A filozófus el akarta taszítani, de nagy csodálkozására azon vette magát észre, hogy se karját, se lábát megmozdítani vagy fölemelni nem tudja, és borzadva érezte, hogy egy hangos szó se hagyja el az ajkait, csak mozognak, de hangos szót nem tudnak kimondani. Csak azt hallotta, hogyan ver a szíve, látta, hogy az öregasszony oda áll elébe, összefonja a két kezét, lehajtja a fejét és olyan sebesen, mint a macska, a hátán terem. A seprővel az oldalába vágott, a diák nekiiramodott mint egy paripa, és a vállán vitte az asszonyt.
(A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

Sokat beszélek a mesterségről.
Egy szavam sincs a mesterségről.
Ha a mesterségről beszélek, nem a mesterséget értem rajta.
A mesterség a kulcs a zárhoz.
Kinyitom az ajtót, beömlik a szobába az ég.
S határtalan világoskékjében, amilyennek az egyszer-élő látja,
egy izgága madár csapong.
A mesterség kit érdekel?
(A mesterségről) 
Sváby Lajos festménye

Csakugyan van valami hannibálos abban, amit csináltam. Szembeszállni a világ­történelem­mel, nem a kis­betűs­sel, hanem a nagybetűssel, amit a kultuszminiszter engedélyezett a közép­iskolák negyedik osztálya számára: van ez olyan merész vállalkozás, mint kétszáz elefánttal átkelni az Alpese­ken. S talán Hannibálnak is voltak olyan későn támadt scrupulusai, mint nekem. Méltó keret-e ilyen tudományos szenzációhoz egy középiskolai értesítő?
Kép forrása: http://www.hannibalthewarrior.com/images

Nem akart „fáklya-lélek”, „szentírás-patak” lenni: a költészet maga érdekelte, az örök alakváltozásból kiemelt, ki-merevített, újraéledő s egybemosódó képek zuhataga, egymásra épülő boltozatai. (Keresztury Dezső)
Volt egy költő, nem írta: hímezte a verset. S egy asztalán tartott hattyútojásról olvasta le mindig, hogy hány óra van. Nem a greenwichi idő szerint. Hanem az isten pulzusa, a deresen lüktető földhalánték és a Tejúton összedrótozott testükkel botorkáló hallgatag bárányok hullámzása szerint. (Holló András)

Akkor is a nagyok között volna a helye, ha csak rövid írásait írja. De már közvetlenül az első világháború után jelentkezett egy regénnyel, A festő halálával (későbbi címe: Négy apának egy lánya). Ha felületesen olvasom, humoros regény; ha megértem: tragikus társadalom- és lélekrajz. Írni és szerkeszteni tudása itt már teljes fegyverzetével jelentkezik. És azután megírja főművét, az Ének a búzamezőkről-t, a magyar falu örömeinek és bánatainak lírai finomságú, kitűnő lélekrajzzal formált, hősök nélküli hőskölteményét, a legszebb magyar regények egyikét (1927). De adós volt még a nagy történelmi regénnyel. Sokáig készült rá, végre 1932-ben megjelent az Aranykoporsó, amely egy lírai szerelmi történet köré felvetít egy szükségképpen elmúló, hanyatló erejű társadalmat. Ez a regény a haldokló ókor látomása a haldokló polgári világból tekintve. Volt egy kisregénye, a Hannibál föltámasztása, amely oly erőteljesen pellengérezi ki az egész Horthy-korszakot, hogy szerkesztő barátai lebeszélték a közlésről: ebből már nem kellemetlensége, hanem baja származik. El is tette jobb időkre. Csak a felszabadulás után (tizenöt évvel az író halála után) jelent meg. Jelentékeny írás, odatartozik írója főművei közé. (Hegedüs Géza)
 
"A Szabó Ernő által alakított Hannibál egy koros, meggyötört, kiégett öregember benyomását kelti, de valójában Hannibál egy fiatal, maximum harmincéves férfi, aki derűs és életerős, annak ellenére is, hogy elveszítette fél karját."  (Vészits Andrea)
Kiss Manyi és Szabó Ernő Fábri Zoltán Hannibál tanár úr című filmjében

