​​​​​​​A szag. Az maradt meg bennem a leginkább. A kellemesen áporodott dohány, az ananásszal töltött Melba kocka meg a ropogós borítékok illatának keveréke, és ehhez még az utánozhatatlan öregszag, ami a nagymamám szekrényéből is áradt, ha kinyitottam. Trafikszag. – Laik Eszter tárcája.

„Mióta Lanzarote-ra rákerestem, üldöznek hirdetéseikkel az utazási irodák. Mi több, dokumentumaim, minden könyves és irodalmi vonatkozás a leveleimben annak a súlyos bizonyítéka, hogy egzotikus tájakra vágyom.”

„Mindez most elég jelentéktelennek tűnt a barátnő őrlődéséhez képest, aki a hátralévő egy napját szívesen elcserélte volna bármelyik szolgáltató packázásával, de még az egész adóhivatallal is, mert ez így összevéve is még mindig sokkal jobb volt, mint a kiszolgáltatottsága…” – Laik Eszter tárcája.

A Városmajor kedvenc helyem hirtelen havak idején. Manapság már a havazás is gyorsan zajlik, ahogy jön, úgy megy, hullik és olvad, és ha az ember egy kicsit is élvezni akarja a lába alatt a puha ropogást, szaporán kell bakancsot húznia. – Laik Eszter tárcája.

Ajándékba vettem, december 23-án, a Fény utcai piac felső szintjén, ahol az asszonyok meg az emberek hatalmas virágosvödrökből árulnak az asztaloknál. - Laik Eszter tárcája.

Az év vége a nagy összegzések, listák, „legek” ideje. Álljon itt most néhány fontos mondat, melyek az idei év irodalmi-művészeti eseményein hangzottak el. – Laik Eszter tárcája.

„Annak, aki ezt kitalálta, valami fiskális profizmus álarcában, valójában fogalma sincs az élet leglényegéről.”

„Véget ért a klasszikus nyelvművelés kora; nincsenek többé útmutató írástudók, csak teret és egyenrangúságot követelő megnyilvánulások özöne.” – Laik Eszter jegyzete.

Másképp nem is lehetne. Mármint nem rómaivá válni, ha egyszer megérkezik az ember oda, ahová, azt mondják, minden út vezet. És csakugyan: mindenki Rómában tolong. – Laik Eszter tárcája.

"De miért jó a népnek, ha van egy-két leharcolt kis mozija? Azért, mert az a néhány ember, aki bemegy egy-egy előadásra, együtt ül be, és együtt is jönnek onnan ki." – Laik Eszter tárcája.

„Az utazó maga sem érti, hogy miután hivatalosan utasítják, hogy pakoljon össze, míg visszajönnek érte, miért az jár cihelődés közben a fejében, hogy a kullancsvédő tablettákat mégiscsak otthon hagyta.” – Laik Eszter tárcája.

„Elég a házmesterszellemből, az éber figyelemből, hogy mindenütt ott áll látványosan vagy láthatatlanul a felügyelő, a smasszer, az ellenőr, a biztonsági őr…” – Laik Eszter tárcája.

​​​​​​​Strandon találkozni pikáns. A strandon nincsenek rég dédelgetett álmok és fájdalmak, nincsenek átszínezett emlékek és illúziók, csak a (majdnem) pőre valóság. – Laik Eszter tárcája

Az itt következő összeállításban néhány írást válogattunk ki a „sokhúrú cimbalomként” játszó, hol komoly, hol kacagtató, hol elgondolkodtató Karinthy műveiből.

Már gyermekkorában átutazott a Föld középpontján, később saját koponyája körül kelt útra, és amiképp a humorban nem ismert tréfát, úgy filozófiája is elképzelhetetlen a humor nélkül. Idén június 25-én 125 éve annak, hogy megszületett.

„Aztán egy idő után már akciókba is bele-belefogtam, de csak hogy ne is sejtsék, hogy én is a pályán vagyok, legyen csak az övék a dicsőség, higgyék a magukénak." 

„A nő tartott attól, hogy most következik majd az, hogy »bezzeg ezek a mai könyvek, ezek nem szólnak semmiről«,, de a kádfestő nem mondott semmi ilyesmit, hanem pontos mozdulatokkal törölgetni kezdte a tégelyeket.”

Tényállás – ízlelgeti a nő a szót. Előrehajol a széken, a térdén könyökelve megtámasztja az állát. A linóleumlapok mintázatát figyeli a padlón, ahogy elkerülik egymást a csíkok...

„Van valami vadállati abban, ahogy a média az erkölcs nevében ráveti magát a kínálkozó prédára. Addig marcangolja, cincálja, amíg szusz van benne.” – Laik Eszter tárcája.

A fényfüggönyről jutott eszembe a napokban, ahogy a napos idő beköszöntekor a fák tetejéről alázúduló sugarak áttetsző szövetté álltak össze a levegőben. A fényfüggöny… – Laik Eszter tárcája.