Szívembe tegnap beszökött a Face, a kép amit ott láttam, na meg Snapchaten, Kánikula van, mosolyoddal sütöttél S találkoztál velem.

Veszekedtem a szüleimmel. Nem bírtam elviselni, hogy mindent elő akarnak írni nekem, ígyhát kimenekültem a házunk mögött elterülő erdőbe. Forrongtam, és a pokolba kívántam az egész világot. Ekkor hallottam meg. Lihegés, és ágak recsegése ütötte meg a fülem, majd megpillantottam a hangok okozóját.

Légy Iluskám én szép Júliám Én akkor leszek Vitéz Jancsid Pásztoróránktól lennék vidám És írnám szerelmünk sorait.

Szemeimben apró huncutság csillan meg, Némi kiszámíthatatlanság.

Kedves pályázó diákok, A költészet trendi című, középiskolásoknak kiírt vers- és prózapályázatunknak a beküldési határidejét a koronavírus-járványra tekintettel az eredeti 2020. március 31-ről 2020. július 31-re módosítjuk!

Sára először csak szavakkal mondta el,ám most tökéletesen felbontott egy diót,kiszedte a belsejét,majd ketté törte.Ezek után visszatette az egyik felét,a másik oldalra,a héjához szorosan,pedig egy cetlit rakott,amin az van rajta: SZERETLEK.

A busz nyikorogva fékezett le előttem, jó adag sáros vizet fröcskölve a járdára. Órák óta esett megállás nélkül, az ég szürke volt és komor. Emberek igyekeztek az utcákon, a szerencsésebbek görcsösen markolták esernyőiket, a többiek próbáltak valami fedett helyet keresni maguknak, ahol megvárhatják, még az eső alábbhagy. A kávézók tele voltak, a kint rekedtek vágyakozva pillantgattak a bentiek száraz ruháira és az előttük gőzölgő, forró italokra.

Zeusz, a főisten egyik este, már számolta álmában a bárányokat, mikor jött egy hívás Messengeren. A testvérei Poszeidón és Hádész tesós napot tartottak, ahova meghívást kapott Zeusz is. Zeusz egy elhagyatott tejüzemben találkozott testvéreivel.

Sistergő levegő,
mindenkit bűvölő
tengernek zúgása,
hajóknak ringása.

Barna haj és barna szem. Vajon ki ez?Jaj nekem... Nevet rám,majd eltűnik. Mosolya nincs,majd feltűnik...

Az igazság szükségtelen. Bármit teszel, az marad; A véred ellenében Sem könyörül terajtad.

Rám hoztad a bajt,
mikor rám mosolyogtál
szívembe írtad magad
tollat pedig én adtam át.

Esős, borongós nap ez a mai.
Zalán szíve, s álmai
Összetörve.

Mostanában mindent le kell írnom, különben elfelejtek létezni. Most így vagyok, majd leszek máshogy, addig is reggelente inkább elfelejtem a tegnapot.

Előttem a tükör, mögötte a tükörképem
Én a tükör előtt állok, magamba beszélek.
Átnyújtom a kezemet, keresztül a tükrön
A túloldalon valaki finoman megszorítja:
A múltba kapaszkodó jövő.

Elveszi a figyelmet az igazi szerető énemről
S mindenki könnyedén ítél az erős fényekből
Megjátszom magam, mert nem tudok mást
De most mutatom neked az igaz énem, lásd.

Azt kérdezitek, belül milyen vagyok?
Nem árulom el, hát találgassatok.
Szerintetek emberek, milyen lehetek,
Ha nem akarok egy térbe kerülni veletek?

Megnyitva valós, költői kamerámat
Mutatom meg magam az egész világnak
Megláthatjátok, valós mivoltomat
Míly kinézettel töltöm mindenapjaimat.

Készítenék egy bázist kavicsból, ráállnék, és csókká szűkülne az egész város.

Szeretném, ha szívem befogadnád, Zongorámon-mi szívemben szól-te játszanál. Életem szenvedéseinek elemésztő tüze vagy, Pislákoló szívemet lángra gyújtottad.