​​​​​​​Déri szerencsés volt. Ha ez nem mond ellent a kétségtelen ténynek, hogy a negyvenegy éves halott a legritkább esetben nevezhető szerencsésnek. Ő mégis annak mondható. Privatizálta tizennégy Kádár-év éledező televíziójának valamennyi fontos pillanatát, és meghalt. Övé maradt az Ez-Az, a Pocsék Áruk Fóruma, az Ablak, A Nulladik Típusú, és a többi. Azt hisszük, képes lett volna megküzdeni a szakma húsevő természetével. De csak azért hisszük, mert szerettük. Fenntartás nélkül. 

​​​​​​​Ha olyan nőt választunk - márpedig időről időre keményen beválasztunk, hogy cifrázzuk az amúgy egyszerű és szürke életünket (Palócföldön úgy mondják: belógattad a darázsfészekbe, hehe) -, akit válságok izzítanak, és ez tényszerűen bebizonyosodik, fussunk az ellenkező irányba. Lehetőleg nyolcvannal. A felismerésel törlődnek a válságos szerelmekkel lesúlyozott regények. A felismerés tűntette el a tudatból szinte nyom nélkül Hunyady József ifjúság-történelmi regényeit. Nem tudom, jó ez, netán rossz, de ha nagyon rossz volna, lebaktatok a pincébe, felszállítok magamnak néhány kiló Hunyadyt. Így múlik a világ dicsősége.

1928-ban kiváltságosként Párizsba utazhat, ahol beleszeret egy orosz emigránsba, Jakovlevába, akit hirtelen felindulásból feleségül kér, de a nő elhajtja. Mit számít neki, ki ő a SZU-ban, de persze ekkor még nem „valaki”, ahhoz meg kell halnia. Következő útlevélkérelmét – loholna Párizsba a szeretett nőhöz kuncsorogni kicsit –, de az ekkor már sztálini rendszer szerint működő hivatal altatja, aztán elutasítja. Majakovszkij kiborul. 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos. Ha. 

Olyan napot választ halála napjául, amelyet teljes terjedelmében, széltében-hosszában elfoglal a Nagy Októberi (fiatalok kedvéért: Nagy Októberi Forradalom, a lenini), a nagy lefedésében itt nem találhatott milliméternyi rést se, hogy rá is jusson az ünnepi szólamok fényéből.

​​​​​​​A következő reggelen eldöntve: vissza a gyerekkor hagyományos, eddig nem ismertetett technikájához. Hajnal. Kézben a kapa. Koncentráció. Figyelem. Ahol mozdul, morzsálódik a csúcs, odaosonni, belecsapni boka alatt a buckába. – Onagy Zoltán tárcája

​​​​​​​Messiás kellene a cigányoknak, akit követhetnek tűzön-vízen át. Vagy inkább egy gazdag ország, ahol mindenki maga dönti el, dolgozik, tanul és eszik, vagy leül mogyoróvesszőből vágott horgászbotjával az Ipoly-partra, ahol nap mindig süt, a szellő mindig leng, a halacska maga ugrik a parázsra, és szép az élet. De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot. 

​​​​​​​A vers ritmusos szövegforma. Alapeleme a szótag. A versritmust kísérő jelenség lehet a rím, ez a hangsúlyos és az időmértékes versben is megjelenhet. A versszakok sajátos eleme némely versekben a refrén. A költő egyéb eljárásai: a versritmus és az értelmi ritmus viszonya (megfelelésük vagy ellenjátékuk), a verssor és a versmondat viszonya (egybeesésük, illetve az áthajlás). A versritmus járulékos tényezője a szünet.

​​​​​​​Érdemes eltűnődni a dolgon, hogy a mai ötvenesek az első nemzedék Európa történetében, akik nem tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a gyerekek egyrészt tömegesen árván nőnek fel, másrészt nem kóborló, névtelen, arctalan katona az apjuk. Az ember, furcsa mód, ilyenkor hajlik rá, hogy azt gondolja, valamire mégis jó volt a rettenetes kétosztatú világ, amikor a nagyhatalmak egymás mogyoróiba kapaszkodva koncentráltak, nehogy a másik lépéselőnyre tegyen szert. És béke volt. 

"Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel."

