-
Jelige: Káoszföld – Afrika
A többiek - két borostás német turista, egy idősebb francia pár, meg András és Peti - pedig őt nézik. Hallgatnak. Az egyik német hintázik a kempingszéken. Az cincogva nyikorog alatta. -
Jelige: Feketemagány – Gép voltam
A csap alá tartom a salátával teli aprólyukacsos műanyag tálat. Lögybölöm, nyomkodom a zöldséget, csorog ki alul a víz, bele a széles, mély, zománcos üzemi mosogatóba. A nejlonkötényes lány, aki már itt dolgozik egy éve a konyhán, eltökélt mozdulattal kiveszi a kezemből az edényt, mutatja, hogy csináljam helyesen, éles, oktató hangon hadar is valamit hozzá. -
Jelige: Mikrokozmosz – Kamu-halom
„A Földön, ami szép, az az ég” – mondja Gergő ábrándosan, de rögtön meg is bánja, mert kicsit olyan, mintha egy lánnyal romantikázna. „De az ég nem a Földhöz tartozik” – válaszolja Márk egykedvűen, és kortyol a borosüvegből. -
Jelige: Cecília – Foltok
Cecília csak a harmadik csörgésre ébredt fel. Egy pillanatra az egész világ a feje tetejére állt, amíg az ébredés homálya el nem oszlott. Párat pislogott, mire a tárgyak ismét jelentést kaptak és a hirtelen káoszból rend szerveződött. -
Jelige: Antequera – Jégmadár
Ezüstösen csillámló, finom szaténfodrok hátán úszik egyre beljebb a tavon, távolabb elektromos motorcsónak húz el keresztben, „alig van hangja” - csodálkozik. -
Jelige: „Összmagyar” – Föld az éggel
Hosszú történet ez… Talán elmesélni sem lehet igazán, de elhallgatni még úgy sem… Egy kislány szavait idéződnek fel, akit szeretettel óvott a család, a haja szála sem görbült, mégis, sok évtized múltán is, fájdalmas átélnie, milyen volt, amikor az ég leköltözött a földre, s aztán hirtelen mintha mindenestül a pokol mélyére zuhant volna. -
Jelige: Csorba Csillag – Idegen folyadék
Trapp! Majd egy mély gongszerű hang, és a mellé ékelt halk szívdobogás, egyre erősödő ütemben. Olyan ismerős élmény ez a steril hangulat a szobában, mint a születés, és a gyermekszoba, csak a színe nem, otthon a sterilitás rózsaszínű, itt kékeszöld, és a szaga is steril. -
Jelige: Gyermek – A gyermek
Fáradtan hazaértem a munkából. Kivert a verejték, nehéz napom volt. Néhány munkatársam elutazott, így most az ő dolgukat is nekem kellett elintéznem.
-
Jelige: Borderlány – A lét HAT ÁRnyalata
Természetesen nem mondtam el mindent, így például azt sem, hogy jó cimborák voltunk Janóval. Jártam náluk többször is. Furcsa volt, hogy a sötétben gubbasztva kell leckét írnia, és hogy nem volt külön szobája. -
Jelige: Egy nap – 24 óra
Ohh, mi ez? Hol vagyok? Teljesen össze vagyok zavarodva… egy szobában vagyok, aminek nincsenek ablakai és ajtaja se! De akkor hogy jutottam be? Talán valami csapóajtón alulról vagy fölülről? Nem mintha ez most számítana, ugyanis szemmel láthatóan ide vagyok kötözve egy székhez, csak a jobb kezem szabad. Előttem asztal, toll és néhány lap. Hogy kerültem ide? Utolsó emlékem, hogy lefeküdtem. Akkor ez biztos egy álom lesz. Egy rémálom! Csak várnom kell és felébredek. No mi lesz már? Becsukom a szemem és koncentrálok. Kinyitom és… ugyan az!
