Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Dicsőség – A fém szelíd, halk zengése

    Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És szinte sohasem merészkedtem azokon túl. De a csata már két éve volt, most már ideje volt, hogy ismét a földjeimen járjak-keljek, és hogy a vazallusaimmal találkozzak. Vissza kellett térnem a feladataimhoz, és el kellett felejtenem mindazokat a szörnyűségeket, amelyeknek tanúja voltam.
  • Jelige: Amo – Lelle

    Eszter a fiát nézte. Levente. A férfi két kézzel fogta a kormányt és hunyorogva az utat figyelte. A levegő remegett a forró aszfalt felett, az autóban megült a dohos, nyári levegő. Érezte, hogy Eszter őt nézi, de úgy tett, mintha nem vette volna észre és letekerte maga mellett az ablakot. A huzat meglebegtette sötét, göndör fürtjeit.
  • Jelige: Khárón – Khárón obulusai

    Khárónnak, az alvilág révészének sosem volt még ilyen különös utasa. Sőt, valljuk be, egyáltalán utasa is meglehetősen régen akadt már, ezért alapvetően érdekes volt minden újonnan érkező. A fiatalember, aki az Akherón folyó ködös partján ácsorgott, már a megjelenésében is más volt, mint a régiek.
  • Jelige: Petros – A Sesztina

    Nem is igazán debreceni, aki nem tudja, mi volt a Sesztina! Igen, így, névelővel, mivel nem egy személyről van szó, és múlt időben, mivel már nem létezik
  • Jelige: Katona – Jogszerű fegyverhasználat

    Veress József tizedesnek már csak két hete volt a leszerelésig. Várta már, hiszen a szabolcsi falujából ahol egész addigi életét leélte, a nyugati határra került, őrkatonának, így két kezén meg tudta volna számolni, hányszor mehetett a két év alatt haza. Szorgalmasan vágta a centit, de elfogadta, hogy akár az utolsó napig szolgálatba vezényelhetik.
  • Jelige: Júdás – Én, Júdás

    – Ki vagy te? – kérdezték, amint közéjük léptem. Szemlátomást nem ismertek meg, mint ahogy én is sok ismeretlen arcot láttam. Számos esztendő tel el ama este óta, amikor felálltam az asztaltól, megtenni, amire ígéretet tettem.
  • Jelige: Július – Kedd, péntek

    Kedd, péntek… az idős asszony ilyenkor jár a piacra. Azelőtt vasárnap reggel is kiszaladt friss kenyérért az ura kedvéért. Hét közben jó volt a kétnapos is. Olyankor csak bekaptak egy falatot, lenyelték a kávét, aztán rohantak munkába. De vasárnap ábrándozhattak. Egy takaros falusi házról álmodoztak, ahova idős korukban visszavonulhatnak. Mióta a fiuk elment az országból, már semmi nem kötötte őket a városhoz.
  • Jelige: Aster – Könyvbemutató után

    Azon a későőszi délutánon, a szülővárosában tartott könyvbemutatója után történt ez vele, melyről soha, senkinek nem beszélt. Mert, még zakkantnak gondolnák. „Részeg voltál. Tudod, hogy nem bírod az italt, de neked beszélhetek!” - korholta a felesége, akinek azért mégiscsak említette ezt a hihetetlen történetet. Azt, hogy leült a park egyik padjára a hideg félhomályban, elmerengve a könyvbemutató eseményein. Talán egy pillanatra el is bóbiskolt, amikor arra ébredt, hogy valaki ül mellette. „Az” pedig nem volt más, mint Arany János!
  • Jelige: P.M. – A jegy

    A férfi és a nő a metrónál búcsúzkodott. Bár volt egy közös lakásuk, nem éltek együtt. A nő utazott fel a férfihoz, amikor el tudott szakadni egy-egy délutánra súlyos beteg édesapjától.
  • Jelige: Júlia – A gyerek nem érti

    Nem akarok menni! Én itt maradok! A gyerek úgy bömbölt, ahogy csak tudott, bár tisztában volt vele, hogy nem győzhet. Anya és Apa már eldöntötte, s az ő véleménye nem számít. Velük kell mennie. Tudta, hogy így lesz, de azt nem értette, hogy miért.
  • Jelige: Nyár – Az álom

    Már két órája nyomta a gázt megállás nélkül, mikor végre ráhajtott a Tiszát átívelő hídra. Magas volt a folyó, az ártéri erdő fái már combig áztak, de a víz még nem érte el a homokzsákokat, melyek  mozdulatlan térelemként hevertek a töltés jobb szélén. A praktikum azt kívánta ne mozgassák feleslegesen, mert a szeszélyes folyó minden évben kísérletet tett, hogy belátogasson a faluba, ami az enyhe lejtésű völgyben lapult.

