Egy idő után egyre furcsább lett, hogy csak nem akar elérkezni a fél kilométer vége, pedig kanyarodnak a domb felé szekérutak, a jelzés mégis visz tovább egyenesen. Egészen addig, míg Terény szélső házánál nem találtuk magunkat. Leültünk gondolkozni, hogy vajon mi történik velünk, erre kijött a gazda a házból, és érdeklődött, hogy mit keresünk az árokpartján. 
 

Nemcsak törölköző járt a fürdőszobához, de kis üveges tusfürdő is, így aztán már egészen kedvezőnek látszott az ár, ráadásul a kulcsos néni azt mondta, hogy fizessünk reggel a főnöknél, mert ő lehet, hogy enged még belőle. Kánaán. Be is vásároltuk a meleg szendvicshez valókat, aztán bementünk még a faluba, hogy megnézzük a gótikus templomot, amit a Térképrajzoló Ember utazása óta szépen felújítottak.

 
 
 
Megkérdezték: „Fejedelmünk, Bethlen!
A magyar mért ilyen élhetetlen?”
„Számomra is rejtély.
De virágzik Erdély!"
 

Nehéz bárhova tenni ezt a falut, megint olyan fajta, ahol igen fura dolgokba botlottunk és fura dolgok történtek. Szórakoztató, az egyszer biztos, majd kikeresem a "kamugólyás" képet, meg azt a szerencsétlen Nepomuki szent János szobrot is, ami végül kiverte a biztosítékot, és a röhögéstől sírva leroskadtunk a lába elé ebédelni. A pecsét nagyon nehezen lett meg, végül az itteniek irányítottak a falu szélére a kocsmába, ami olyan két kilométer kitérő oda-vissza.

Így aztán a helyiek nagyon nem tetszettek, a falu meg olyan, mint a képeslapokon. Tényleg szép, de már köze nincs az élethez, sem a valósághoz. Ettől függetlenül nagyon szeretem, pont a kirakat jellege miatt, ha ilyesmire vágyom, akkor elmegyek oda Húsvét hétfőn, olyankor mindig nagy vásár van. Ha viszont igazi, élő, hagyományos magyar falut akarsz látni, akkor be se tedd ide a lábad, ez egy múzeum, amit külföldieknek kell mutogatni, esetleg elmenni valami iskolás kirándulásra.
Ha igazit szeretnél, akkor menj inkább a Zemplénbe, valami olyan helyre, amit még az internetes keresők is csak második-harmadik körben dobnak ki neked.

Katolikus barokk a javából, minden, ami lenyűgöz vagy nagyon taszít, aszerint, te hogyan éled meg, hogy ebbe a kultúrkörbe születtél. Viszont hidegen nem hagy, az egészen valószínű. Itt azt furcsállottam csak, hogy először nem járt erre senki, egy óra múlva viszont elözönlötték az emberek.

Azt az egyet furcsállottam, hogy nem is tudtak a szomszédos Szentkútról, pedig a cigányok elég "Máriások" szoktak lenni, legalábbis akiket ismerek. Igaz, csak gyerekekkel beszéltünk. Ők mindig mindenhol nagy rajongóink voltak, általában csapatosan követtek és vagy viccet csináltak belőlünk, vagy kérdezgettek, hogy mifélék vagyunk, meg hogy honnan hová.

 
Ezek után már csak annyi dolgunk volt mára, hogy a Déli sípályán, ami nyílegyenesen nyugat felé mutat, leügessünk Mátraházára. Itt jó nagy szerencse, hogy ellenkező irányba jártuk a Kéket, mert ha a kiírás szerint jössz, elég dögletes lejtő.
Kishalál a hegyoldal neve, ami mindent elárul, viszont naplementében lefelé igen kellemes.
 

A kutya se járt erre, pláne kocsival. Rozsnakpuszta viszont kész átjáróház volt. Mint egy nagy parkoló Természetanya hatalmas hipermarketjében, ahonnan mindenki gombákkal megrakott kosarakkal tér vissza. Szerintem fél Sirok kint volt gombászni, de lehet, hogy Egerbakta is. Hogy vágytam már egy jó kis erdei gombavacsorára! Teljesen lelki beteg voltam, hogy azt a sok gyönge őzlábgombát mind ott kellett hagynom a Bükkben, mert nem volt hol megsütni.

