Várakozás (Anticipation), előérzet, hővillanás… Áramlások, erő-hullámok, szikrák, el-illanás, amott formák bomlanak, néhol enyhül a hatás…

A miniatűr világ piramisai mikrokozmikus terekbe menekültek… Ismeretlen repedésekből, töredezett ér-hálókból kirajzolódó geometrikus formák. Szimbolikus Szemek… Vég-ek, kiszögelések, remények (a lila párába burkolódzó háromszögek jegyében)…

A mondatok szó-törmelékei ezen pillanatokban bogarakká változtak, a fal másik oldalát gáznemű erők bomlasztották… A tágulások egyelőre erezetnyi kis lüktetés-repedések voltak, de a fokozottan módosuló idegi hullámok bármire képesek – így érezte egy másik (áldott állapotú) leány…

Szent Antal havából áthajló: tőrőlmetszett, február elején rügyező remete-fák suttogtak az elhagyott présház kőfalaihoz közeledve… Ó, a sebzett, gézrétegekkel bebugyolált, begombázott fák (óriási, talált fakanállal átkavart) dombjairól félholtra dermedt csigák énekeltek a rizlingmámor-fényes éjszaka csillag-porcai felé…

Egy női kéz hanyag mozdulata által pedig, a félhomályban – az alul exponált időkeretben – méregzöld kristálygyűrű villant… Ráadásul (hogy a képzavar élénkebben pezsegjen): ezen jeleneteket még az előző napokban Pesten láttam meg (éber-álmodtam) kávézás közben… – közvetítette a leíró narrátora…

MuZeusz! Az árkádok alatti szegletben egy rózsaszín pötty kuporog. Vacog és zokog… Szellőzmények, szellőző mémek, légcsavar, hónalj-huzat, arc-gázok és máj-zsák mumpsz, felhővé pumpált púp (pop-artos), hártyás mártás, romlott omlett, rókák rolleren, óvszer és ostya-rost, jaj, fültőmirigy-gyulladás, ó, krómozott könnyzacskó…

Ismeretlen lakásban, faragott, roskatag trón-tákolmányon gubbasztva éj-neszeztem, láthatatlan kötelek kötöttek gúzsba. A sötét sarokban: embrió-pózban nyögdécselt egy lény – s akkor egy bálvány-pofa lángvöröses vonásai villantak meg, kígyó-fejéből villás kanóc ágaskodott ki, és ahogyan eme hüllő-démon lassan forgott, a tévképzetek határai úgy mosódtak össze (újabb) tév-látományok körvonalaival…

Az előadók föld-vér-írás-tinta-sár foltos meztelenséggel a zsákba-varrt fotós lány jobb és bal oldalára helyezkednek. Hanyatt fekszenek – s Ház mennyezetéből átszivárgó (ismeretlen) vörös folyadék a kiszáradt szájukba csepeg…

ó, ingatag inga árnya:
tükör-reflex rezonálja
…
a sistergés fél-homálya
behajol az ingoványba
…

a lemetszett képkeret
ablakszélnyi lélegzet

most esetleges a nesz:

a levitáló csipesz
harapni készül
a wayang-játékos
titokzatos-okos
lényege rétegül-

Ő

magába épülő
finomszemcsés jelenléte
világítást kebelez be

a tégla-rések intim fokozata
12 létrafok titkos ritmu(mu)sa

Haldokló kutyám nyitott gyomrában eszméltem. Arcom a forró belekben, jobb karom leszakadt… Másztam bénán, csonkán az elhaló test körül, majd visszarogytam a belek közé – elájultam s a bogarak teljesen elleptek minket: az öreg diófa alatt, halott nagymamám kertjében…

Kiszáradt dezertőr desszertezik a sivatagi homokozóban. Tábla mutatja: Pihenő! Meditatív sarok. Homokot szórni, szürcsölni, desszertezni, vállakat, lábakat, hasakat, hátakat mutogatni, nemiszervekre gondolni, fagyizni, ratyizni, énekelni, kételkedni, görkorcsolyázni, célba lőni, lég-gitározni, vicsorogni, várakozni, kiszáradni, rejtőzködni: TILOS!

