Ha annak idején megsejted, hogy utazásod semmiben sem különbözik az emberemlékezet óta megtett valamennyi utazástól, sejtésed hihetően kioltja a gyorsvonat kerekeit egyre sebesebben hajtó lendületed, hihetően még kézipoggyászod hevenyében való csomagolásához is kioltja kedved. Ha tudtad volna! Olyan utazás ez, akár emberemlékezet óta valahány – aki szobájában nem találkozik önmagával, útra kel – valami forró és mégis tompa várakozás a találkozásra önmagaddal, akit néha szeretőnek hívnak, máskor tengerpartnak, vagy messzi hegyi tájnak, egzotikus vidéknek, olykor küzdelemnek, kalandnak – te földi kezdeteidnek, a látóhatárod elől elsikkadt szülőföldnek. Jól ragadtad meg a szót, mert így is volt ez és lesz, míg csak utazás e világban, minden találkozás egy új születés helye és minden új születés találkozás egy mélyebb múltba süppedt valónkkal, egész a végsőig – vágyakozás, kívánság, keresés, találás és találkozás – a másik megszűntéig. Te most egy kisfiú után sóvárogtál.

Az önmagunkkal szembeni engedékenység átmenetileg talán segíthet nehéz helyzetekben, tartós beállítódásként viszont biztosan félrevezet. (Alkotói életformára egyébként is alkalmatlan a „tudományos”közreműködés révén mindnyájunk dicsőségére kitenyésztett sikerorientált hülyék tömege.) A szerző vajon mit kér számon Petrin, talán egy kis emberi gyöngeséget, vagyis több következetlenséget? Ez a „valóságos lépték”, amit úgy hiányol?

Nem ok nélkül utálják annyian az efféle kijelentéseket. Bosszantó, hogy milyen nyilvánvalóan igaz, viszont ilyen magatartással pénzt, karriert, hírnevet szerezni nem lehet, sőt a puszta életvitel is könnyen veszélybe kerülhet. Petri vitriolos helyzetjelentése erről az értelmiségi magatartásról a következő:

Ám a Pokol bejáratánál vagyunk, a moralista számára az ítélet alá vetett világban. A „Carpe diem”, az élvezd a mát felszólítása, ahogyan Leukonoét inti Horatius, a klasszikus alanyi költő, itt az ellenkezőjére fordul: „el kell viselned”.

"Petri számára a világnak ez a realitása eltűnt, együtt a személyiségnek a felfoghatóságával. A vers által alkotott világ a reflexió személyességén keresztül létezik. Nem mint Én-kultusz, mivelhogy az Én is csak ezekben a relációiban van jelen. Ezért válnak képtelenséggé a számára olyasmik, mint tanítás, vagy világegész." – írja Miklóssy Endre Petri Györgyről szóló esszéje első részében.

Minekutána oly sokszor és oly sokan elsiratták már a művészet legtöbb ágát, művészek és közönség részéről egyaránt, kiváltképp üdítő egy oly kiforrott fiatal alkotó képei előtt időzni, amilyen Szarka Fedor Guido.

 AZ ESSZÉ RENESZÁNSZA Élet a Méhesben "Mert mit jelent a méhes? A távlatot." Tegyen sétát az Irodalmi Jelen esszérovatában. Kommentálja a feltöltött esszéket, vagy csak élvezze őket, esetleg küldjön sajátot. A Méhesben továbbra is szorgos munka folyik. Két év alatt az alábbi esszék születtek a Méhesben:

„Ezek a kijelentések a szabadságról szólnak, melynek tartalmára vonatkozólag újból és újból kétségek merülnek fel. Mert amiről itt beszélni kell, az nem valamely egyértelműen megadható tárgy.” (Kurdy Fehér János: Tokei-ihto és a 2. nyelv)

Szerb és Halász elkápráztatta az élményre szomjazó, nyitott intel­lektusú, mindent magába szippantó fogékonyságú Szent­ku­thyt, aki az első találkozásuk után feltette magában, hogy egy esztendő alatt behozza a hét évnyi lemaradását, és méltó be­szél­getőpartnere lesz a két szellemi óriásnak. Halász és Szerb tragikus haláláig (mindketten a munkaszolgálatosok balfi táborában estek az embertelen körülmények áldozatául 1945 legelején) tartó barátságuk tanúsítja, hogy Szentkuthy sikerrel vette az áthághatatlannak tűnő akadályt.

   "A kawi nyelven íródott versek, azon a nyelven születtek, amelyet Jáván használtak mindössze néhány száz éven át, s amelyet csak azért hoztak létre, maradt fenn, hogy verseket írhassanak rajta. Mégis kevés rá az, hogy „irodalmi nyelv”. - Esszé, versfordítások és galéria.

"Ám térjünk vissza Szentkuthy Miklós születéséhez. Nem véletlenül jegyeztem fel az első mondatban a pontos dátumot: 1908. június másodika, 0 óra 12 perc. Az ilyen pontosság nem az irodalomtörténet-írás, hanem a natális horoszkóp szempontjából fontos. Hogy kerül ide a horoszkóp?" - Fekete J. József írása Szentkuthy Miklós horoszkópjáról és életéről.

A szegedi Regionális Összművészeti Központ Pi­cas­so és a nem­ze­tkö­zi avantgárd című aktuális kö­zön­ség­csa­lo­ga­tó ki­ál­lí­tá­sán ere­de­ti Picasso-művek mellett a mester ki­lenc­ve­ne­dik szü­le­tés­napjára készült hommage-ok sorozata látható, a hetvenes évek nemzetközi képzőművészetének nagy ne­veitől. A Picasso-művek közt egyebek mellett ott találjuk Az is­meretlen remekmű című Balzac-kisregényhez készült negyven illusztrációt és a kiállítás sarokpontjának szánt nagyméretű 1972-es olajfestményt, a Muskétás karddal címűt, amelynek, mint az megtudható a REÖK A4-es fénymásolópapírra nyomtatott fekete-fehér ismertetőjéből, biztosítási értéke már ön­magában meghaladja a 600 millió forintot.

"Mennyit fecsegnek, sopánkodnak Hamvas Béla kirekesztettségéről, s ez a mellébeszélés többnyire mindig pompás alkalomnak bizonyul az álszent megbotránkozásra, az aktuális politikai nézetek kinyilvánítására, nem ritkán pedig az alig leplezett vállveregetésre is: „Bezzeg, ha rajtam (rajtunk) múlott volna...!” Holott rajta (rajtuk) is múlott." - írta Kemény Katalin az Irodalmi Jelen legújabb számában közölt esszében, ahol Szentkuthy, Lukács, s más kortársaik ambivalens viszonyulását mondja el. Esszéje, melyben igen szigorú kijelentéseket tesz - mindeddig nem jelent meg. 

Alondoni Tate Modern múzeum 2000-ben nyílt meg a Tem­ze jobb partján egy korábbi erőmű speciálisan er­re a cél­ra átalakított épületében, nagyjából a Szent Pál ka­ted­rá­lis­sal átellenben, amellyel a Norman Foster irodája tervezte gya­loghíd, a Millennium Bridge köti össze. A régi Tate-ből át­ment­ve, amely most Tate Britain néven a brit képzőművészeti gyűj­teményeknek ad otthont, a Tate Modernben is kiemelt he­lyen, a harmadik szinten egy saját terembe költöztetve kapott he­lyett a Mark Rothko-terem, a művész kilenc nagyméretű fest­mé­nyével.

A yippie mozgalom vad humorú politikai színházáról, botrányos akcióiról, Abbie Hoffman és Jerry Rubin könyveiről az 1970-es évek közepén, Hajas Tibor, Molnár Gergely, Szentjóby (St. Auby) Tamás írók, művészek és a később hivatásos politikussá vált Haraszti Miklós ellenzéki gondolkodó közvetítésével értesültem először. A yippie írások, mint a bolsevik nézetektől különböző gondolatokat tartalmazó művek általában, tiltott olvasmányoknak számítottak abban az időben Magyarországon.

A magyar–zsidó kapcsolatnak e nyitott és rejtőzködő formája indított el – mint erről meggyőz az önéletrajz – egy, a nemzeti klasszikussá érő pályát. Hiszen az Ady-láz és -barátság nemcsak a stílusjegyek hatásában mutatkozik meg, hanem a népéhez, kultúrájához, nyelvéhez való viszonyban is. Ennek pedig az a programja, hogy a megkövesedésbe, bezárkózásba hanyatló kultúrát féltékeny és harcos hozzáállással kívánja felemelni – továbblendíteni a történelem egy sorsdöntő fordulópontján. Ez az attitűd minden vádaskodással, elferdítéssel ellentétben (e letörülhetetlen hamisítás zárta ki a cionizmust a magyar köz­dis­kurzus történetből) nem hazafiatlan vagy magyarellenes. Épp ellenkezőleg: a „kettősgyökerűség” (Itamár Jáosz-Keszt kifejezése) olyan hátsó gondolatok nélküli érzelmi azonosulást kínál, amely mindkét gyökér talajába – legyen az bármely országban vagy földrészen – szervít őszinte, értékes, egymást is tápláló humuszt.

Azok a fenntartások, melyek Hamvas Béla műveit övezik, továbbá azok a megállapítások, amelyek szerint írásai a különlegesség és szokatlanság benyomását keltik, többek között Hamvasnak a miszticizmus iránti nyitottságával magyarázhatók, hiszen a misztikus élményt tükröző műveknek Hamvas előtt alig van magyar irodalmi hagyománya.

  "Igaz, sok lapba írt, és írhatott, ahova kívánt, mégis, valahogy magányos volt, az írótársadalomtól elütő. (…) Ennek ellenére írásait szívesen vették, mert vonzók voltak, és anélkül, hogy tudták volna, miért, különlegesen hatottak” - a Sziveri-díjas Danyi Zoltán Hamvas-esszéje részlet az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban hamarosan megjelenő nagyobb munkájából.

A két kiadatlan tanulmányt a Szentkuthy Miklós Alapítvány archívumából sajtó alá rendezte és közzéteszi Tompa Mária. A két tanulmány 1947-ben, illetve 1948-ban hangzott el a Magyar Rádióban, nyomtatásban most először látnak napvilágot.

Mert mit jelent a méhes? A távlatot. A szubjektum-szituáció realizálását. Mert „a szubjektum hely, ahonnan az egészet egyszerre látni”. Azzal, hogy eljutsz a méhesbe, már távol vagy. Mért akarnál közel kerülni máshoz, mint önmagadhoz, ha azon keresztül minden máshoz eljuthatsz? Mért akarnál szétszóródni, ha úgy is eljuthatsz mindenhez és mindenhová, ha egy maradsz? Nem kettő. Nem tízezer. Egy. Hiszen ez csak egyszer van és sose többé. Finom a tea? Biztos nem zavar a füst?