„Tizenkilenc kötetből mindössze egy hozta meg a sikert és elismerést, egykötetes szerzővé avatva Sigmond Istvánt. Tucatnyi kritika, több interjú, beszámoló az Irodalmi Jelen díjátadójáról őrzi a sikert – magyarországi és erdélyi folyóiratok kritikusai méltatják a szerzőt.” – Demeter Zsuzsa Sigmond Istvánról készült monográfiájából közlünk részletet.

Demeter Zsuzsa irodalomtörténész két jelentős kötettel is hozzájárult a köztudatból némiképp kiszorult erdélyi szerzők életművének megismertetéséhez. Sigmond István- és Kinde Annamária-kötetén túl beszélgettünk még nemzedékiségről, kolozsváriságról, vagy épp a páratlanul gazdag, mégis szétszóródott hagyatékokról.

„…az értelem és érzelem, az emlék/múlt és a jelen disszonanciája, az éjszakánként megjelenő puha talpú hiúzok és a szintén puha talpú fázós jövő lesz a kerete ennek a világnak, ahol a »vak dióként diókban zárni lenni«-szerű magány tölti ki a mindennapokat.” – Részlet Demeter Zsuzsa kötetéből.

„Hagyjuk meg a költészetet az érzelmi szférában, mert ott a helye.” – Orbán János Dénest kérdeztük legújabb verseiről, emblematikus, korábbi műveiről, gyerekkori olvasmányairól, a transzközépről, a legendás kilencvenes évekről, az Előretolt Helyőrségről, a székely irodalomról.

„Az író ördögi ügyességgel és graciőz könnyedséggel játszik, bolondozik, bűvészkedik a nyelvvel, a hagyományokkal (doktori dolgozat születhet roppant tágas szellemi rádiuszáról, közvetlen és közvetett allúzióiról, idézéstechnikájáról) – a minimál prózától a székely klasszikusok ördögös elbeszélésein át Umberto Eco kultikus nagyregényéig.” – Pécsi Györgyi recenziója Orbán János Dénes regényéről.

Aki otthon akar lenni, az a családi házból / egyre többször és egyre több időre szökik el, / aztán kihámozza magát az ideából, / hogy helye van a Földön, / amit joga van megtalálni.  – Dezső Katával – aki a hónap alkotója volt decemberben – beszélgettünk a kortárs fiatalabb költészet jellegzetességeiről, a sikeres pályaindulásról, készülő kötetéről.

Dicsőség a magasban istenünknek,
megtettük, mire kértél, jó uram,
mögöttem ím a cepelő sereg,
s hozzuk, igen.

Élt vót eccer Dálnokon egy irtó nagy gazda, lófő, azokból, akik még a mongolfolttal a valagukon születtek, s ezért tarkaseggűeknek csúfolták őket. Annak a hites felesége buggyant egy fehérnép vót, művészlélek, egész nap faliszőnyegeket hímzett, de nem szép szarvasokkal s naplementével, hanem mindenféle csemer egyszarvúkkal meg füles tündérekkel, amiket a külfődi könyvekből nezett ki, met valamiféle úri famíliából származott, s tanult, Pesten. Szóval elég elé vót a szerencsétlen. Egyszer, amint fokozta belé a tőbe a cernát, a tő az ujja begyit megdöfte, hogy a vére kibuggyant.

„A személyes trauma repetitív módon újra és újra felbukkanó motívuma mellett e költészet nemzedéki életélményt is megfogalmaz, mégpedig a 2010-es évek kaotikus társadalmi-politikai-gazdasági körülményei között felnövő, igen sok esetben bizonytalan élethelyzetben létező magyar fiatalság öndefiníciójának kísérletét, én- és boldoguláskeresését, a sehová sem tartozás és a jövő teljes bizonytalanságának tapasztalatát.” – Dezső Kata Akiket hazavártak kötetét Kántás Balázs mutatja be.

Az egészségesen rügyező fák fordított tüdőlebeny alakúak
az emberi természet mellett szükségszerűen van természeti ember
aki szelíd a bokrokkal állatokkal szemben
tiszteli a kontinenseket mozgató vizet a fagy formáló erejét
tudja hogy a közösségek összetartása szempontjából
első a szálerdő majd a ritkás az utolsó a család

Szuvenírként hazahordjuk más Európák maradékát,
megelégszünk azzal, hogy a felét meghagyták valaminek,
amit csak egészként lehetne leélni.

Hogyan köti össze a katonaság Király Farkas költészetét és legújabb, nagysikerű, Sortűz című kisregényét, miként találkozik a barlangkutató, a természetjáró, a pszichológus és a tipográfus a költővel és a műfordítóval, miért a kozmosz, a hó, a fény, a víz a legfontosabb motívumok ebben az alkotói világban – Varga Melinda interjúja a nemrég az MMA 2018. évi Könyv Nívódíjával kitüntetett alkotóval.

"A Sortűz jó sodrású, pergő prózai írás. Helyenként visszafogott, szaggatott. A stílus és az érdekfeszítő történések sorozata – e kettő szimbiózisa a művet erősíti." – Böszörményi Zoltán kritikája Király Farkas regényéről.

Bizonyosság vagy mint a halál
mondta nekem elmozdítva ujját
a szívtől a kulcscsontok
közötti mélyedés felé
keresve a helyet ahol
a lélek távozik

Ki akarunk jutni a fényre,
gyümölcsök ízét, virágok illatát,
a napot akarjuk, emberek voltunk,
és nem változtat semmi ezen.

Király Farkas performansza

A lány a felismerés és a döbbenet pillanatai utáni első percekben a hányingerével küzdött. Ilyen sötétben még soha nem volt. Ez nem olyan sötét, hogy az orrod hegyéig sem látni. Megértette, milyen a vaksötét. Amikor mintha a fejedben oltják le a villanyt. A halál beállta utáni pillanat lehet ilyen.

Király Farkas olvassa fel Ballada Óbesterről című írását.

puha a kozmosz. pudingszerű.
finoman szívódik fel a testbe.
reggel majd fényt kenek magamra.
az űr tartalma változatos.

a mezőt végül feltoltuk az égre,
és néztük hosszasan, mint távolodik.
üstökös lesz majd, időnként visszatér.
csóvája füvekből lesz. meg skorpiókból.