Kass János rézkarc-illusztrációi először 1966-ban a Magvető Kiadónál láttak napvilágot, majd ugyanettől az évtől kezdve a Magyar Helikon is több magyar és idegen nyelvű kiadást jelentetett meg. Kass képzőművészetünk történetében először kísérelte meg Madách-i módon elmondani Az ember tragédiáját. „Szigorú, éles, pontos-metszésű rézkarcaiban a XX. század legjobbjainak látomása él a mindenségről és az emberiségről. (…) A létet látja.” (Juhász Ferenc: Találkozások. Kass János. Szeged, 1997.) Karcaiban már nem a magányos, Isten kezétől védett ember jelenik meg, hanem az az embertípus, aki tudja a helyét és a sorsát a világban. Aki töprengve kutatja léte törvényeit, s aki látta, megérti és el is viseli sorsát. Kass János színenként egy illusztrációt készített, s a rézlemezen a keretre kis vázlatokat készített. Ezek a vázlatok azokra a gondolatokra utalnak, amelyek a Tragédia illusztrálásának idején foglalkoztathatták a művészt: az adott illusztráció egy részletének vázlatait, más színek figuráit ismételte vagy előlegezte meg, illetve más Kass művekből ismert szimbólumokat karcolt a peremekre.  Megfigyelhető, hogy a drámai történések közül Kass János feltűnően sokszor választott ki olyan eseménykomplexumokat, amelyek a szemlélés vagy a szólás cselekedetét emelik a főtéma rangjára (Varga Emőke: Kalitka és korona. Kass János illusztrációiról. Budapest, 2007) A legtöbb illusztráció főszereplője Ádám, aki nem diadalmas hős, hanem inkább része annak a mindenségnek, amelybe kivetették, hogy uralja azt.
(Részlet Képíró Ágnes diplomamunkájából, Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2010.)

Szellem, anyag, lélek nincs külön. Mint ahogy nincsen külön értelem, érzelem és akarat, és nincsen külön bűn, betegség és őrület. De éppen mert nincs külön, a három világnak van közepe.

A SzóKép új műfajjal kísérletezik: a képregényt honosítja a költészetbe. Méltán tehetjük: a szerzőpáros tagjai külön-külön is jól elboldogulnak a maguk szakmájában. Együtt meg, közös felületen, még érzékibb a ráhatások szövevénye.
Mányoki Endre
„A versképregény gondolatát azért érezzük érdekesnek, mert párbeszédet, sőt együttállást hoz létre két művészeti ág, a képzőművészet és az irodalom között: egyesít szöveget, képet. És kortárs. Kortárs versből kortárs képregény, tehát a ma kérdései, a ma kérdőjelével.”
Rónai-Balázs Zoltán – Jakatics-Szabó Veronika

MASZAT
Kölyökkutya koromban, amikor éppen a könyvkiadó szakmát ugattam, sorozatot terveztem éppen ezen a címen: MaSzat. Magyar szatíra. A sorozatból éppen annyi lett, mint a kiadói karrieremből. De a listám megvan, még gyűjtögetek is hozzá.
És itt, a Holt Költők Társaságában útjára bocsátom a szériát. Mert tükörbe nézni és nevetni kell, ha nem is mindig jó.
De becsapni magunkat, azt jól megtanultuk. Majd úgy teszünk most is, mintha másokon nevetnénk.
(Utóirat, láthatatlan tintával: én bizony magyarnak könyvelek el eredetileg külföldi műveket is - másként hogyan is közölhetnék Leacockot, Chestertont, Klímát, Olesát, satöbbi?)
Ne a kezemet figyeljék! Nem azzal csalok.
Mányoki Endre
A Jan Steen festmények forrása: www.abcgalery.com

MASZAT – Kölyökkutya koromban, amikor éppen a könyvkiadó szakmát ugattam, sorozatot terveztem éppen ezen a címen: MaSzat. Magyar szatíra. A sorozatból éppen annyi lett, mint a kiadói karrieremből. De a listám megvan, még gyűjtögetek is hozzá. És itt, a Holt Költők Társaságában útjára bocsátom a szériát. Mert tükörbe nézni és nevetni kell, ha nem is mindig jó. De becsapni magunkat, azt jól megtanultuk. Majd úgy teszünk most is, mintha másokon nevetnénk. (Utóirat, láthatatlan tintával: én bizony magyarnak könyvelek el eredetileg külföldi műveket is – másként hogyan is közölhetnék Leacockot, Chestertont, Klímát, Olesát, satöbbi?) Ne a kezemet figyeljék! Nem azzal csalok.
Mányoki Endre

A petőfirka forrása: www.negativ.blog.hu

A vizsgálóbíró felemelkedett ültéből, és odalépett a halott mellé. Megemelvén a lepedő szélét, lehúzta róla, és feltárta a teljesen csupasz testet, mely a gyertyafénynél olyan sárgának tetszett, akár az agyag. Itt-ott azonban nagy, kékesfekete elszíneződések is látszottak rajta, melyeket nyilván zúzódásos véraláfutások okoztak. A felsőtest elölről és oldalról úgy festett, mintha egy furkósbottal hagyták volna helyben. Rettenetes, nyílt sebek éktelenkedtek rajta,a bőr csíkokban és foszlányokban lógott. 

