Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • A „Légy jelen!” novellapályázat értékelése és a díjazottak névsora

    Novellapályázatunkra több mint háromszáz pályamunka érkezett, s már e nagy számból is következik a művek örvendetes sokfélesége, a rendkívül széles tematikai és stilisztikai tartomány, amelyben a szerzők megnyilatkoztak.

  • Jelige: Lajos – A Császári Család

    Késő tavaszi délután lehetett. János császár épp az udvaron pipázott egyedül. Az egész házban megdermedt a levegő. Csupán a gyerekek nevetése szűrődött ki tompán a házból. Ők nem fogták fel mi történik körülöttük.
  • Jelige: Amarillisz – Egy rendkívüli nap

    Április 20-a rendkívüli nap volt; csupa jó emberrel találkoztam. Reggel kilenc óra után elindultunk gyalog a férjemmel és Morzsa kutyánkkal az állomásra. Két nappal korábban érkeztünk Szárszóra fiunk társaságában, s ő bizonyos halaszthatatlan ügyeink intézése végett már fordult is vissza a kocsinkkal Tatabányára. Itt maradtunk autó nélkül, de nekem mennem kellett a Rímkovácsok éppen esedékes irodalmi összejövetelére.

  • Jelige: Phaedra – A sokadik lövés

    A fiúnak meleg, gesztenyebarna szeme volt, és hosszú pillája, ezzel már gyerekként is olyan szeretetre méltóan tudott nézni, hogy Alidát szinte mindig levette a lábáról. Na, meg persze az egész történetével. Alida párjának fia volt Márk, most tizenhat évesen, minden kamaszkori szeszélyével, ugyanakkor szívbe markoló szeretetéhségével. Anyja, Zsuzsa nem sokat törődött vele, főleg, amióta új élettársától is született két gyereke. Apja látogatta, amennyire tudta, de hiába vitt neki bármit, a rokon gyerekek mindig széthordták és tönkretették az új játékokat percek alatt.

  • Jelige: Tatjana – A szeretet halála

    A kicsi fenyőfa szilárdan áll az alig felengedett januári földben. A hatéves kisfiú, Felicián boldogan öntözi vízzel telt üdítősüvegből.

     

    – Majd egy olyan nagy fenyő lesz belőle, mint a másikból? - mutat ki a vár előtti ösvényre, ahol nagy tagbaszakadt példányok büszkélkednek.

    – Reméljük - mosolyog vissza anyukája, Miranda.

  • Jelige: Banánhéj – Egy egyszeri, egyszerű óra vásárlásról

    A szerény kis zsákutcába most egy piros kabát gyöngysorral és egy harisnyapár lakkcipőcskével fordult be. Csendesen kopogtak a cipősarkak a járdán, megbontva az utca monoton ketyegését. A halk morajlást már a sarkon lehettet hallani. Az utca végén megbújva megtalálták a kis épület.
  • Jelige: Gesztenyepüré – Miként születnek a neologizmusok, avagy önmagunk szerepe, helye és értelmezése kedves kis világunkban

    A gesztenyepürét csak melegen ette meg. Nem volt hajlandó még csak ránézni sem, ha hideg volt. Azt se állhatta ki ha a postás egynél többször csengetett, ha valaki zsömle helyett azt mondta, hogy zsemle, vagy ha a hálótól a konyháig tartó útvonal megtétele közben, házi papucsa leesett róla.
  • JELIGE: Almáspite – Ránctalan

    Kiborult a cukor. Jobban mondva kiborítottam. A kis csuporból kigörögtek a fehér kristályok a terítőre. Meglepő milyen gyorsan futnak a szemek. S milyen vehemensen. Még két percig ott álltam a szétterült cukor tenger fölött, hátha megmozdulnak, megindulnak maguktól, mint holmi apró rákok.
  • JELIGE: Tengericsiga – Feketeleves

    Felordított. Majd ráeszmélt, hogy fájdalmat nem is érez. Csak a tudat, hogy amint ujjai közé fogta a lábujjait, azok szétmállottak a nyomástól. Mint a homok a kislapát alatt, úgy morzsolódtak széjjel. Jéghideg és nyirkos lepedőjén ült Laboda úr, tátott szájjal, eltorzult arckifejezéssel, 8 lábujjas deficittel. Két kislábujját meghagyta a sors. Vigasztalásul.
  • Jelige: leadási határidő – Részlet

    Halálom beálltának ötödik hónapja és egy napja. Szép májusi reggelen volt, el is mondom, milyen: a szökökút körül igen meleg és nedves volt a levegő, különféle rovarok zsongták körbe a vizet.
  • Jelige: Nagyapám – Jó szórakozást!

    A markáns, határozottságot mutató arcvonások már eltűntek. Csak az aszott, sárga bőr maradt, amit a csontok majdnem átböktek az arcán. Ott feküdt mozdulatlanul és sárgás, vizenyős szemével a plafont bámulta. A kétszárnyú ablak egyik fele nyitva volt, kintről kellemes tavaszi levegő töltötte fel a szobát. Egy ágyas szobában feküdt. Becsukta szemeit, aludni próbált.
  • Jelige: PETRAVERA – A KISDOBOS

    Robi kint ált a tábla mellett, szemben az osztállyal, és zokogott. Elkeseredetten sírt, úgy, ahogy csak a gyerekek tudnak. A könnyei ömlöttek, a mellkasa fel-alá rázkódott, már-már a hisztéria határán imbolygott. Mellette állt az ofő, a Marika néni, és osztotta szegény gyereket.
  • Jelige: Mustármag – Önarckép

    Sosem szeretett volna semmi mást, mint megfelelni saját magának. Ez a lehetetlen örvény húzta mindig egyre lejjebb a végtelenbe. Sosem érezte, hogy bármi is elég lenne saját maga számára. Sosem tudott megfelelni. A bőrét bókok és dicséretek karcolták, amiket egy pillanatig sem hitt el. Egyszerre volt a tárgya saját imádatának és mérhetetlen megvetésének.
  • Jelige: Ánizs – A port elmosó esőfelhő

    Eső illata lengte be a fülledt nyári levegőt, amint a kihalt buszmegállóban ücsörögtem várva a buszra, ami csak nem akart megérkezni. Szürke felhők úsztak az égen eltakarva a perzselő nyári napot. Felnézve tűnődtem a meglepő hasonlóságon köztem és a tovasikló felhők között. Mint a felhők, az emberek is épp oly mulandóak semmiben sem különbözve holmi megfoghatatlan párától.
  • Jelige: Borsmenta – Az irodalomóra

    Miután a Tanár mély levegőt vesz, reszelős mély hangja színészien visszhangzik keresztül az osztályban. Egy helyen a hangja gúnyosan elvékonyodik, mintha nem is kopott ruhákban az osztályterem trónján virrasztó magányos uralkodó lenne, hanem valódi királynő, pont olyan, mint aki a dráma soraiból lépett ki papír kezekkel és lábakkal. Ez az időtől megsárgult királynő lebeg mindenki fejében mialatt a Tanár a végső, elkeseredett szónoklatát hallgatják.
  • Jelige: Woland – Hamlet Opheliában járt

    Ophelia azért követett el öngyilkosságot, tudniillik fejbekólintotta magát egy mákgubóval, ettől szédülten a patakba esett, majd a meglepődéstől tágra nyílt szájába azon nyomban belefészkelt a vörösbegy, sic!, interszövegiualitásosság, tehát nem a víztől fulladt meg, hanem a begytől,

  • Jelige: Belmondó – Életszerződés

    (Részlet)

     

    – Jó reggelt asszonyom! Hogy - hogy ilyen korán? Még a nap sem kelt fel. A feleségem is alszik még. Mi a baj? Olyan kétségbeesett arcot vág! - érdeklődött a magas, feltűnően jóképű férfi a kora középkorú, megkopott, fehér köpenyt viselő fekete hajú asszonytól.