Nagyobb hely volt, mint képzeltem. Azt hittem, hogy fölállni sem lehet benne, de szerintem hatan-nyolcan kényelmesen elférnek itt. Van a sarokban egy deszkákból épített dobogó, így nem kell puszta a földön feküdni, a másik sarokban pedig egy kis kályha, úgyhogy tudsz fűteni is. Egyébként éppen olyan elkeserítő állapotok uralkodnak benne, mint 1979-ben – a film szerint. Valaha az volt itt a módi, hogy aki használta, kitakarított maga után, és tüzifát gyűjtött a következőnek, mielőtt odébbállt.
 

– A szivárvány színeire felbomló fény is, mint a lélek. Egyben van, aztán felosztódik, majd újra egyesül. A világban uralkodó ismétlődés törvénye szerint. A lélek is átalakul, s újra megjelenik. Olyan, mint a lent és a fent játéka. A hullámok játéka. Egyszer fenn a csúcson, másszor lenn a mélyben.

Putnok egy nagy Encs, kastéllyal. Jó alkalom a készletek feltöltésére, különös tekintettel az egészségügyi csomagra. Kötszerből sose elég, pláne ha az ember még mindig lusta egy rendes cipőt venni. Ezen kívül megreggeliztünk, és vettem egy gombot Csiga nadrágjára, amit aztán hónapokig nem varrtam fel.
 

Kaptunk is mindkettőből a fura mosolygós férfitól, aki tudott a kéktúra pecsét hiányáról, de arról már nem, hogy mikor jön a pótlás. Utána következett egy romantikus séta vissza a szállásra, ott pedig egy katasztrofális vacsora. Óvakodj a zacskós gulyáslevestől! Lehetőleg minden zacskós levestől óvakodj, de a gulyástól aztán végképp. Ez a mai nap tanulsága.

Romantikus történelmi döbbenet száztizenegy fejezetben Pille Amarilla életéről, szerelméről és szenvedéséről véres szívfedéllel, dombornyomással, kacska- és kecskeringókkal valamint baldachinokkal
(analfabétáknak hangoskönyv-változat!)

Holnap vasárnap, kötelező szülőlátogatás. Megválaszolja újra a kérdést, miért nincs még unokájuk. Zsanett főiskolás, nagyon fiatal, huszonöt, hallani se akar gyerekről. Megérti a lányt, néhány éve még ő is pontosan így gondolkodott. Tíz nagyon hosszú év közöttük a korkülönbség.  
 

Igazából nincsen itt semmi. Nem hittem volna, hogy ilyen is létezik, de ezt a falut tényleg teljes egészében egyenlővé tették a földdel. Nagy puszta emlékhely, táblák jelzik a házak helyét, másfajta táblák az utcák nevét és irányát. Van hivatalos lapja az interneten, sőt búcsút is szoktak itt rendezni, ráadásul nem sokkal kerültük el: 2009-ben július 19-én volt. Egyébként olyan, mintha átlagos mezőn sétálnál keresztül.

A mosogató mellett pedig vagy harminc stampó szépen elmosva egy konyharuhán. Szép kis iskola...
Később a rövidet is megtaláltuk hozzá a hűtőben, de azt nem illik meginni, ha nem kínáltak meg vele, úgyhogy maradt a zacskós leves csemege uborkával.

Ez itt "fönt" az ország egyik legszebb része, de borzasztó szegény vidék. Főleg ezek a kicsi falvak a kidőlt-bedőlt házaikkal, hol tető nincs, hol ablakok, és mindegyikben laknak vagy tizenöten. Az egyik 30 négyzetméteresben (az ablak nélküliben) tudom például, hogy tizenkét fős a család, mert onnan jött elő a mezítlábas kislány, akivel összebarátkoztunk.
 

Eleinte még az is idegesített, hogy miért nem tudok gyorsabban menni, miért haladok egy lépéssel csak egyet, aztán az ember egyszer csak ráeszmél, hogy ez marhaság. Ráadásul minden mással is ugyanígy van: hiába szeretnél előrébb tartani, akkor is ott vagy, ahol, és ezt a jelent kell rendesen meglépned. Van egy-két ember, akinek ez magától megy, és van, akinek le kell sétálni hozzá 1128 kilométert.

Kis tisztásra értünk, négy út indult róla. Az egyiken jöttünk, arra nem szerettünk volna visszamenni. Volt egy erdő mellett vezető kisebb út, egy sípályának kinéző széles füves nyiladék, és jobbra legszélén egy földút az erdőben, amit láthatóan rendszeresen használnak. Biztos, hogy ez lesz az. Elindultunk rajta, de nem volt jelzés. Mindegy, eddig is csak az elágazásokban volt, ez meg egy hosszú egyenes.