Ladányi akkortájt mint büdöskommunista „létezett” – illetve hogy pont nem létezett a frisskeresztény, igendemokrata magyar irodalmi köztudatban (ez akkoriban volt nagyjából, mikor annak is híre jött: Ady Endre javarészt giccseket írt, József Attila meg leginkább istenes verseket, szóval ilyen idők jártak). Rónai-Balázs Zoltán

A második világháborút záró évben Kákonyi István festő- és szobrászművész is készített egy illusztrációsorozatot a Pannónia Kiadónak. A színek között elhelyezkedő fametszetek általában egy kompozícióba sűrítve ábrázolják az egyes színek mondanivalóját. Az első prágai színhez nem készített illusztrációt, de bizonyos színekhez

Mese, nyelv, attitűd, tárgyválasztás és életlátás mind ez újságát egy delejes egyéniség igazolta és fogadtatta el. Bródynak íze volt – minden reformján erről és túl, csípős, maró, érdekes, meleg íze, egy szabad, sőt, kérkedő individuum elemezhetetlen és utánozhatatlan zamata, amely húsz-harminc évvel ezelőtt izgatott és zsongított, de amelyet ma élvezni talán már az idősek ínye se jó. Annyi lírai hisztéria és ösztönszédelgés után a közízlés ma szigorúbban és gyanakvóbban tartja magát a műalkotás objektívabb kritériumaihoz, s a tiszta szerkezetért, a köröskörül megvésett, teljes jellemekért s a megnyugtatóan érett nyelvért nem fogadja el kárpótlásul a hazárd színkeverés, a rejtélyes mélység vagy a zseniális zamatok tétova és ezoterikus értékeit. Ezen az ízlésváltozáson egyelőre Bródy is sokat vesztett. De csak egyelőre, mert időnként nyilván újra meg újra felveti majd az ízlés örök hullámcseréje. Van benne annyi arany, amennyiért koronként érdemes lesz alászállani szeszélyes vájatú tárnáiba. Kardos László (Nyugat, 1935. 11. szám)

Nagy Sára művészete a koncentrált figyelem jegyében alakult, s ez is jellemzi mindmáig. Mert bár valahány modern alkotó eredendő késztetése a magával való szüntelen szembenézés, Nagy Sára képeinek, verseinek immanenciája az önvizsgálat. Korai portréi már megmutatták érzékenységét a személyiség felszín alatt rétegződő rejtélyei iránt, a megközelítések és a megfogalmazás közötti határt azonban az egész alakos festmények és a versképek alkotásakor lépte át: figyelme immár az emberi létezés teljességének megragadására irányul. A mindig domináns portré ereje kisugárzik a vonalakban, színekben, szavakban sűrűsödő gesztusokra, de a többi rekvizitumra is. A művek mindegyike olyan alakot foglal magába, aki éppen most készül világra jönni. Ady a feltámadás kínját, Nagy Sára a születés szüntelen drámáját ábrázolja. Mányoki Endre

Weöres Sándor nyelve ösztönnyelv: az asszonyoké, a gyermekeké, az állatoké, a mítoszoké. Ez a mély, csaknem artikulátlan, komplex nyelv. A szelek nyelve és a madaraké. Ez a nyelv, amelyen a tehenek és a lovak és a jóslatok beszélnek. Weöres Sándornál ezen a nyelven tüzel át a spirituális valóság. Minél egyszerűbb a szó, annál nagyobb feladat szellemmel átitatni. (Hamvas Béla)
Egész biztosan van valami a könyvekben, amit mi el sem tudunk képzelni; valami, ami arra késztet egy asszonyt, hogy benn maradjon az égő házban; valaminek kell lennie bennük. Semmiért nem maradt volna ott. (Ray Bradbury: Fahrenheit 451)
 

 
Bartoniek Anna a Női Nyolcak meghatározó tagja volt. Az 1930-as évektől egyre több fametszetet készített. Hagyatékából előkerült egy sorozat Az ember tragédiájához, melyek a korai német expresszionizmust idézik.
 
 

1920-ban a Pantheon Irodalmi Intézet kiadásában három változatban, Haranghy Jenő rajzaival díszítve jelent meg Az ember tragédiája.
 
 

A regényfejezet („novella”) először Simon Áron címmel jelent meg: Élet és Irodalom, 1980. március 22. 14–15. Pilinszky 1980. június 23-án a Hungaroton Rottenbiller utcai stúdiójában – a Hármasoltárral együtt – hangszalagra mondta a Simon Áron c. írását is. Ebből az alkalomból további javításokat is végzett a már megjelent szövegen, és a címet is ekkor változtatta Szabadesésre. Az ezzel megegyező példány nem került elő, talán lappang. A jelen kiadás teljes egészében a hangfelvétel szövegét követi. A hanglemez adatai: Pilinszky János: Szabadesés. Szerk. Kocsis Zoltán. Hungaroton SLPX 13878, 1986.(Részlet a DIA-publikációhoz mellékelt jegyzetből)
 

 
 
Zichy Mihály 1885 nyarán kezdte Az ember tragédiája illusztrálását. 1886-ra el is készült 15 ceruzával és krétával készült rajz, majd ezt 1888-ban öt képpel kiegészítette. A harmadik szín kivételével mindegyiket illusztrálta, az egyiptomi, római és bizánci színekhez több rajzot is készített.