Május
A törpéknek, akár a jeles törpéknek is, az óriással szemben nem szabad pöffeszkedő jogot érezniük a mindig fölényt jelentő megbocsátásra." – amiben egyet kell értenünk.
Szikár egy figura, polgárjogi harcos, nagy szatirikus, többnyire szembe ment minden idióta és önelégült hatalommal, a dogmatikus, és a hatalomnál nem kevesebb idiotizmussal felruházott egyházzal.
Legendás levélrészletét: "Ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképp nem, farkam által." – az is ismeri, aki egyetlen Balassi strófát nem látott. Csakhogy a fontos nőkhöz rendszerint tartozik egy férfi. Vagy több. Balassi korában is.
Horger Antal
József Attilával való összetűzése nem a Nincsen apám megjelentére datálható, hanem a sokadik alkalomra, amikor a kellemes küllemű JA szívtelenül elugrott a rágerjedő professzor elől.
Buharin Paszternakot nevezi a legnagyobb szovjet költőnek, amitől a legnagyobb szovjet költőnek nevezett Paszternak összecsinálja magát rémületében. Volt rá oka.
Mikszáth mesélt a tollfosztó asszonyok szájából, a tuskóásás közben pihenőt tartó, gőzölgő fejű férfiakéból, de a pap is Mikszáth hangján szólalt meg, a mezőőr is.
Ma is előttem lebeg, amint a kelecsény-pusztai kastély lépcsőjén ül, és mesél, egyre csak mesél. Az orosz fogságáról, hányattatásairól.Az alkotótábor lelke volt. Pedig akkor még nemhogy őt, de a kört is gyanúsan fogadták a hivatalosak.
Pilinszkyt tanulmányait, heti esszéit olvasva az Új Emberben, később kötetben, derült ki egy teljes korosztály számára, hogy létezik más is, az élet nem pusztán a küzdelem ötvenhat zavaró emlékével, küzdelem az ötéves tervekkel, egyáltalán: küzdelem az imperializmussal. Létezik más is.
Például: hogy a gyerek addig gyerek, amíg annak tartja magát. Vagy, hogy a feladatok elől nem lehet elmenekülni, mert gyorsabbak nálunk, utolérnek. Vagy, hogy: az állat az ember barátja. Vagy pl.: lopni, ha az éhség a tét, nem akkora bűn, mint ahová a Tízparancsolat sorolja.
A recés, változó kamaszhangok dörgedelmét, a visító, gyönyörűen pattanásos, első menstruációjukkal küzdő, titkosan sugdolódzó hetedikes, nyolcadikos lányokat, akik minden strófa végén ráerősítenek: "Ne lőj, fiam, mert én is ott leszek."
A 1932-33-as éhínségben közel hétmillióan pusztultak el. Ezen van mit csökkenteni.) Felemeli hangját az 1938-as tömeges letartóztatások ellen. Ugyancsak a mese szerint „hűtlenségi per” indul ellene, de nem esett bántódása, mivel a szovjet irodalmi közvélemény elismert alakja volt. Mintha Sztálint ez bármiben akadályozta volna.
Vay Sarolta nőnek születik, tehát biológiailag olyan ki- és bevezetési technikákkal rendelkezik, mint amit a nők tárolnak rendszerint. Ugyanakkor fiúként nevelteti őt a forradalom bukásán megkeseredett, a folytatásért mindent elkövető papa, Vay László.
Ugyanaz a technika, lábjegyzetelt, bár inkább utójegyzetelt, két szövegtestre osztva íródik a két könyv. Az öreg író, akit nyom a Hideg napok sikere, és a fiatal író, aki "ide nekem az oroszlánt is!". Cseresnél a Parázna szobrok a vég kezdete. Esterházynál a kezdet. Érdekes rejtvény az irodalom.
De a legvalóságosabb valóságot talán mégis Voltaire mester mondatja ki Pangloss mesterrel a nagy Leibniz mester nyomán: „Ez a világ a lehetséges világok legjobbika”.
E ritka rendellenesség következtében széles felületet kínálok az érdemrendek számára, s talán ennek köszönhetem, hogy feljebbvalóim néhány találkozás után, többnyire mondvacsinált érdemek alapján, kitüntetésemre szánják el magukat.
"A nők többsége túlságosan hamar kiesik. A női kánon üres helyekkel van tele. Nehéz volna bárkibe is kapaszkodni, bárhol helyet foglalni. Vagyis: ott, ahol csak üres székek vannak, túl könnyű leülni. Nincs hagyomány, mert nincsenek elődök. Anyák pedig kellenek a gyerekek mellé. Akárhonnan nézzük: nőírónak lenni szopás Magyarországon."
Az amerikaiak állandóan beleszaladnak a morálba, legalábbis irodalmuk szétszakad az erkölcsi erőlködéstől. Mindenesetre a jó győz a rossz felett, a bűn, a rossz, a gonosz és erkölcstelen elnyeri jutalmát. A pokolban köt ki. Mint a mesében. És szarik rá, mint a mesében.
A hosszúra nyúlt emigráció után élve hazaérkezik. De már beteg, öreg. És gyanús. A Valahol Európában című film sikeréből kivágják, de arról is véletlenül értesül évtizedekig az olvasó, hogy Bartók A kékszakállú herceg vára szövegkönyvét Balázs írta.
Sztálin többször kijelenti, Bulgakov a legjelentősebb drámaíró. Ismert olyan Bulgakov-darab, amelyet tizenötször megnéz a Művész Színházban. Az állítólag jól látható és hallható tetszésnyilvánítása az egész városban visszhangzik.
