• Vencz Balázs

    Embertől állatig, állattól emberig

    Az állatokban mint fogalmak nélkül élő lényekben könnyen megtalálhatjuk azokat az apró örömöket, amelyek a kételkedések nélküli pillanatokban rejlenek, és az örökkévalóságnak szólnak.
  • Kovács Újszászy Péter

    „Egy regény, mely színpad után kiált”

    Félhomályba öltözött színpad és nézőtér. 1919-et írunk Budapesten. A társadalomban elevenen él az első világháború emléke. A játéktér jobb szélén egy pianínó. Az asztali lámpa fényében Moviszterné (Csutak Réka) gyakorol. A szomszédos lakrészből kiszűrődik a polgárság eszmecseréje, egy hangfelvételen Édes Anna (Román Eszter) félhangosan mondja a pater noster-t.
  • Viola Szandra

    Helyművészet

       Lehetséges-e olyan helyekről írni, ahol még nem jártunk? Azzal a szándékkal ültem le esszét írni, hogy soraimmal a Felvidék városait fonjam körül. Erdélyben is felnőtt fejjel járhattam először, s ez a határon túli régió még későbbre maradt. Szinte képtelen helyzet, pedig magyarként ez a terület is hozzám tartozik, ezt biztosan tudom.
  • Viola Szandra

    Szólásra kész fenevad

    Az álom és ébrenlét összemosása pedig egészen más értelmezést ad a „véresszájúságnak” is. Épp ezért ez a néhány sor példázza legjobban a naiv álmodóból és a véresszájú, szólásra kész fenevadból összegyúrt költő fenoménjét, azt a költészetet, amely mer álmodni, mindegy, hogy nappalról vagy éjjelről van szó.
  • Ferencz-Nagy Zoltán

    Amikor a Hamlet nem bírta el önmagát

    Tompa Gábor mintha a darab aktualizálhatóságának a határait kereste volna, s így olyan síkját fedte fel annak, amit még nem érzékeltem, pedig minden bizonnyal ott rejlett eddig is Shakespeare szövegében.

  • Tallián Mariann

    Feleségek felesége

    Szendrey Júlia verseit olvasva elképzeljük a nőkre erőltetett kötelező életfeladatot, a férfiaknak alárendelt, háztartásbeli szerepkört, amelyben az önállósulni vágyó asszonyok öntudatra ébredését csírájában fojtotta el a társadalmi elvárás. Kínálkozik a felvetés: a korszakon átsütő szabadságvágy
  • Lengyel János

    Mi lesz veled, kárpátaljai magyar irodalom?

    A háború, a gazdasági csőd, a kormányzat kisebbségellenes elnyomó politikája az élet minden területén súlyos károkat okoz, nincs ez másként az irodalom esetében sem. A kárpátaljai magyar irodalmár közösség tagjai közül ma már kevesen maradtak odahaza. Bár a világháló egyelőre biztosítja, hogy szabadon megjelenhessenek, sokuk, főként a férfiak, röghöz kötötté váltak, nem hagyhatják el az országot, a szerencsésebbek egyelőre még nem kapták meg a katonai behívójukat.
  • Izer Janka

    Igazság vagy boldogság?

    A maga természete szerint és szabadon című film margójára
    A 19-20. század fordulójának Kolozsvárján a kulturális élet egyik legfontosabb személyisége, az értelmiség gondolkodásának provokátora, újítója. Két merénylet túlélője. Karizmatikus ember, akinek esze, temperamentuma, szellemes és élénk karaktere, szépsége, divatújító öltözéke mellett nem lehetett elmenni állásfoglalás nélkül.
  • Ferencz-Nagy Zoltán

    Amikor önmagára talált a test – Josef Nadj Ommájának viszonya a gondolattal

    Ha valami olyan tetszik úgy, ahogy a versek szoktak, ami nincs sorokra tördelve, előszeretettel fejezzük ki csodálatunkat azzal a felkiáltással, hogy „ez tiszta költészet!” Kérdezhetnénk: mi az a költészetben, ami ennyire minden egyéb fölé helyezi? Talán az, hogy képes megmutatni, hogyan néz ki a gondolat. Egyszerre láttatja a gondolatsor minden pontját, kifeszítve az öröklétbe az én létrejöttének egy rövidke részét.

  • Varga Melinda

    Az antik tragédiától az ázsiai színházig 

    Az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválról

  • Kovács Újszászy Péter

    Fáradt menedék

    A versbéli femme fatale elunja régi szerepét. Fáradt, és torkig van azzal, hogy férfiművészek tucatjai írnak verseket hozzá, vagy éppen az ő hatására keltenek életre zeneműveket.