Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Erdő – Metamorfózisok tücsökhangra

    Juli szeme kikerekedik, ajka lebiggyed: az ERDŐBE? Így, csupa nagybetűvel. Bogarak és mindenféle izék közé? Nem ettem én bolondgombát! Hiába is győzködöm, hogy ott nem csak bolondgomba terem, és a rovarok sem miattunk élezik a kést meg a villát, ő hajthatatlan. Igazi városlakó. A lakásba véletlenül betévedt hangyát is hatféle rovarirtóval fújja le, a szerencsétlen nehogy túlélje a hívatlan látogatást.
  • Jelige: „Álomtalan” – Rontás

    A fiúval aztán szinte mindennap találkoztak. A lány a töltésen sétált el a kis házig, a fiú már rendszerint a csónakban várta. Mennyei órák voltak azok!
    Már vége felé járt a nyár, amikor a csónakról a házikóba mentek. Gyöngéd volt a fiú ölelése, csókja.

  • Jelige: Szevasz, Topol Hóesés

    Nagymama fáradtan seperte a havat a lépcsőn, mintha a háta mögött hetek fáradtságát próbálta volna így eltakarítani. Mozdulatai árulkodtak a legjobban kimerültségéről, a sütéssel-főzéssel töltött hetekről; lassan járt kezében a seprű, és még mosolyognia is kellett, hiszen az ablaknál két unokája tapasztotta orrát az üvegre, csodálkozva nézve, mit csinál. Nem volt könnyű a munkája, mert a bejárati ajtó előtt mintha külön utakon járt volna a szél, csak az ő bosszantására, makacsul felhordva a havat a legfelső lépcsőfokra is. Intett nekik, és söpört tovább, magában szidva a kósza szelet.

  • Jelige: Budapest – Öt perc

    A lány hozzám bújik hirtelen, én meg valahogy nem érzem ezt tolakodónak. Nagyon szép, de ez a zöld hálóing ezzel a fehér papuccsal borzalmas kombináció, ráadásul nem túl okos választás így sétálgatni a fagyos körúton, december hatodika estéjén. A járókelők bámulnak, összesúgnak, megbotránkoznak. A hajléktalan öreg is minket néz, de ő nem ítélkezik.

  • Jelige: „Januária ’19” – Szabadság ’18

    A középkorú férfi korán megtanult alkalmazkodni a természethez. Gyermekkorában nagyokat csavargott, fára mászott, esőben, sárban csatangolt. A szabadságot szerette. Édesanyja meghalt, apja új feleséget vitt a házhoz, a fiúval nem nagyon törődtek. Megszokta ezt az állapotot. Később is csak annyira illeszkedett be a közösségekbe, amennyire a tanulás, munkahely miatt szükséges volt
  • Jelige: szív – Cím: Csárdás-szív

    Már csak egy fellépő van előttünk, és mi következünk. A folyosón várakozunk, a tornateremből csak úgy dübörög a basszus, a hip-hop megszokott hangzása lüktet a dobhártyámon, furcsa elegyet alkotva saját izgatott szívdobogásom ritmusával.
  • Jelige: Luna – Hold lények

    Sűrű univerzum rengetegében léptekkel bejárhatatlan helyen, messze innen mélységeken át, több ezer kilométeres, sikár vidéken. Homok buckák alatt, Napból keltek útra kicsi lények. Évezredek alatt eljutottak a Hold közepébe. Napból a Holdra, Holdról a Földre.
  • Jelige: „Grillen” – Claudia

    Kisebb görccsel gyomrában kopogott előre az utcán. Lábai kimérten, feszes sietségben, s mégis aprókat lépve szolgáltak. Halántékán egy kicsi ér kívánt kitűnni a többiek közül: lüktetett. Szíve uniszónó felelt erre. Nőhöz sietett. Dehogy nőhöz: „A” nőhöz sietett.
  • Jelige: Scarlett1x – Cím: Az ablak mellett

    Az ablaknál álltam, és bámultam az üveget. Tudtam, hogy minden kicsúszott a kezemből. Hogy minden hiába volt: az egyhetes diéta (ami valójában önhánytatások és zabálások sorozata volt), a napi kétszeri idegbeteg felülésezés az ágy szélénél, a méregdrága fodrász, még az elvesztegetett két óra is, amíg megpróbáltam franciára festeni a körmeim, majd az egészet letöröltem. Nem érdekel senkit ez egy tízéves érettségi találkozón. Sőt, nem is veszi észre senki. És én is hányok magamtól. Ironikus kijelentés ez egy bulimiástól.
  • Jelige: Győr – Simogatás

    Mostanában többször éreztem rosszul magam. Nevezzük pánikrohamnak. Kidolgoztam egy technikát, mondogattam magamban, hogy nem félek. Pár perc múlva elmúltak a kéretlen testi tünetek, a szapora szívverés, a hirtelen izzadás. Aztán megfigyeléseket is végeztem, hogy azokon a napokon hol jártam, és van-e összefüggés amitől este előjön ez a nyavalya. Arra döbbentem rá, ha munka után a hosszabb kört teszem meg hazafelé, akkor biztosan előjön. Azaz abban a negyed órában kell, hogy történjen valami, ami ezt előidézi.
  • Jelige: Felhőnjáró – Mulatság