A mai gyerek pofát vág. A mai gyerek nem kérdez. Unja. Rá van írva a képére, mi a szar ez már megint, mit akarnak lenyomni a torkán, egyáltalán mi köze hozzá? Őt ez nem érdekli, haladjunk. Na hát, ezek az ifjak, leesett állal hallgatták Hegedűs Gézát, aki mosolygott, akiből gomolygott a füst, talán egy percet bírt ki füstje nélkül.
"Nem találunk vonzó dallamocskákat, illedelmes, szerkesztőcsábító billegést („ezt is tudom, azt is tudom, mindent tudok”), odabújó citerafutamokat, alkuszöveget, madrigáltempójú öntetszelgést, kérést, hajlongást. Szigorú, kemény, öngyilkos férfilíra."
Kolozsvári vállaltan nőbolond, és ez messze kiemeli őt a kortársak álszent, hazug seregéből. Emlékszünk még, a szocialista embertípus nemtelen, kizárólag a vörös zászlóra gerjed, ami az írókra hatványozottan vonatkozik. A szocreálban gyerek csak akkor fogan, amikor megalakul a helyi téeszcsé. Akkor is szűznemzéssel.
Ma is politizálok, csak másképp. Azzal, ahogyan írok és élek és amiben nem veszek részt. Meg amiben részt veszek. Az utolsó Kádár-beszéd című könyvemmel befejeztem, amit a rendszerváltó köznek mondani akartam.
Hisz Sztálinban, a kommunizmusban. Aligha tehet mást. Tizenhét éves, amikor önként jelentkezik a frontra, belép a Vörös Hadseregbe. Tizennyolc, amikor súlyosan megsebesül, és felismeri, a háború nem a hősök örömünnepe. A háborúban nincs más, mint vér, szar, gyilkolás, éhség, szenvedés, és halál a köbön.
Bőszítő, bosszantó hablaty, porhintés és hazugság. Fiatalok voltunk, nem fogtuk fel, milyen keskenyek a rések, milyen fegyelem és önfegyelem jellemzi a nyomtatott sajtót. Mindent.
Amikor leülök, dolgozni, írni, nem egy másik ember történetébe ülök be, hanem mindig saját magamhoz, a saját élettörténetemhez ülök le, és ez rettenetesen fárasztó, hiszen ugyanahhoz telepszem, aki napközben is mászkál, bevásárol, teszi a dolgát.
Berzsenyi se kíméli a félszemű Kölcseyt. Kazinczyhoz írt levelében így fogalmaz: "Én ennek a pimasznak kamuti szeméből már akkor semmi jót nem néztem, mikor nékem a pesti kávéházban egy öl nyekegő verseket hozott.
Amikor először találkozunk 1980 környékén, a lakásban, ahol én is, fehér kötött gyapjúpulóverét mossa a csapban, pedig ott a nője. Már ekkor látom, hogy nagy jövő előtt áll. Ma írja és rendezi különös darabjait.
Egy hét múlva Laborfalvi, aki nyolc évvel és jelentős ágybéli jártassággal idősebb Jókainál, egy nemzetiszínű horgolt süveget küld neki, mézesmadzag gyanánt. Jókai azonnal felragad a süvegre. Ettől kezdve szerelmes galambpárként burukkolnak Pesten.
Szükséges némi idő és tapasztalat ahhoz, hogy férfiember felfogja, létezik a felülmúlhatatlan szerelem (Beatrice), elvesztésével por, hamu és halálvágy, és nyomában szorosan ott lohol a folyamatos igény dédelgetésre, gyönyörre és egyebekre, amelyek a másodlagos szerelmet elviselhetővé teszik. (Ezt tessenek tréfának venni, mert annak vagyon szánva.)
Nem nagyon írt utolsó éveiben, de az olvasó, aki szerette Lázár Ervint, várhatta, hogy előbukkan valamelyik folyóiratból a neve, alatta egy jellemző Lázár Ervin gyöngyszem.
Huszonegy embert csak úgy. Megásatni a gödröt, belelőni őket.A késedelmek miatt beszart, félanalfabéta keretparancsnok utasítására, tetszenek érteni ezt? Az ember leengedi a kezét, nem akarja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Hogy bármikor bárkivel megtörténhet, ha időben nem zárjuk bolondokházába eszement politikusainkat.
A hatalmas Veszprém-anyag egy harmadik életmű. És akkor nyugodtan számoljuk bele a teljes kultúratörténetet lefedő diadalmas Rózsa-gyűjtése (ami megjelente óta sincs meg a polcomon, és így marad. Lehet, nem is izgat a rózsa kulttörténete? Pedig izgathatna. A rózsa az élet.).
A nyolcvanas évekre egyébként is a sorok közti olvasat, a dekódolás mesterei vagyunk mi, magyar nyelvű olvasók. Ott is ellenálló üzeneteket láttunk, ahol nincs semmi. Nagy Gáspár viszont keményen, egyértelműen.
A fejedelem 1532-ben jelent meg Rómában. Szinte azonnal felfigyelnek rá, ezt bizonyítja a tény, hogy a pápa már 1559-ben indexre tette. A kötet nem egy konkrét monarcha feladatait jelölte ki, hanem a modern uralkodó hatalomgyakorlásának általános elveit határozta meg, amelyek napjainkban is aktuálisak.
Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Akár így, akár úgy, az udvar számára szerencsés ügy az ellenséggé vált főúr halála.
TOVÁBB:
