A nyerteseknek gratulálunk, és kérjük küldjék el az ij@irodalmijelen.hu címre számlaszámukat (bank nevét is), hogy tudjuk átutalni nyereményüket.

Tematikus pályázatot hirdetni alkotó emberek számára kockázatos vállalkozás. Legkivált akkor, ha a téma az élet valamely átfogó jelenségére utal. Hiszen az egyén óvó gesztusa természetesen terjed ki az egész emberiség felé, a műalkotásban azonban a művész kizárólag egyetlen megragadható rész megformálására képes. Abban a „partikularitásban” kell annyi erőt, színt, hangzást, rendet összesűríteni, hogy az olvasó, a szemlélő maga tudja a mű „kicsinységét” az egész nagysága felé kiterjeszteni.

Levegőben hintáztak a faágak,
fákig ért az ég.

Azt hiszem, beszélhetnénk arról sokat, ki tartja a fejét többször oly férfiasan a homokban. Ki tud jobban eltűnni. Nem férne bele száz sösmösbe.

Aszfaltozott utakkal
behálóznak mindent
géppel hajtott szörnyekkel
zaklatják az Istent

A kérdések, amiket feltett nem is érdekelték az embereket. A kisembereknek nem volt hozzá közük. Mit tehetnénk mi? – tárták szét a kezüket, a nagyok, akiken pedig múlott majdnem minden, azok szántszándékkal fordítottak hátat.

Első dolguk volt megkeresni a gyereket. A kislányt, akit az anyja vidéken elrejtett. Akkor ő még nem tudta, hogy sterillé tették a kísérletek, sok gyereket szeretett volna, és a kislányt is örömmel elfogadta, mintha az övé lett volna, úgy szerette.

Az én fiam

Élősködők voltunk, kiszipolyoztunk mindent, megmérgeztük, és visszaadtuk. Az ember fájt a Földnek, de tűrte, mint ahogy minden anya tűri a gyermek csínytevéseit, megbocsát neki bármit is tesz, és mikor a poronty felnő már semmit sem tehet , hiszen erősebb lett , épp csak a szeretet, a hála hiányzik belőle.

"A Jelenések könyvéből" (Baka István verséhez), Bánat és gyalázat

Prokop Péter festő és közönsége

Naphal

Agónia

Üljön át máshová? Még feltűnést keltene, tűrt tovább, aztán hirtelen ötlettől vezérelve úgy tett, mint aki nagyon fázik. Elterelésként a kezét lehelgette, majd a sálját kezdte felhúzni az orrához.

És ahogy telt az idő, a Föld egyre nehezebben vett levegőt. Olyan volt, mintha egy egyre csak sűrűsödő, szürke légbuborékban lebegne, amit folyamatosan szennyeznek a fekete füsttű kémények, az autókból kiáramló fehér ködpamacsok, az emberek háborúinak a robbantásai.

Nem csak az embereknek voltak problémái, Földanya is érezte, hogy nem tud egyforma figyelmet szentelni a légkörnek, a vulkánoknak, s a mélyében zajló folyamatoknak. Időnként érzékelte a forró köpeny anyaga alól érkező üzeneteket.

Kötőjel

Krémer úr nem tudott megbirkózni a helyzettel, s miután egy fia daru, annyi se jött szeptember végéig, többet nem ment ki a nádashoz. Egy ideig reménykedve nézett fel , ha a szobalány bejött, talán azt várta híreket hoz számára, mert meghagyta Nekeressnek, hogy menjen ki minden nap a nádashoz.

A disznók aznap a távol-keleti konyha szerinti édes-savanyú-keserű-csípős moslékot szürcsölhettek a favályújukból a ház mögötti, fedett disznóólkerítésben. Voltak abban még: savanyúuborka-végek, kesernyés kerékrépa-szeletek (tarlórépa), valamint igen csípős paprikamag és -torzsa.

A legutolsó héten
megmakacsolta magát: nem evett,
unokáját, Eszter lányomat hívta-várta,
korty vizet is csak tőle fogadott el.