Egy régi bűn után már lejárt a büntetés.
Karcos még a szivárvány, a hús még remegés.
Ha visszaudvarolnád szeretkezni magad,
koldulnék hozzád pompát, síró sivatag.

Az évek össze vannak tapadva,
mint a fekete-fehér fényképek
a fiókban.

Az arcod non-stop fénylik, mint a bolt.
Van hely rajta minden hallgatásnak.
Megízlellek, mint templomban a bort.

Kinyitod a halat és belemászol a hajóba. A horgot kiakasztod a tátogó ajkakból. A kiszámíthatatlan emelkedik jogerőre most.

A jó nem lehet seízű, a jó nem lehet büdös.

mi más a tenger, nasztaszja filippovna,
ha nem különvált testek
egyívású szomja?

Nekem már nincs anyám,
megették a súrolókefék.
Apámat megették a savak...
(Azóta én sem vagyok,
kimásoltak engem egy tankönyvből.)

Estefelé már szűk a fejem,
magamban a fényt megkeverem.
Valami erő: az kell bele.

A hatuma több kis törzs,
nyelve-lelke összetört.
Gúnyneve: teddmeg-cseléd!
s párky-faló csőcselék,
vagy pedig szíkelyromán
bozgor, nem cezaromán!

Ha mégis belépsz, kiűznek a fényből.
Nyitott szemed tenger mélyébe süllyed (Payer Imre)

Ki nem bontható igéink mellé
homályos alanyt pingálunk (Kabai Csaba)

Hosszú az út Galileából a sivatagba.
Még hosszabb az út a tudatlanságtól
a mindentudásig. A leghosszabb
a békés közepességtől az idegesítő, zseniális,
sírnivaló, csodálatos megváltásig.

Az én horizontomban
A föld már nem ér össze az éggel

Röpködhetnek-e innen stockholmi széles
ágyad fölé lepkék?;
püspöklilák, sárgák, feketék
és színükkel színtelenül káprázatosak?;
elrepdesve, amivel csak
alszol.

A sors ökölbe szorult óhaj.
Villámlás lecsukódó szemben.
Cél felé süllyedő hajóraj.
Könnyű érintés a lehetetlenben.

Ám ne félj,
ha ébredsz, igézz –
hisz’ a kétség lüktetése
a rezgőpázsit, a hullámtaréj

Volt akkor Julius (most meg van November),
midőn megláttalak, Igaz Magyar Ember!
Megkönnyezted sok szép Nemzeti Versemet,
nagyon is becsültél, egyedül engemet

Tudunk már mindent, azt is, mi fölös.
Legesleginkább: ízlés a becsület.
Zöldell a szemben az alkonyló vörös.
Sorsod félárú gyermekmenü lett.

Még hatodik születésnapom előtt
végére értem az ABC-nek, a mama minden este
megtanított egy-egy betűt. Hatalmas felfedezés volt,
hogy a számból kijövő hangokat lerajzolhatom.

Szeretném hinni, hogy amíg élek, ragaszkodni fogok az eszményeimhez. De hogy a jövő generációnak is legyenek céljai és eszményei, ahhoz a politika ereje és akarata kell. Ahhoz a család gyönge. Még a nagyon erős család is.

Az utazó a part felé szédeleg. A tenger (ma is) több-értelmű… - Az utazó (talán) megmerül…