Dr. Rotácsnak már az első héten nehézlégzése lett, és köhögőrohamok gyötörték, sűrűbben és hurutosabban, mint utcai, dohányos léte alatt. Kapott asztalt, széket, ágyat, hűtőt, kisszekrényt. Belakta a csótányjárta huszonkét négyzetmétert.

Korszakokon és képlékeny időkön átívelő kiszámíthatatlan fordulatok várnak ránk, sebes sodrású történetvezetéssel. Ez egy nagyon markáns kötet, melyben a szerző több műfajban is otthonosan mozog. Megtudhatjuk, hogyan vezet Trabantot Mikszáth, hogyan fest a Balaton Poszeidónja, és miként eteti megolvadt önmagával a galambokat Cholnoky Laci.

Három nap gondolkodási és önmarcangolási idő után dr. Rotács beütötte Tuli Piros kódjait, és visszaköltözött a jócskán, többször is kisuvikszolt, hipóbüdös kétnégyzetméterre. Nyugalma hajnal ötig tartott, amikor is a vérmes Málinkóné önkéntes őrjáratot folytatott a cselédlépcsőházban. Hogy, hogy nem, volt nála egy megafon, egy zseblámpa, és hátára kanyarítva a felmosó mop is rendelkezésére állt egy teleszkópos rúdon. Már egy emelettel korábban megérezte a penetráns, hipót legyűrő szagot. Orrcimpája és pupillája kitágult.

Egy hét múlva Pállóffy Bálint szocmunk jött el, aki nemesi múltja ellenére is szeretett dolgozni, és egyetlen atyai öröksége könyvtára volt, amit még az átkos legatkásabb idejében sikerült kimentenie őseinek, s amit maga is bővítgetett kedvenc szerzőivel és a saját maga által írt zsengékkel is.

A kötet címadó novellájának szövege ötvözi a szocializmus időszakára jellemző szónoklatokat és a természetes beszélt nyelvet, előbbi Karmazsin elvtárs hangján, utóbbi pedig Csusza, az Állami Szociális Intézet mozgássérült növendékének szájából hangzik el. Szilaj mulatozásaik dicsőségének felidézésével a férfi teljesen szétzilálja a megbízott titkár beszédét, míg végül ő teljesen elhallgat, és csak a szöveg végén olvashatjuk újra szavait az eseményről írt jelentés formájában.

Mert a fentit mindig lenn kerestük! Semmi-hitekért tettünk esküt… Eldobozolt gerenda alatti csodákra legyintve; kacat-hit;

Hé, fiúk, lőjétek már le azt a barnamedvét, mert meghekkeli a műsort. A bocsokat tartsuk meg! Jók lesznek, mert felturbózhatom a megmentő imidzsem. Nevemre veszem valamennyit, Kicsi Laci, Nagy Laci és Maci Laci. Aztán beadom őket a medvemenhelyre. Jó kis kampányriport lesz belőle!

Arra kéri majd Róheimet, hogy foglalkozzon vele. Pedig ő mindent ért, az egész élete foglalkozás önmagával, önmaga részeivel, ő a szómágus, az öngyógyító, az önfelgyújtó és önreflexió-feljegyző, a nagy ön, amely hol rávetül a világegészre, hol csíra kicsinységűvé roskad. Mint mikor a homokot nagy igyekezettel próbálja összetapasztani a gyermek, de ahogy tenyerét elveszi a formától, az elkezd az itt-ott orvul meglapuló száraz homoktelérek mentén darabjaira hullani.

Késő délutánba lovalta bele magát Budapest. Mindenki késett valahonnan, mert a pontosság úri szokása kiveszett a fővárosiakból. Föld fölött, föld alatt, a perisztaltikákban is hömpölygött a tömeg. Ősz végére járt. Még ha színesben is pompáztak volna a dámák, a nyákos, szutykos köd egyenszürkére mázolt volna mindent rajtuk. Egy szürke massza tulajdonképp. Ez volt a november közepi, pesti divat.

„A könyv határozottan újraolvasós, aki csak kölcsönkéri, utólag úgyis beszerzi majd, hogy legyen egy saját, amit bármikor lekaphat a polcról, bárhol felütheti, ha hirtelen bölcsességre és útmutatásra szomjazik, netán szellemi székrekedés uralkodna el rajta. Ez a kötet működik, és talán így összegezhetnénk lényegét: a keleti filozófia találkozása a magyar virtussal.” Novák Valentin "lemondóembere", Maj Om Ce mester kalandjait Rimóczi László követte nyomon.

Szilágyi Szilamér (Sziszi), a hajdani versenyző és futár a barátok unszolására rááll egy fogadásra, s megmutatja, tíz év után képes még feltekerni Dobogókőre. Egyebek mellett szenvedéseiről, vízióiról, álmairól, életéről, szabadság és szabadosság problémaköréről szól ez a regény. S mivel a Pilisben van Mexikó is, ellátogathat a tisztelt olvasó egy Moctezuma idejebeli kerékpáros-futball mérkőzésre is… – Ajánló Novák Valentin Könyvhétre megjelenő regényéből.

„Igyekezett kívánatosan tekergőzni súlyom alatt, igaz, könyökömre támaszkodtam könyörületességből, de valahogy a legingerlőbb féregmozgása is heves utálkozást váltott ki belőlem. Hiányzott a lábmunka. Mintha egy kétkarú polipon feküdnék.” – Részlet Novák Valentin Sziszi című kerékpáros regényéből.

„Többedmagunkkal könnyebb felrakni, újraépíteni várunk falát, ha azt lerontják a rossz viszonyok, csillagállások, szándékok, vagy mi magunk hibázzuk el a mérnöki munkát” – vallják magukról a kelemeni alkotók. Összeállításunkban az idén tízéves csoport „törzstagjai” műveiből válogattunk, Klement Zoltán képeivel, a Lost Sync Band zenéjével.

„Egyszer felkérte Maj Om Ce mestert a helyi közlekedési bizottság, hogy hajlítsa meg a teret Tan Tao tartományban, mert annyira rosszak az utak, napokig tart A pontból eljutni B pontba. Mivel Maj Om Ce mester még sohasem tett ehhez hasonlót, és nem is értette tulajdonképp, miért őt látták a legalkalmasabbnak erre a feladatra; időt kért.” – Novák Valentin taoista kisprózái

Csepcsányi Éva, a fiatal költő- és írónemzedék Prima Primissima Junior-díjas alkotója, az Irodalmi Jelen állandó szerzője a Nádor Kávéházban mesélt Novák Valentinnek arról, meddig jutott az „egri leányka” irodalmi pályafutása kezdeti éveitől.

Október 24-én a Nádor Kávézóban Novák Valentin, a Kelemen Kör vezetője beszélgetett Debreczeny György költővel idén megjelent, Nincs karácsony című kötetéről.

A júliusi szombat esti városi nyüzsgésben a Nádor kávéházat céloztuk meg, amely a nyárközép ellenére szépen megtelt a Kelemen Kör felolvasása alkalmából. Megnéztük, kik is a Kelemenek.