Mandics György (Temesvár, 1943. január 4.) József Attila-díjas író, költő, újságíró-szerkesztő, tanár.  Kutatási területei: irodalom, matematika (modellelmélet), szemiotika, írástörténet, kulturális antropológia.

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Temesvárott végezte el, majd matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a Temesvári Egyetemen. 1977-ben újságírást tanult a bukaresti Ștefan Gheorghiu Akadémián.

1967-ben a Temes megyei Újváron, 1968-tól pedig Zsombolyán tanított. 1972-től a temesvári Facla Könyvkiadó szerkesztője, 1984 óta újságíró. A következő évtől a temesvári Szabad Szó (1989-től Temesvári Új Szó) munkatársa. 2002 óta a Zsoldos Péter-díj zsűritagja.

Részt vett a Bolyai Műhely elméleti és módszertani programjának kidolgozásában, például annak a 30-30 könyvnek és filmnek a kiválasztásában, amely a képzés alapját jelenti. Több csoportot is eredményesen vezetett, temesvári lévén Bolyai János szellemiségét képviselve, a humán érdeklődésű hallgatóknak is érdekessé téve az önképző műhely névadójának munkásságát. Nevéhez fűződik az „élményutas” tanítási módszer kidolgozása, amelyet a mai napig alkalmaznak a Bolyai Műhely Alapítvány tanárai, és amely úttörőnek számít a klasszikus művek értékeinek modern kori továbbadásában.

Kutatási területei közül kiemelkedik a szemiotika és a rovásírás-kutatás. Előbbi témában Modell és valóság címmel Egyed Péterrel, Neumann Máriával és Salló Ervinnel jelentett meg közös tanulmánykötetet 1982-ben. 1981-től foglalkozik az írás, valamint a rovásírás rejtélyével. A magyar rovásírás egyik elismert kutatója. Grandiózus könyve a háromkötetes Róvott múltunk, amely kétezer oldalon újraértelmezi és magyarázza a magyar rovásírást (Irodalmi Jelen Könyvek 2010–2012). Rendszeresen tart előadásokat, amelyben kutatásai legfrissebb eredményeit, illetve a módszertanának részleteit mutatja be a hallgatóságnak.

A szépirodalom terén Mandics György versekkel tűnt fel a Vitorla-ének (1967) és az Egy szelet fény (1967) című antológiákban. Mind a költészet, mind a próza terén jelentős köteteket publikált a ’60-as évektől napjainkig. Ezek közül is kiemelkedik regénytrilógiája, melyben feldolgozta az 1989-es temesvári forradalomban szerzett élményeit. (Temesvári Golgota: 1. Megfeszítés sortűzzel; 2. Harmadnapra feltámadva; 3. Júdáscsók a forradalomnak, 1991); valamint összegyűjtött versei, melyek A kör négyszögesítése címmel jelentek meg 2017-ben az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában.

Műfordítóként rendszeresen ültet át magyar nyelvre német, orosz, román, lengyel, balti költőket; feleségével, a polonista Csisztay Gizellával szervezett közös estjeiken gyakran vendégül is látják Budapesten a szerzőket, akiket így a magyar közönség személyesen is megismerhet.

Közel nyolcvan művéből a legfontosabbak:

Gyönyörű gyökerek (versek, 1968)

A megtalált anyaföld (versek, 1967–1976)

Harmad-játék (Ion Barbu Másodjáték című kötete szemantikai univerzumának elemzése, 1977)

Zöld emberkék, tollas kígyók, tüzes szekerek? Kritikai megjegyzések a paleoasztronautikai értelmezések elveiről és módszereiről (tanulmány, Salló Ervinnel, 1977)

Bolyai János jegyzeteiből (versek, M. Veress Zsuzsannával, 1979)

Rejtélyes írások könyve. Az írás kialakulásának rejtélye (1981)

Modell és valóság (tanulmány, Egyed Péterrel, Neumann Máriával és Salló Ervinnel, 1982)

Vasvilágok (tudományos-fantasztikus elbeszélés, M. Veress Zsuzsannával, 1986).

Rejtélyes írások (jel- és írástörténet, 1987)

Gubólakók (tudományos-fantasztikus elbeszélés, M. Veress Zsuzsannával, 1988).

Temesvári Golgota (regénytrilógia, 1991).

Az UFO-k formavilága (1992)

Ufótörténelem (George M. Dick álnéven, 1993)

A dromosz (sci-fi, M. Veress Zsuzsannával, 1993)

A manipulált forradalom (tanulmány, 2009)

Róvott múltunk I–III. (a székely-magyar rovásírás eddigi legnagyobb enciklopédiája, 2010–2012)

Somogyi Antal rovásírásos gyűjteménye (2012-től 2015 decemberéig három kötet jelent meg magánkiadásban)

Magyar hegedűsök énekei eleinkről. A Ciceró-„kódex” hosszú rovásbeírásai (2015)

A vastollú madár. A Tunguszka-jelenség 1-2. (2015)

Janus Pannonius és a rovásírás (2015)

A földönkívüliek hagyatéka? (2017)

A kör négyszögesítése (összegyűjtött versek, 2017)

A kaukázusi magyarság a rováskrónika szerint. A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok, RKFR 1. (2019)

Hétfolyó, hétcsillag. A rováskrónika legősibb rétege. A rováskrónika mint forrás: résztanulmányok. RKFR 2. (2020)

A remény peremén. Covid-kórház (kisregény, 2021).

 

Mandics György tagja a román és a magyar Írószövetségnek. Több rangos irodalmi és tudomány-népszerűsítési elismerésben részesült. Díjai:

Román Írószövetség prózadíja (1977)

Arany Meteor-díj (1986)

Az Év Könyve-jutalom (1996, 1998)

Irodalmi Jelen Nyelvészet – rovásírás-kutatás díj (2011)

József Attila-díj (2020)

Herczeg Ferenc-díj (2022)