  • Jelige: Szavak – A felnőttek „játékai”

    A kislány váratlanul ébredt, nyomasztó, különös álomból szabadult. Hosszú percekbe telt mire felocsúdott annyira, hogy tudja, saját ágyában van. Érezte a matrac kis horpadását, amibe esténként belekucorodott, párnája melegét, a saját illatát, de azt is, hogy az ijesztő álom még ott ólálkodik egészen közel.
  • Jelige: Szorgos – Celeb lehetsz-e

    Sose hittem volna, hogy saját életutammal igazolhatom a történészek fantasztikus felfedezését. Mármint a jövendőbeli történészekét. Mert világos, hogy amikor a XXI. század társadalmait tanulmányozzák, döbbenten fognak ácsorogni az érthetetlen jelenség láttán. Bebizonyosodik ugyanis, hogy a mi korunkban a jónép nem a kitűnő tudósokért, írókért vagy művészekért rajongott, hanem a nagy semmiből érthetetlen módon kiemelkedő figurákért. Vagyis a celebekért. És tessék: az én sorsom is jól példázza ezt a furcsaságot.
  • Jelige: Trajo – Asszony kéne a házba

    Fuvaros úgy tette be maga után a kocsma ajtaját, hogy a kis harang ijedtében hármat is csendült. Janó fél szemmel az új szemüvege fölött csak épp ránézett és tovább öntögette a feleseket. Rég megtanulta, hogy nem kell mindent a szívére vennie, amit a kedves vendégek csinálnak.
  • Jelige: L’esprit d’escalier – Gázláng

    Nem hittem volna, hogy látlak még valaha – főleg nem így, ilyen körülmények között. Nem számítottam rád. Csak írtál, hogy kéne ez, meg az – kéne vissza egy pár ruha, meg még pár dolog és én rögtön hisztériarohamot kaptam, hogy hogy lehet ezt ilyen hangnemben, meg pont most, és miért nem tudunk 3 hónap alatt eljutni odáig, hogy legalább emberekhez méltón beszéljünk a másikkal.
  • Jelige: katana – A Kard

    Az egyik egyenes, a másik ívelt. Az egyik inkább szúr, a másik vág. Az egyik dicstelen osztja a halált, a másik tökéletessé teszi. Az egyik roncsol, a másik tisztán metszi a húst és a csontot. Ami azonos bennük, egy mögöttük lévő eszme, a kardban testet öltött jelkép. Lovag s szamuráj egy azon utat követi, mindkét fél számára megtiszteltetés a harc közbeni halál.
  • Jelige: Alma a bokron – Éva

    Éva a nappalijában, kényelmes díványán ült, már szinte feküdt. A szobában halvány hangulatfény világított, a kinti eső koppanások monoton dallammá lágyultak. A dívány mellett egy kis diófa asztal állt, rajta egy Szekszárdi borvidéken készült 2008-as vörös cuvée és egy félig tele töltött borospohár.
  • Jelige: Jackpot – Hatodik napon

    Feleségem már vasárnap óta kérdezgette tőlem igenfurcsa hangsúllyal, hogy „te megint dohányzol?” Csodálkozva és kérdőn néztem rá?
  • Jelige: 60615 – -9002

    az ördög ideggázt dobott pestre. elszürkült minden. az emberek kikerekedett tébolyban szemeiket felaggatva futkostak össze-vissza. táncoltak az idegeimmel. fájdalmas, háborodott keringőt vívtak. valahogy így zavarodott össze az én életem is. azt hittem szerelmes leszek, férjhez megyek, gyerekeket nevelek, otthon, iskolában és így jó lesz.
  • Jelige: BÉKE – Ebéd

    Marko, a koszovói szerb paraszt lassú léptekkel hagyta maga mögött a krumpliföldet a tikkasztó déli napsütésben. A szántó peremén álldogáló diófák hívogató árnyékába ballagott, hogy egy kicsit kinyújtóztassa a kapálásban elgémberedett tagjait. Előbb durva, szőttes tarisznyáját dobta le a bozontos fűszálak közé, majd komótosan ő is a fűre telepedett. Hanyatt feküdt a fűben, kalapját jól az arcába húzta és örömmel hallgatta egy kisrigó vidám énekét, miközben ütemesen rágcsált egy letépett fűszálat.