Több mint negyven éve járja a világot a magyar költészet  népszerűsítésének szolgálatába szegődött, nagyhírű kvartett: Gryllus Dániel Kaláka együttese. A körtáncba beállni mindig kész, s ehhez illően huszár óbester bajuszt növesztett Csák János nagykövet, valamint a Magyar Kulturális Központ meghívására ellátogatott Londonba az egész sor  hangszeren virtuóz két Gryllus-fivér: Dániel és Vilmos, az ukulele mestere, Radványi Balázs és a dalos ajkú bőgős, Becze Gábor.

„A nő tartott attól, hogy most következik majd az, hogy »bezzeg ezek a mai könyvek, ezek nem szólnak semmiről«,, de a kádfestő nem mondott semmi ilyesmit, hanem pontos mozdulatokkal törölgetni kezdte a tégelyeket.”

A Szegedi Borfesztiválon járva borkülönlegességekre bukkantunk, amelyekhez megpróbáltunk frissen megjelent olvasmányokat társítani.

A gazdaság teoretikusai nem akarják tudomásul venni a fizikai és biológiai törvényszerűségeket. Egyfajta örökmozgónak állítják be a gazdaságot, körforgásokkal és egyensúlyokkal.

Milosz szerint van nemzeti, puritán, esztétikai, szakmai alapon álló, szkeptikus, metafizikai, sőt etikai ketman is. Nyilvánvaló, hogy ezek az egyes embereken, vagy rezsimen (például a kádárizmuson) belül  keveredtek, de pontos megfogalmazásuk segít megérteni az 1945 után történteket.

Vannak néhány mondatos részletek, amelyeknek az értelmét a leghíresebb Shakespeare-kutatók sem tudták még megfejteni, mert korabeli szavakkal akkor aktuális dolgokra utalnak.

A fele osztály a pad alatt keresgélt: levert radírt, tolltartót, cerkát. Hiába. Bárhogy cseleztünk is, soha senki nem látott el a messzi Budavárig. Eszter csak járkált föl-alá.

Puzsér a Csillag születikben hétről hétre azokat a mondatokat fogalmazza meg, amelyek értékelő kritika híján a magyar ítészek puha tollaiból hiányoznak. 

Tényállás – ízlelgeti a nő a szót. Előrehajol a széken, a térdén könyökelve megtámasztja az állát. A linóleumlapok mintázatát figyeli a padlón, ahogy elkerülik egymást a csíkok...

Az Irodalmi Jelen a 2018. május 23-án elhunyt Kabdebó Tamástól a szerző alábbi írásával búcsúzik.

Miközben az autóban szálló pálinkagőzben az írószervezeti elnök éppen annak a gondolatsornak a végére ért, hogyan tegye el láb alól a róla folyamatosan gúnyosan beszélő újságírót, a mit sem sejtő zsurnaliszta éppen kedvenc helyén, az Arabban töltötte a kora nyári délutánt. – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Döntöttem: nyerek a lottón. Ideje tennem valamit a szűnni nem akaró világválság ellen, elvégre az is folyamatosan tesz ellenem. Mivel nem vagyok kétkezi bróker, minden hájjal megkent becsületes vállalkozó, megélhetési politikus vagy megasztár, marad számomra a meggazdagodásnak ez a mindenki előtt egyenlő eséllyel nyitva álló útja.

Egy árva versikében az itt-létünk egésze: a közös tapasztalat, közös emlékezet, közös nyelv széthullása – és a mégis egyetlen, nyilvánvaló esélye mutatja meg magát.

A megújult Szépirodalmi Figyelő „gasztronómia és irodalom” számát mutatjuk be jegyzetünkben kávéval, pálinkával és az értékelő irodalmi kritikát hiányoló vitával.

„Van valami vadállati abban, ahogy a média az erkölcs nevében ráveti magát a kínálkozó prédára. Addig marcangolja, cincálja, amíg szusz van benne.” – Laik Eszter tárcája.

„Aztán néztük a Nyugiból, hogyan koptatja a feliratot az idő, és egyik nap megjelentek a markolók. Hogy rohadtak volna meg! Eltüntették a betonfalat, vagonszámra vitték szemétnek a múltat, és eltűnt a jelmondatunk is, amit akkor már mindenki ismert.” – Sultanus Beatus szegedi tárcája.

A József Attila-díj körüli vitához kapcsolódva közöljük azt a levelet, amelyet 9 szakmai szervezet juttatott el „Réthelyi József” miniszterhez. Körüljárjuk a levél hitelességével kapcsolatos problémákat is.

Az El a kezekkel a József Attila-díjtól! csoportról, az állami díjak és központi finanszírozás rendszeréről olvashatják jegyzetünket.

Sok mindennek ittuk meg a levét történelmünk folyamán. Ahogy telt-múlt az idő, egyre kevésbé szenvedtünk hiányt keserű poharakban.

A hetekben indult online irodalmi folyóiratok közül hármat mutatunk be jegyzetünkben. A Tiszatáj online-t, az erdélyi Eirodalom nevű kezdeményezést, valamint a fiatal szegedi egyetemisták szerkesztette Hapaxot.