A nyárra, mint a legforróbb évszakra asszociálva elsőként a vakáció, az utazás, a szabadság juthat eszünkbe. Csakhogy a nyár nem kizárólag az utazásokról szól. Mihez kezdjen a sihederkorba belépő gyermek, a szünidő cirka két és fél hónapja alatt, távol az iskola szigorától és a szülők óvó tekintetétől?

Zavartan ült, újra és újra el kellett olvasnia a sorokat, hogy talán észreveszi a tévedést, nem is az van odaírva, amit olvasott, eltévesztette, a szeme kihagyott vagy hozzátett egy-két betűt, és ettől megváltozott, egészen más lett az értelme. Baljós gondolatok is felködlöttek, megformálatlanul, de annál ijesztőbben, hogy talán az oroszok, vagy az ukrán titkosszolgálat, vagy éppen a magyar, valami összeesküvés, de ugyan miért, mi értelme volna, ki ő, talán mégis a barátok, Diána szervezte, de nincs ünnepelni valója, a születésnapja egy hónapja volt, a névnapokkal meg nemigen törődnek, tévedés lesz, rossz tréfa, sajtóhiba, véletlen egybeesés.

Száraz Miklós György prózájában a sorok között bújik meg ez a tapasztalat. Nem konkrétan, nem harsányan, inkább olyan finoman, ahogyan a panteisták vélik fölfedezni a mindenségben a Mindenhatót, s ezáltal szakrálissá nemesítik a kézzelfoghatót és a megmagyarázhatatlant egyaránt. Az Ezüst Macskát úgy itatja át a misztika, ahogyan az üvegbe növesztett körtét a ráöntött pálinka.

Száraz Miklós György 1958-ban született Budapesten, többek között József Attila- és Babérkoszorú-díjas, Térey-ösztöndíjas író, nem mellesleg a Székely Bicskarend „lovagja”. 1984-ben végzett az ELTE történelem és levéltár szakán, dolgozott a KSH-nál, majd üzemi lapok újságírójaként. 1989-től 1991-ig a Juhász Ferenc szerkesztette Új Írás rovatvezetője volt, később több könyvkiadó irodalmi vezetőjeként tevékenykedett. Évtizedek óta szabad foglalkozású író, emellett hosszabb-rövidebb ideig számos lap és nem egy kiadó munkatársa. − Irodalomról, írásról, családról, nemzetről, otthonról, otthonosságról és sok minden egyébről beszélgettünk.

Még magyarok szájából is elhangzik olykor, hogy magyarság valójában nincs, mert az évszázadok során eltűntünk, besenyők, mongolok, tatárok, törökök, németek, szerbek, románok, oroszok, zsidók, kommunisták etc. az utolsó szálig kipusztítottak vagy beolvasztottak minket. Ez persze rosszindulatú és történelmietlen ostobaság, mert ugye senki sem gondolja komolyan, hogy spanyolok valójában nincsenek, hanem csak egy nagy keveréknép létezik, ibérek, kelták, keltibérek, föníciaiak, görögök, karthágóiak, rómaiak, zsidók, alánok, vízigótok, arabok, berberek, cigányok, baszkok, katalánok, gallegók egyvelege.

Egyszer húztak itt egy vonalat
a folyóra. Mégis megmaradt.
Azóta itt folyik az a vonal,
két part között, és mindent betakar.

Mi a székelység lényege? Székely-e a székely, ha nem Székelyföldön él? Szkíták, avarok, kazárok, kabarok leszármazottai lennének ők? Egy ősi, elkószált zsidó törzs maradéka? Görögök, perzsák, gótok, szicíliai római légionáriusok dédunokái? Attila és Csaba királyfi egyenes ági rokonai?

Temesi Ferenc új regényét mutatta be a Magyar PEN Club és a Scolar Kiadó. Az esten összeforrott zene és próza, dallam és mondatok – még a felolvasásban is, ahogy ezt Temesinél szeretjük. Száraz Miklós György barátokról, őszinteségről, férfihiúságról és persze a szerelemről kérdezgette az írót, de arra is fény derült, mit fed a különös 49/49 cím.

Az Irodalmi Jelen szeptemberi TOP10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.

„Az utolsó tizenkilencedik századi óriás volt – mondta a telefonban a Ferenc halálát követő napok valamelyikének reggelén egy barátom, maga is elismert, babérkoszorús költő, ma már ő sem él, csak a szívünkben. – Talán megbántódna ezen, pedig a legnagyobb elismeréssel mondom.” – Száraz Miklós György egykori főszerkesztőjére, Juhász Ferencre emlékezik, aki augusztus 16-án lett volna 90 éves.

„Ritkán érzem azt, hogy éppen az született meg, amit akartam, de most azt érzem. Az is igaz, hogy néhány fontos dolgot nem láthattam előre, de az inkább a cselekményre vonatkozik. Az olykor engem is meglepett” – mondja Száraz Miklós György új regényéről, amely valóság és misztikum, álom és ébrenlét határán lebeg, miközben egy bűnügyi regény izgalmával kecsegtet. Az írót kérdeztük Az álomvadászról.

„Arról pampognak sokan, hogy ha értékeset és hasznosat akarunk olvasni, jobb, ha a múltban keresgélünk, akkor nem csalódhatunk – ennek dacára Az álomvadász egy olyan korban tette oda magát, amikor markáns reklámszmog idomítja vágyainkat, butítja álmainkat, az emberi ösztönökből pedig bálványt faragnak, mi meg csak pislogunk, hogy mibe is őrüljünk bele.” – Rimóczi László téblábolása a sorok között Száraz Miklós György Az álomvadász című könyvében.

Tíz évi „emigráció” után visszatért az irodalomba Haklik Norbert, az egykor nagy port felvert Big Székely Só szerzője. Az Írók Boltjában Száraz Miklós György kérdései nyomán szép lassan beavatta közönségét, miért és hová tűnt el az elmúlt években.

„Egy óra múlva apám Borbála nagynénjével és Sebestyénnel beszélget a budai oldalon, a Kedvesben. Nagyapám nővére kicsit ijedt, de azért hajtogatja: »Jó lesz nekik ez a kis lecke…« Sebestyén pánikban van; nem ért semmit. Egy csoport érkezik. Betaszítják az ajtót, betódulnak, de nem ülnek le, kiabálnak, ragyog az arcuk.” – Részlet a szerző Apám darabokban című regényéből, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre.

„– Megkapod a választ, de előbb szeretném hallani, mit tudsz arról, amiről kérdezel. Kik azok a besúgók?
– Spiclik – mondtam. – Spionok. Akik árulkodnak az emberről. Tetves gennyládák.” – Részlet Száraz Miklós György Apám darabokban című, készülő regényéből.

Zsúfolásig megtelt a Hadik Kávéház Juhász Ferenc emlékestjén, ahol a költő lánya, Juhász Anna egykori barátokat, tisztelőket szólaltatott meg: idézzék fel legkedvesebb emlékeiket a költőfejedelemről.

„Néző nélkül nincs mű, csak lehetőség. A könyv lapjai közé zárt betűkben, sorokban csak a kódolt lehetőség van. A mű az olvasói fejekben épül fel” – mondja Száraz Miklós György, aki 2015 decemberében elnyerte az Arany Medál-közönségdíjat. – Az íróval az újraírások lehetőségéről, apai örökségről és a családregényben megbújó „én”-ről beszélgettünk.