​​​​​​​És akkor új betegség kaszálja el, veszélyesebb a tüdőbajnál: a nagyétvágyú Jászai Mari. A Nemzeti primadonnája kinyírja Reviczkyt. Még együtt fordítják a kor botrányíróját: Ibsent. A költő az irodalmi élet központi figurája. Gyengéd, bánatos verseit országszerte ismerik. Nagyon beteg, Jászai Mari lecseréli a kölyökkorú Szomory Dezsőre. Ennek ismeretében hal meg. Harmincnégy éves. Nem sok jutott neki a jóból.

Volt gond rendesen: Méray vagy Márai. Tibor vagy Sándor. Az obsitos kommunista, netán polgári polgár az Egy polgár vallomásaiból, a kassai polgár és rádiós szerkesztő? Melyik melyik, melyik írta a Füveskönyvet, a Tisztító vihart, a Csonkig érő gyertyákat?

Arról, hogy költő-e Bródy János vagy micsoda, nem szeretnék vitát generálni. Bár alig hiszem, hogy egy valódi hús-vér költőköltő ne adná fél karját azért, hogy annyi fejben rezonáljanak sorai, strófái, mint Bródy versei. Nem vagyok kifejezetten verstanuló, soha nem is voltam, mégis helyből el tudnék dúdolni tucatnyi Bródy-verset.

Író, szociográfus, és mi is még. Aki nem tudja, mi még, ne tőlem tudja meg. Ne tudja meg egyáltalán. Olvasson, ha jót akar. Mostanában újraolvasom a régi Tarokat. Hátha elnyomja a "mi még"-et.

Bénító méretek, bénító technikai tudás, irdatlan filológiai háttér, ugyanakkor a magyar regényirodalom megtermékenyítő pillanata. Két nap, két éjszaka felfaltam, aztán öt évig jártam rá vissza, mint az ínyenc a francia parfümre a női csípőcsonton.

Greene egyszerre Amerika-ellenes, egyszerre Szovjetunió-ellenes, hidegháború-ellenes. Annak ellenére, hogy vízválasztó számomra A csendes amerikai, most sokkal többet értek belőle. A csendes amerikai frissen diplomázott fiatalember, komoly elméleti fölkészültséggel, titkos diverzáns feladattal. Feladata szerint merényletek sorozatát szervezi meg ürügyül az amerikai beavatkozáshoz. A nemes cél érdekében. 

Elmondom a regény szüzséjét is, az öngyilkos szülők, az életben maradt kisgyerek és a hivatalok történetét, mert nem ismeri senki. Akárhány asztal, akárhányféle irodalmár, irodalomközeli pofa, A látogatót nem olvasta senki.

Hátra kellett volna fordulnom, és hűvösen az óriás szemébe nézni: „Maga aztán nem kapott a szilvafákhoz kutyabőrt...", de a púpos ekkor, kibújván az albínó füléből, fölcsattant:
ERDÉLY KÉRDÉSÉBEN DÖNTENÜNK KELL VÉGRE!

Casanova fiatalon egy doktor Gozzi nevű paptól tanulja a korabeli tudományokat, a doktor húgától, Bettinától azt, ami később híressé teszi: az ágyművészetet, a szex tudományát.
Velence után Padua következik, ahol egy élv alatt megszerzi jogi doktorátust, aztán római kirándulás egy királyi bíbornok titkáraként, Rómából kivágják, mert felszarvazza egy (vagy több) főnökét. Újra Velence, ahol katonának ál, a következő állomás Korfu és Konstantinápoly. Újra Velence és szegénység. 

"Nem a szokványos úton közelítettem meg a terepet: nem jártam x tanár úr egyetemi óráira, nem konzultáltam vele az olvasmányélményeimről, nem az ő hatására olvastam Csokonait, Petőfit, aztán nem teljesedtem ki a nyugatosoknál, és nem írtam formahű verseket, amelyeken erősen érezhető volt a Nemes Nagy Ágnesen átfolyatott Babits hatása, és nem mondták, megveregetve a vállamat, hogy ez még nem igazán eredeti, de már közöljük, nem vártam, hogy bárki is engedélyezze, hogy innéttől lehetek egy kicsit eredeti is. Nem így léptem az irodalomba. Be se léptem, mert ez a belépés-ügy is elég ellenszenves volt nekem."

​​​​​​​2008 őszén méltatlan vita bontakozott ki személye körül: azzal vádolták, hogy 1950-ben besúgó volt, s miatta tartóztatták le egy kollégiumi lakótársnője barátját. Az író tagadta a vádakat, s világszerte Nobel-díjas és más neves írók álltak ki Kundera ártatlansága mellett.