megjegyzem, egyetlen irodalmi különlegesség se dől be azonnal a kedves olvasó alá, hiszen az olvasó szokások még a nemi vagy étkezési szokásoknál is nehezebben változnak). A pornóvadász, pedofilközeli könyvkedvelőknek komoly csalódás a pornóként elhíresült Lolita.

1860-ban áttelepül San Franciscóba, indul a szekér. 1870-ben nősül. Az asszony – mint az asszonyok – keményen átfaragja Twaint. Tiltja az italtól, kezeli a pénzt (Twainnek fogalma nincs a dollár természetéről). 1910-ben bekövetkezett haláláig elképesztő mennyiséget ír, szinte egy amerikai Jókai. Több sikeres felolvasó körutat tart Európában.

Tényként közli, a szocialista nem iszik, nem veri a gyereket, se az asszonyt, napszámostársait főleg nem. A szocialista harcol az emberiség jobbik részének jövőjéért, a szocialista ennek köszönhetően jó ember, nála jobb ember nincs is, esetleg a kommunista (de az nem biztos). Veres Péter nem tartózkodik, nincs akadály előtte, nem kételkedik, semmi nem állítja meg. Robog, mint a felbosszantott bivalycsorda. Ennyi erő és izom szép is lehetne akár. Ha. Ha nem ‘96 végét írnánk. Ha nem volnék negyvennégy éves. Ha ebből negyvenet végigaludtam volna. Ha a lakótelepi ablakból, gépem mellől nem a Káder-dombra látnék, hatodrangú, nevenincs hivatalnokok, a rendszerváltás és a privatizáció levezénylőink elmúlt években felnőtt húsz-százmilliós palotáira.

Hétről hétre kiváló kritikákat kapok bölcsészektől és nem bölcsészektől, és mivel magam az előbbi kategóriába tartozom, mindig félek, hogy elfogult vagyok. Ezért esik jól egy-egy fehér holló, aki szárnycsapásaival nyitogatja a szemem. Ha pedig úgy érkezik, mint az előbbi ritka, félénk turista, megkérdezem: mit mondana el magáról. Öt lányom van – válaszolja. Ennyi elég is, mert látom: szépen írja az életét. – Sultanus Beatus tárcája

Ha még eztán kétségei támadnának valakinek, netán vastagnak találná a Petőfi esszé-regényt, ott a karcsúbb Puszták népe, hogy legyen min megrendülni. De a verskedvelők megtalálják az Egy mondat a zsarnokságról című mondatot a zsarnokságról. Ebből a fiatalabbak is megérthetik a kor lényegét. Már amennyiben a korok rendelkeznek felfogható lényeggel, nem a mindenekori hatalom mindenkori mocskos játékát nevezzük "kor lényegének".

A nagy csend olybá tűnhet, mint a süketség, és elkezdek félni attól, hogy április 11-én ezerszer többen fognak gondolni a két egymást metsző vonalra és a férfi nemi szervre, mint a költészet napjára és az 1848-as áprilisi törvények kihirdetésére. Nem is kell a múlton rágódni, mert akkor nem lesz új országunk, nem forrnak be a sebeink, nem lesz frakcióképes egy megviselt ország fallosza. Vajon hányan fejezik ki ily módon tartózkodásukat azok közül, akik a kettős állampolgárságra nemmel szavaztak? – Sultanus Beatus tárcája

Most, hogy itt üldögélek egy csopaki csárda teraszán komolyan elgondolkodom azon, hogy miért is élünk. Élünk nőért-férfiért, pénzért-hatalomért, hírnévért, szépségért, önmagunkért, másokért és másért, de vajon élünk-e az életért? És mi az, amit tényleg tudunk ebben az életben? - Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele.

A keleti pályaházba befutó vonatok mindennap hoztak vidéki fiatal embereket a fővárosba, akik azzal a szándékkal cipelték kézitáskájukat a Kerepesi úton végig, hogy itt megtelepednek, és lehetőleg irodalmi pályán keresnek hírt és dicsőséget. Szívdobogva és babonásan közeledtek a fiatalemberek a város közepe felé, amely abban a korszakban már nem a Szikszay féle vendéglőben volt, sem a Fiume kávéházban, hanem valahol a Nagykörúton abban a nagy kávéházban, amelynek címerében az amerikai sas lebegett.

Egyesek felvetik a kérdést, helyet kaphat-e Ted Hughes egy katedrálisban? Ugyanis első felesége, az érte rajongó amerikai költőnő, Sylvia Plath a hűtlen félrelépéseitől összetörve öngyilkos lett. Ekkor elvette azt a nőt, Assia Wevill-t, akit Sylviánál már jobban szeretett. Ám Assia szintén megölte magát, és magával vitte a halálba kislányukat is. - Sárközi Mátyás tárcája.

Mi pedig elgondolkodunk: ha már ennyire megengedő irodalmi közegben élünk, ahol bárki kedvére idézhet esztétikai céljainak megfelelően, Weiner Sennyey Tiborral a könyvhétre megjelentetjük a Fuharosokat saját nevünk alatt. De mivel lopott áruval nem szívesen ékeskedünk és kereskedünk, ezért inkább valami esterházyasabbat veszünk célba, talán a Semmi művészetet. Csakis azért, hogy olyan eszeveszetten posztmondernek legyünk, meg egyébként is unjuk már az egyetemen reánk tukmált hivatkozási kényszert, ezért ez egyszer istenigazából írók leszünk, jól bevált recept alapján. De majd amikor közeledik a siker, és a könyvhét szenzációjaként beharangozott kísérlet naggyá teszi nevünket, érződni fog, hogy ez semmi: bűvészet. - Sultanus Beatus tárcája

Sergio Ramos ezt viseli, minden meccsen rajta van, feleli magabiztosan a diák, mint aki egyetlen támadhatatlan válaszát adja hónapok óta. Ez lóg a nyakában, megcsókolja a meccsek előtt, miután leborul a földre, és a kereszt jelzi, hogy Istennek rúgja a gólokat, neki cselez, és amikor felemeli izzadt mellkasán a pólót, neki mutatja, hogy erős még, de a lányok mind azt hiszik: miattuk fontos a kockahas. – Sultanus Beatus tárcanovellája

​​​​​​​Nem vallok be túl nagy titkot, ha elárulom, hogy legjobb barátaim valójában halott emberek. Holtak, akik valami különös oknál fogva itt felejtettek nekünk néhány gyöngyöt, rongyot, kacatot, s mi tűnődve nézzük különös emlékeit mások életének. Sokan szeretettel mutatnak rá, hogy nézd, ő is imádta a jó bort, vagy a tengerparti lovaglást, míg mások meg saját gyarlóságukra találnak önigazolást, hogy lám-lám, ő is megcsalta az asszonyt, vagy fogyasztott bódító szereket. Hamvas írja valahol, hogy szerinte valójában kétféle magatartás van: a templomrabló és a templomőriző. – Weiner Sennyey Tibor vasárnapi levele

 „A szenvedések értelme az, hogy olyan emberré kell lenni, aki ezt az iszonyatot kibírja." Hamvas Béla: Pythia.