Valencia. Carrer del Poeta Mas. Mászolygó hajnalok, ragacsos reggelek, majd lírai délelőttök a Poeta Cafeteria teraszán! Sin filterar Águila; Medio bocata & bebida (infusión ecológia). Altramuces / Lupins: csillagfürt / farkasbab különféle cidrákkal és olíva-válogatással… Gong! Délután-esti Toastone, Boludo bar, Bodega Volero és est-éjjeli L’ermitá, La Terrazza (aperol, parmigiana, caprese, crema de atun, a tuna, tortilla de patata, papaya), Trambon, Immortal Rock s (mi a manó): El Tamano…

Eszmélés: jelenlétünket pásztorkutya csaholja, majd három pointer szaglássza; sirály-balett a szakadék peremén, szeszélyes szarka a kereszten, idült ízületek, abszurd torna, porcropogás, szeszes kipárolgás… Radírozott nadír. Ásatások a templom mögött, s az éj leple alatt keletkezett kőalakzat-építmények, miniatűr stonehengek, sajátos totemek, hosszú sorban a kőfalon…

Az egyik jelen(em)ben 11 napon át 2 törpe élt (lakott) bennem!

A leíró éber-álom részletében, délutáni szédülésében déd-, ük- és szépmama „korabeli” boxolónők jelentek meg: tunikákban, csipkékben, pöttyös bő-gatyákban, festményeken, vegyes montázsokban, videókon, installációs felületeken, archív felvételeken, mégpedig mai kor(nő)társi absztra-hálóing variációkban…

Álmatlan fél-holt pózok, zsírszövetek fortyogása, csontok, porcok porladó súrlódása, szervek egymásba-fordulása, masszává alakulása… Őrlőgép! Ön-daráló, pép-készítő szervezet… A vesét kimarták a savak, belek kiszakadása: egy új reggel felé…

A rokokó-barokk-reneszánsz jelenbe absztrahálása. – Hogyan, miként? – Itt ne áttétes mixtúrákat, sem pedig különféle másolat-módosulások sorozatait, részlet-felnagyításait gondoljuk magunk elé (a vetítővászonra), inkább új lehetőségek képzelet-tárházai felé tekintsünk, az alapokat és a távlatokat folyamatosan (oda-vissza) csiszolva…

Az experimentális megközelítések speciális tárgyi szituációkra koncentrálnak. Alkotói kísérlet: a föld csontjai és az Ásító inas találkozása! Struktúra-szervezés fonalán haladva: történeti, formai, felületi kérdések merülnek (fel). Roncsolt színek, kimarások az anyagból, fázisok állapotait is rögzítve…

Örmény gyöngyike a kék csenkesz bozontjába mártja finom bogyóit, törpe bangita recéshagymájú hölgylevélhez közelít, izsóp ellepi kankalint, őszi sisakvirág ajánlja magát kopasz szilkesarknak, barátcserje, borbolya, meténg, tű-tuja és tövisfurulya: mind az indás csatavirágot ostromolják, macskamenta táskavirággal, borzaskata kékszakállal hál, bojtocska és családja beleszédül a csodás golgotavirág aurájába…

Később, a Zupenčičeva és a Búvármúzeum metszésében, a Retrograf ’80-as Music Bar sikátor-teraszán is megpihen a társaság. Milurit Pan és Maja Ženska is ott alapoznak, ó, a kortalan, só-bor-szesz faragta páros! A visszatérő Zorpia évek óta szemléli őket…

A hölgyek, leányok egykoron: egy-egy durva kifejezéstől, netán kisebb incidenstől is elájultak… Később: sikító frász tört ki rajtuk. Manapság pedig: „agyfaszt” (javítva: „elmepéniszt”) kapnak! A mindennapi köznyelv (trágár-trend) folyamatos romlását éltük, éljük meg. Az „ön-kifejezés” mélységekbe süllyedését (ön-lefejezését) érzékeljük, ami a folyamatos jelen (egyik) felszíne… (Ny)elvi sekélyek krízise!