holnapom ízül ízeiden,
nyelvem meg nem pihen.

Alattunk nyelve a földnek,
torka vékony víznek,
források háta.
Forró a meleg,
fagyott a hideg.
Testünk a bolygó

szeressen 
mindenkit
szerteszét

Az álom és ébrenlét összemosása pedig egészen más értelmezést ad a „véresszájúságnak” is. Épp ezért ez a néhány sor példázza legjobban a naiv álmodóból és a véresszájú, szólásra kész fenevadból összegyúrt költő fenoménjét, azt a költészetet, amely mer álmodni, mindegy, hogy nappalról vagy éjjelről van szó.

„Mind hiteles, anyakönyvi adat, persze!, kiáltotta a témavezetőnő, miközben idegesen állítgatta a ventillátort, aminek ide-oda kapó szelétől egy-egy gépelt oldal, nyomtatvány fellebbent az asztalon lévő papírhegyek tetejéről.
Persze!, mondta Szekeres Vali, ő is már kissé emeltebb hangon, és elkapott egy orra előtt elvitorlázó A4-est.” – Méhes Károly tárcája

„Lassan, kíméletlenül lassan olvasta a gyászjelentést. Mérő látta, hogy a cikk aljáról a szeme rögvest visszaugrik az elejére. És kezdi újra. Legalább háromszor végigböngészte. Aztán, még mindig maga előtt tartva a lapot, megszólalt. Nem találtak egy frissebb képet. Ezen harmincöt vagyok. Sose szerettem festeni magamat. A barmok, tette még hozzá.” – Méhes Károly novellája.

„Még örülni kell, ha az eredeti jöttmentek közül felbukkan valaki. Mert már mind nyugdíjas, aztán ingyen idezötyög a vonaton. Megjelennek már áprilisban, kapirgálnak picit, és azt hiszik, otthon vannak. Az van otthon, aki itt él.”

Újságíróként egykor bejárta a legeldugottabb baranyai falvakat, magánkezdeményezésére indult a nemzetközi Pécsi Íróprogram, és szemben a magyar irodalom „fociorientáltságával” Méhes Károly szenvedélye a Forma 1. Az íróval új regénye megjelenése apropóján beszélgettünk.

„Ellökte magát az autótól. Lassan ereszkedett le a töltésen és araszolt a folyóra alig emlékeztető, csörgedező patak felé. Ha a nagy Petőfi verse nem lett volna elég, az utóbbi évek árvizei idején láthatta a híradóban, hogy ez a vacak, szürke kis vízfolyás, mint őrült szokott vágtatni a rónán át.”

„A Kissakál rengeteget tudott beszélni, tán ez az egy maradt az egykori gyerekszínészből, mindent el akart mondani, ami körötte zajlik. Csupa mindennapi, csip-csup ügy, amit a Kissakál jól bevált fordulatokkal tarkított…”

„Porr Ferenc a város gimnáziumában oktatott, sőt igazgatta is az intézményt, míg az egyik március 15-i megemlékezés nem úgy sikerült, ahogy azt a tanári testület besúgói elvárták.”

„Ahogy tüzetesebben szemlélte magát, úgy érezte, nem lehet megbékélve önnön testével. Egyáltalán nem Antonio Banderast hiányolta a tükörképéből, miközben felvillant benne, hogy az apja valaha rendre azzal molesztálta, hogy Rossz bőrben vagy, gyerök!”