    Nincsenek jó napjaim mostanában. Nagyon ráuntam, hogy mindig mindennek az a vége, hogy egyedül vagyok és pénztelen. Délután próbáltam felidézni valami jót az évből, de nem sikerült. Annál több kudarcot. Mint mikor a nőről, akit majdnem feleségül vettem, kiderült, már régóta csal a főnökömmel.
  • Jelige: Utak01 – Vándor Éva

    Tűnődve nézem – mint mindig – ezt a törékeny nőt. Kora meghatározhatatlan lenne, ha nem tudnám. Olyan időtlen az egész lénye. Lófarokba kötött vörös haja, szinte rikít a fekete öltözék mellett. Mindig talpig feketében jár. Nem halt meg senkije, mégis mintha gyászolna. Nem visel soha semmilyen színes ruhát. Az egyetlen szín rajta a haja, ami szinte lángol, mint egy figyelmeztető, számonkérő jel. Mindig úton van, a legtöbben azonban már észre sem veszik.
  • Jelige: Bogdása – Drótos

    Annának a Drótos volt az első halottja. Akkor azt gondolta, hogy ezt tovább nem tudja csinálni, visszamegy nevelőnek, de a csoportvezető, rutinos kolléga, leült vele, és elmagyarázta, hogy mindenki így érez, amikor először elveszít valakit, ez teljesen természetes, ő maga is pontosan így járt, a mai napig emlékszik arra az asszonyra, de nekik nem a halottak, hanem az élők iránt van felelősségük. Szóval őrizze meg a Drótost az emlékezetében, halottak napján gyújtson neki ezentúl gyertyát, de jöjjön vissza az élőkhöz, hogy a következő ne haljon meg.
  • Jelige: Zsanna – Kandallómesék

    Ma leesett az idei első hó, reggeltől estig megállás nélkül hullott. Nem nagy szélviharral, hanem csak úgy csendesen: fokozatosan borítva be kertünkben a fenyőfákat, majd szép lassan az egész tájat. Nem volt kérdés: itthon maradtunk, begyújtottuk a kandallót, készítettünk egy-egy bögre finom fűszeres forralt bort, leültünk a tűztérrel szemben a kanapéra, és néztük a lángokat, melyek az otthon melegét adják, de a szemnek és a léleknek is tápláló energiát jelentenek.
  • Jelige: Pilis – Andrea álma

    Andrea álmából felriadva, izzadó homlokkal és lüktető halántékkal zihált a gyűrött vánkoson. Álmában megint átélte azt a borzalmas éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életét. Autóban ült, párhetes ismeretség után most először indult Bélával és annak barátaival kirándulni. A Zamárdi disco volt a cél, ahol nagyon jól szórakoztak, egészen hajnal négy óráig.
  • Jelige: Születésnap – Az a bögre

    Erika hatvan éves lett. Nem tervezett különösebben nagy „csinnadrattát” erre a napra, lévén hogy már évek óta egyedül élt abban a házban ahol született. Velem soha nem történik semmi – szokta mondogatni – miért éppen ezen a napon lenne bármi másként, mint eddig?
  • Jelige: PP – Pléhtányér

    Termetes, harminc körüli fiatalember lépett közelebb a templomajtóban ülő koldusasszonyhoz. Kigyúrt izmai majd szétfeszítették a Dark Lord-os pólót. Hátracsapott bézbólsapkát, napszemüveget, farmernadrágot és márkás bokateniszcipőt viselt. Bal kezével úgy lóbálta a mercikulcsot, akár egy legyezőt. Közben csörgött a mobilja. Mérgesen odapiszkált, majd visszanyomta farzsebébe.
  • Jelige: Lovassy – Testvérek

    Az egyetemen ismerkedtek meg. Alig voltak tizenkilenc évesek, amikor már együtt éltek és a diplomaosztóval egy időben tartották meg az eljegyzést. Mind a ketten gyorsan találtak munkát és néhány évnyi albérletben tengődés után készen álltak arra, hogy megvegyék a saját házukat. Harmincévesen megrendezték az esküvőt és már csak egyetlen dolog hiányzott az életükből: az utód.
  • Jelige: Madárház – Hadiösvényen

    Az utcán rengetegen voltak. A férfi mellett sűrű tömeg hömpölygött el, jött vele szembe. Néha neki-nekiütközött valamelyik járókelőnek, de inkább kitért előlük. Kereste azt a kimérést, ahol a legolcsóbb italt kaphatja. Éhes nemigen volt. Tegnap úgy berúgott, hogy az ennivalót egyelőre nem kívánta. Az első sörét pillanatok alatt megitta, a kiszolgálónő fejcsóválva nézett rá, amikor az üres üveget visszarakta a bódé pultjára. Lilára fagyott ujjai kilátszottak szakadt kesztyűjéből, miközben azt számolgatta, maradék pénzén mit tudna még inni.
  • Jelige: Bagoly01 – Gondolatok

    Miután beléptem a kandalló által meleggé fűtött kávézóba, azonnal megkerestem a szokásos helyet, ahova mindig én szoktam leülni. Levettem francia kockás sálamat és próbáltam kisodorni göndör hajtincseimből a hópelyheket, amelyek huncutul megkapaszkodtak a hajamban.