Az asszony éppen hozzákezdett a rétes nyújtásához, amikor a telefon megcsörrent. Úgy döntött, hogy most nem veszi fel, mert már kezet mosott és az idő is sürgeti. A férje egy óra múlva hazaérkezik. Már odatette az asztalra a kimagozott meggyet, a ledarált mákot meg diót és a fahéjjal összekevert cukrot. Elhatározta, nem hagyja, hogy megzavarja bárki is legyen az. Majd hívjon később – gondolta.

Évekkel ezelőtt gyógykezelésen vettem részt egy számomra nagyon kedvelt fürdőhelyen. A három hét elég hosszú idő volt arra, hogy a kezelésekre várakozva, délutánonként vagy a hétvégeken a beutaltak elbeszélgessenek, megismerkedjenek egymással. Néha még tartós barátságok is születtek a részt vevők körében. Évekkel ezelőtt megismertem egy számomra misztikus történetet, amit ritkán hall az ember.

Este 9 óra. Télen ilyenkor csendes már a falu, senki se mászkál, a kiskapukat se igen zárják errefelé. A fiatal tanárnő szolgálati házának két utcafronti ablaka van. Ma is, ahogy három hónapja, csak az egyikből szűrődik ki fény. Éva már megvacsorázott, most ruhában fekszik a pléddel letakart heverőn. Oldalt fordulva könyököl, másik kezével egy könyvet lapozgat, bele-beleolvas.

Balogh ötvenes hivatalnok. Kizárólag elszabott öltönyben közlekedik, markához zsírtól fénylő műbőr táska tapad. Túlsúlyos, jobb lábára sántít, megállás nélkül izzad, a feje vörösebb, mint a nyári naplemente. Fejbúbjáról már elszökött a haj, ezért a maradékot egyik oldalon hosszúra növeszti, és a tincseket átfésüli a másikra. Vécét betöltő nyögései prosztatabántalmakról árulkodnak.

Az egyik pillanatban csak az aszfalt sötétlik előttünk, aztán hirtelen az agancsokra vetül az autólámpa fénye, az úttest közepén áll, borzolja a nyakán a szőrt a szél, egyenesen ránk néz, mégse mozdul,

Koromsötét éjszakában állt meg a taxi a falu utolsó házánál. Az öregember egy pillanatra az előtte pásztázó reflektorra nézett, ami elvakította. Belépett egy víztócsába. A taxis nem oltotta el a lámpát, hisz ő is nehezen tájékozódott. Az öregasszony kiszállás közben a reflektorba nézett, őt is elvakította. Nagy toccsanással vízbe lépett.

Már nagyon várták Pádárék, hogy az öreg Pádár betöltse a hatvanötödik évét. Nem mintha az öregség szépségére vártak volna, dehogy. Születésnapjára Zsuzsi, a menye vett egy üveg édes likőrt a váci lengyel piacon.

Az összeállítás kihirdetése után felmorajlott a sajtótájékoztató közönsége. A mértékadó európai lapok, tévétársaságok, rádióadók munkatársai - szokásuk szerint - egymással versengve tették fel kérdéseiket.

Betti boldog volt. A nyaraló a parthoz olyan közel feküdt, hogy a hátsó kapun kilépve a homokos sétányról nézhette a naplementét. A férjét várta, aki altatta a gyerekeket. Már kislány korában is róla álmodott. Persze nem pont róla, de egy ilyen férfiról. Aki kedves, akire rábízhatja magát, aki jó apja lesz a gyermekeinek. Már hét éve házasok, s ő még mindig pont olyan szerelmes, mint kapcsolatuk elején. Nem kellett sokáig várnia. Ákos egy üveg pezsgővel érkezett. Mit ünneplünk? - kérdezte Betti.

Csoki vagyok, egy négerbarna, középtermetű Spitz kutya, Gazdám kedvence, imádom. Szeret engem. Fürdet, fésül, etet a legjobb falatokkal, és sokat simogat. Beszél hozzám, mint egy gyerekhez, azt hiszi, hogy nem értem, de értem minden szavát, hangjának lejtéséből minden hangulatát. Mi egy pár vagyunk. Igyekszem jónak lenni, sajnos nem mindig sikerül.

