-
Jelige: Nakonxipán – Lajoska
Lajoska az NDK konyhakredenc tetején lakott, egy régimódi Kotyogó kávéfőző és egy mutatóit vesztett vekkeróra közvetlen szomszédságában. Élete párja, Berta lelkiismeretes háziasszony volt. A szekrény lakóit hetente gondosan leporolta, a tolakodó pókhálókat eltávolította, a polcokat legalább havonta egyszer lemosta, tisztára súrolta és a vekkert mindennap rendszeresen felhúzta. -
Jelige: Melák – A sótlan város
A vasrács éles kattanással becsukódott és Melák kint találta magát az utcán. Visszanézett a városszéli, komor épületre, melynek homlokzatán jellegtelen felirat hirdette: RESZOCIALIZÁCIÓS INTÉZET. A köznyelv többnyire csak átnevelő lágernek tisztelte a baljóslatú intézményt. A "beutaltakat", hivatalos megfogalmazás szerint, javító-nevelő tréningre küldték ide. -
Jelige: Rőt Macska – Gyöngyorchidea
Már megint felugrott a vérnyomása, nem pihen eleget. Hetente háromszor roráté, olyankor fél ötkor kel. Maga nyitja a hatalmas templomajtót, s mióta egy kollegáján bosszút álltak a hajléktalanok, amiért nem adott nekik ismét nagy összegű alamizsnát, s beragasztották rágógumival a kulcslyukat, azóta mindig lehajol és megvizsgálja a zárat. -
Jelige: Felettünkazég – Bosszú
A Sanyai nővére egy olyan kacskabéka volt, de a Sanyi imádta. Mikor a Nagyjocó azt mondta a nővérére, hogy hülye nyomorék, hát helyből nekiugrott. Persze a Nagyjocó simán leverte, de a Sanyi meg felkapott egy követ és úgy hozzávágta a Nagyjocóhoz, hogy annak felrepedt a homloka aztán meg csak ült a porban bőgve, pedig már benga nyolcadikos volt. -
Jelige: Tungsten – A titkos üzenet
Anyám tavaly halt meg, és hiába vártuk már, apámmal sokáig vakon, süketen kóvályogtunk új életünkben. Bár laktunk benne, a ház mégis bizarr emlékhellyé vált: a polcokon ott sorakoztak a hasztalan reménykedés orvosi kellékei, a fogason még lógott a kabát és régi nevetés ült meg a szögletekben. -
Jelige: Stardust – Ern(y)ő
Gizike lakásában, még egy viharvert esernyő sem volt, de esernyőtok, az igen. Nem egy és nem kettő, hatalmas parafa táblán sorakoztak, mint halott lepkék, feltűzve. Minden alkalommal, amikor hazaérkezett, számba vette kincseit. Acélszürke fejű szöggel szúrta fel őket a táblára, csak a sötétkék, elegáns kivitelű tokot rögzítette piros és fekete fejű gombostűvel. -
-
Jelszó: Lila pirula – Kórházi kaland az NDK-ban
Történetünk hőse ijedten állt a kórház kapuja előtt: be volt zárva, nem lehetett belépni. A portást meg illetlenség hajnali négykor felzörgetni. Mit mondana, hol van a súlyos beteg, aki miatt felébresztette? Viszont neki azonnal be kell jutnia! Egyetlen megoldásnak az tűnt, ha átmászik a kerítésen. De létra nélkül ez lehetetlen. A mellékutcában talán könnyebben megoldható - gondolta. Elindult a kőfal mellett, s ment egészen a sarokig. Odaérve megállapította, hogy a fal ott tényleg alacsonyabb.
-
Jelige: Muskátli – Forralttej
Két kisfiú játszott a családi ház hátsó udvarában. Látszólag békésen, bár együttlétük nem volt mindig felhőtlen. Időnként összekaptak valamin, majd kibékültek, s játszottak tovább, mintha semmi sem történt volna. Augusztus volt, a forróságot alig enyhítette az akácfák leveleinek ritkás árnyéka. A fiúk nem figyeltek erre, igazából nem is érzékelték a külvilágot. Csupán egyik vagy másik kakas kukorékolásából fogtak fel időnként valamit.
-
Jelszó: Színesfém – Az ingaóra
Az apa kitűnő tanuló volt, amolyan igazi mintagyerek. Iskolás korában gyönyörűen festett, rajzolt, tanárai jóval átlagon felüli tehetséget láttak benne. Emellett még sok minden más érdekelte, és ügyesen barkácsolt. Izgatták a kor találmányai, főleg az elektromosság. Készített villanycsengőt, telefont, rádióvevőt. -
Jelige: Kőmíves – Téma nélkül
Voltál már úgy, hogy nem jutott semmi értelmes az eszedbe? Hogy hiába akartál írni, csak a végtelen bárgyúság, az elképesztő közöny, és az életben vetett hit teljes reménytelensége sodort magával? De tudod, hogy írni kell, mert író vagy, mert várják, és egyébként is belülről hajt valami. Mindig kérdezik. „Na mit dobtál megint össze? Ugye elküldöd? Már olvasnánk ám, mert megérintesz szívmelengetően, mélyen, kínzóan fájóan, vagy halálra röhögtetően”. -
Jelige: Nárcisz – Sétáltatás
Szokványos áprilisi délután volt. Az eső már vagy fél órája elállt, egyre többen merészkedtek ki az utcára, úgyhogy gondoltam, én is megyek, és megsétáltatom kicsit a nárcizmusomat. -
Jelige: Álmatlanság – Bárányszámoló
A szanatórium parkjának több száz éves fűzfája alatt állt egy megkopott színű, de még jól kivehetően sötétzöld, korhadó támlájú pad. Ez a pad kitüntetett hely volt az intézet területén, hiszen emberemlékezet óta nem ült rajta más, csak a két legrégebbi szanatóriumi lakó, Öreg és Vén. Na nem mintha meg lett volna tiltva – egyszerűen csak így hozta a tisztelet és a megszokás. Maradt még így is elég pad a parkban. -
Jelige: Áfonyás pite – Gondűző áfonyás pite
Fárasztó napom után ott bóbiskoltam karosszékemben, az álom édes csápjai nyújtóztak felém. A nyitott ablakon át éreztem a meleg őszi szél cirógatását, s akkor megláttam őt, ahogy ott ásítozott az ablakpárkányon. Régen találkoztunk, sóhajtottam felé álomittasan. -
Jelige: A kenguru méhe – Vízen járni
Fenyegettek engem már sok mindenfélével. A magyarságom miatt, aztán, mert ukrán tannyelvű iskolába jártam a Szovjetunióban, meg az átköltözés miatt. Pedig nálam elvhűbb kommunistát ritkán találni. Én aztán kitettem magamért mindig. És akkor jönnek ezek a szakállas, hosszú hajú fiatalok, és azt hiszik, jobban tudnak mindent. De majd én megmutatom nekik! -
Jelige: Kőszeghy Béla – Ötmilliós lány
A lányon látszott, hogy reggeli sminkjét tovább tartott elkészíteni, mint amennyi időt addig jószántából könyvek olvasására fordított. Egymást nem ismerve, elmentünk egymás mellett, miközben magamban hozzátettem: nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a megyeszékhelytől negyvenpercnyi vonatútra lévő faluban, az állomástól még jó húszperes gyaloglásra található kockaházukban a tankönyveken kívül soha sem bukkant fel kötött, nyomdaipari termék. -
Jelige: Iris – A gyűjtögető
Végre elhúztak! Micsoda megjátszós banda. Az öltönyös, alig mert lépni a sok holmi között. De a legjobb, a tupírozott vörös volt, mikor meglátta a folyosón a macskaszart- Kajánul elvigyorodott, majd elindult a szűk ösvényen. Vigyázva, hogy a kétoldalt felhalmozott tárgyak, ne mozduljanak. Ha valami kiesik a halomból, lavinaszerűen omlik le a sok cucc. -
Jelige: Anastenaria – Hédi
Álltam a fürdőben és sminkeltem. A szempillámat festettem épp. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy valahol olvastam: egy nő nem tud csukott szájjal szempillát festeni. És ilyenkor mindig ki is próbálom, becsukom a szám, és valóban, nem kényelmes. Ekkor csipogott a telefon. Bár nem tudatos, de az agyam elemzi a csipogást: egy magas, vékony „piiing”, ez messenger. Sok mindenkivel ott tartom a kapcsolatot. -
Jelige: Egyvirág – Egy virág vagyok
Egy virág vagyok. Nagy G. öntöz, forgat, ápol engem. Két ablak közé zárva a Dohány utcában, a sok szép lány és fiú néz engem. És a virágok, az utca tulsó oldaláról. Egy virág vagyok. Szeretem, hogy ápolnak, szeretem, ha nézegetnek Az ablakok tükröződésében sokszor nézegetem magam. -
Jelige: Hontalanul – Rabságban – Egy kór margójára
Úgy süt a nap itt az udvaron, melegen, simogatóan, mint amikor tavasszal, apámmal a szántás mellett sétáltunk. Ez te vagy, mondta nevetve, és felém dobott egy bogáncsot. Emlékszem, én is nevettem, és magamról leszedve kötött mellényére hajítottam. Alig tudta eltávolítani, közben csak kacagtunk, kacagtunk…