-
Jelige: Láb – Aki nem lép egyszerre
Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy Bergengócia nevű ország. Az ország kormányzatát épp a jobblabiták adták, akik meg voltak róla győződve, hogy az emberi természet, az erkölcs és a józan ész együttes ereje arra utal, hogy az embereknek jobb lábon kell állnia, és ugrálnia egész életében. -
Jelige: Ajnok Solkim – Galambocskám, Manila…
Manilai szerelmi történet…
A bangkoki egzotikus és erotikus kalandok után már senki nem vette komolyan a ránk leselkedő újabb megpróbáltatásokat. Pár hónapos tisztjelölti szerződés kötött az
-
Jelige: Grey – Reggel
Autók féklámpáinak kusza játéka reggel hétkor. Az előttem haladó teherautó fényei is kivillannak. Épp hogy meg tudtam állni. Ébresztőnek kitűnő. Elnyomtam egy ásítást. Talán kettőt is. Éberségem gerjesztve körbenéztem. -
Jelige: K-tyúk – Vihar szaggatta lelkek
Hogy mikor kezdődött? Hosszasan töprengtem rajta magam is, de az ilyesmit nem lehet pontosan behatárolni! Nem lehet azt mondani, hogy november 6-án, 10 óra 18 perckor, mert nincsen ennek szigorúan meghatározott ideje, mint a gyorsvonatok indulásának – magyarázta a nő. Ám, ha jobban belegondolok, talán tavaly tavasszal történhetett. -
Jelige: feminin neutrum – vizuális vólume
Ősz volt. Friss, még ott rejlett benne a nyár szaga, fényesen remegett a Nap, vakítón, a színek szürkévé olvadtak sugarai alatt. A zöld fű, hajnalban még fűzöld (hűha), most mély palackszínt kapott; a fák törzsei rozsdabarnán recsegtek; a házak falai, mint a megsavanyodott tej; s még az ég is, mintha a bugyikékből kivennénk a kéket. Csak bugyi. mosoly -
Jelige: Justitia – Mindhiába?
Mindenütt rácsok, zárak. Fényszegény, parányi tér. Dohos levegő szorításában életfogytig tartó szenvedés. Huszonöt éve már, hogy életterét beszűkítik kényszeres gondolatai: házát üresen hagyni nem lehet, mert mindent kicserélnek itt. -
Jelige: Mammamia – Tranzit végzet
Mire Doki megérkezett, már a két szomszéd,a merev, tétován széttárt karú testet levágták a kötélről, igyekezve nem belelépni az annak kifolyt testnedveibe. Kintről a kongó pirkadatból, az ingázókat szállító hajnali vonat süvöltése belerondított a lelkekbe. Idebent a pohárszék rövid, rezgő táncot járt. -
Jelige: Tánc – Tangó
A tányér fülsértő csörömpöléssel hullott apró darabokra, ahogy a felesége földhöz vágta. „Megmondtam, ugye megmondtam a múltkor, hogy legközelebb nem kiabálni fogok, hanem valamit odavágok?! Örülj, hogy nem a fejeden törtem szét!” – kiabálta a felesége, önmagát megcáfolva. -
Jelige: Fanshave – Az utolsó részlet
Már hatott a Frontin, mikor a műtős gyerek bejött értem. Gondolom, a nyugtató is segített, de a lényeg, hogy nem féltem, már nem először műtöttek, meg nem is másodszor. Jobb volt a műtőbe menni, mint a pályán szaladgálni negyvenkét fokban metálmásnaposan. Tudom, mit beszélek, volt már szerencsém mind a kettőhöz. Utóbbihoz még többször, mint a műtőhöz. Már vártam is, hogy bevigyenek, túl akartam lenni az egészen. Órák óta nem ittam semmit.
-
Jelige: Horgászkaland – Vadat és halat, s mi jó falat…
A víz hideg és mély, és én nem tudok úszni. Nem ér le a lábam, semmiben nem tudok megkapaszkodni. Süllyedek. Fellököm magam, levegő után kapkodok. Kézzel, lábbal hadonászok és nem értem, apám miért nem húz ki a stégre, ahonnan belökött. Elmerülök. Víz megy a számba, a szemembe, a fülem eldugul, már semmit sem látok, mikor végre utánam kap. Azon nevet, hogy rácáfoltam arra, amit egy könyvben olvasott, hogy a gyereket be kell lökni a mélyvízbe, úgy tanul meg úszni.