– Milyen meleg van ma is! – Aham. – Ízlett a somlói? – Persze. – Anya nagyon jól csinálja. Az a csokoládé, hmmm, mennyei. Jól esik egy kicsit lemozogni az ebédet, nem? … Ernő bátyád jól becsípett, hehe. – Mindig beáll. Egyébként hova megyünk?

− Kerekecske, dombocska, itt szalad a nyulacska! – futottak végig tompa körmű, vékony ujjai a kislány apró tenyerétől egyenesen a nyakáig. Bodza édesen összekucorodott és harsányan felnevetett. A pályaudvaron pöfögő buszok betegesen prüszkölték ki magukból a füstöt nagy, lomha testükből. Bodza, miután kifújta magát, feltérdelt a padra és a váróterem üvegfalára tapasztotta puha kezeit.

Kiszakadt a lelkemből egy madár és beröppent a színházba. Így kezdte Sárváryné, de a szomszédja zavartan motyorászott, becsúsztatta a cigarettát a köténye zsebébe. Azzal a tekintettel hunyorgott az antennán himbálózó galambokra: jól van, te kielégületlen marha, add már a tíz tojást, mert megzavarodok, ha ismét itt rebegsz nekem arról, mit jelent a lendületes jelenet, hogyan ontja láthatatlan verejtékét a belső megsemmisülés és milyen, amikor vert testek vert színein menetel az idő, s a színpad lesz maga a karcolt ágya a lábadozó, sebes kornak, amiben élünk.

A szűk cella rideg kőfalán imbolyogva táncolt a gyenge fény. Égő gyertya állt egy kecskelábú kisasztalon, előtte fából faragott, kopott feszület feküdt. Az asztalkát a sarokba tolták az ágy mellé, amelyben sápadt, meggyötört arcú férfi készült a halálra. Nem félt az elmúlástól. Büszkén és boldogan várta, hogy az Úr színe elé kerülhessen, hiszen egész életében őt szolgálta.

Kora tavasszal vonult nyugdíjba, nyár lett, mire – úgymond – kipihente magát. Jókor jött a nyugdíjazás, nehéz két év állt mögötte. Azelőtt sem élt könnyű életet, de az utóbbi két év volt az, ami feltette a próbatételekre a koronát! A párja életmentő, csonkoló műtétje, aztán a rehabilitáció két intézményben, majd otthoni ápolás, mindez úgy, hogy közben állandó éjszakás műszakot vállalt. Ahogy történni szokott, végül a dolgok rendeződtek és új rendszer szerint folytak tovább a napok. Immár nyugdíjasként is, volt mindig megoldanivaló, de az nem jelentett különösebb gondot. Későn kelt, azt a kevés főzést, takarítást, vásárlást, amit a két emberre zsugorodott háztartás jelentett könnyedén elvégezte.

Gyógyszer volna jó, vagy kötél. Kés, de akár a vonatsín is megteszi…

Úgy érzem, mindkét szó magyarázatra szorul, kedves olvasó. Mindkettő, mert furcsa lehet kívülállónak e két szót egymás mellett olvasni, még számomra is, 2 üveg bor után is, mit elszopogattam kandallóm mellett, amíg leírtam ezt a két sort, és a következő ködös okfejtést.

A tanár úr kipillantott szemüvege alól, fel egyenesen a pódiumra, és most gondolt első ízben arra, hogy nem járt el elég körültekintően, a házi feladat témaválasztását illetően. Sebaj.

A büfé előtt két összecsukható zöld asztal volt nyolc székkel, az éjszakai esőtől csurom víz volt minden. Győző a pult végébe rakta le a kávéját, végül is ki mondta, hogy csak ülve lehet inni. Most legalább rálátott a csapatra, akik a pálya túloldalán ültek a lelátó alsó sorában.

Lech Gorgony Magyarországra menekült az egész híradó alakulatával együtt, amikor a szovjetek is betörtek Lengyelországba. Balatonboglárra kerültek, egy jól felszerelt tábor, ellátás és védelem fogadta őket, valós helyzetükről ugyan senki sem beszélt. A magyarok Hitler szövetségesei, akkor ők mik, hadifoglyok? Viszont egy árva németet nem láttak és a magyarok semmilyen akadályt nem emeltek, amikor elmentek, hogy újra harcoljanak, bosszút álljanak.