„Ez egy nagy virtuális lyuk, fiacskám, tulajdonképpen nem is létezik, mégis van. Ez egy olyan rés, amibe bele lehet dögleni mindnyájunknak.”

​​​​​​​Minden szerző sajátos, kezelendő habitussal rendelkezik. De mindegyiküknek egy a célja: írása megjelenése. A következő, fiktív levelezésfoszlányok azt próbálják bemutatni, milyen hangnemmel és érvrendszerrel dolgoznak a legkitartóbbak.

Milyen könyveket vigyünk magunkkal a nyaralásra? Segítünk a választásban – nőknek, férfiaknak, gyerekeknek egyaránt.

Mint leprást rázza le magáról a nemzet, mert hibázott egyszer. Gúnyos felvezetés a híradókban, megalázó karikatúrák a neten, erősen fogó sportújságírói tollak. Jól tudta, hogyan hullanak errefelé a bálványok, legyen szó politikáról vagy egy olyan játékról, amely egykor összekovácsolta az országot. – Sultanus Beatus tárcája

Miközben az autóban szálló pálinkagőzben az írószervezeti elnök éppen annak a gondolatsornak a végére ért, hogyan tegye el láb alól a róla folyamatosan gúnyosan beszélő újságírót, a mit sem sejtő zsurnaliszta éppen kedvenc helyén, az Arabban töltötte a kora nyári délutánt. – Sultanus Beatus tárcája

„Aztán néztük a Nyugiból, hogyan koptatja a feliratot az idő, és egyik nap megjelentek a markolók. Hogy rohadtak volna meg! Eltüntették a betonfalat, vagonszámra vitték szemétnek a múltat, és eltűnt a jelmondatunk is, amit akkor már mindenki ismert.” – Sultanus Beatus szegedi tárcája.

„Általában azt kérdezik, hogy félsz-e a nyeléstől, mert akkor az egész hamis. Minden, ami rólad él bennük.” – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​„Nem beszélni a pisztolyról és a kannáról, csak hallgatni, szőni tovább a fonalat, hogy spontán történjen minden, úgy táruljon fel, mint valami családi titok, amit soha senki nem akart megbeszélni. Mint a DNS-spirálon az a kis hiba, ami most talán megmenti az életed, mert nem lehettél rendőr, körzeti megbízott, ellenfél.” – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Úgy döntöttek, mivel az eddig országszerte alkalmazott éhségsztrájk sehol nem vezetett eredményre, ezért hányós sztrájkba kezdenek. Éppen elmúltak az ünnepek, mindenki telve zsíros és cukros ünnepi koszttal, így a tisztulás sem fog ártani, gondolták. – Sultanus Beatus tárcája

Gondolkodtak tehát a magyarok, és a rádióból, a tévéből, de még az internetről is azt lehetett hallani, ahogy gondolkodnak. Olyan hangosan teszik mindezt, hogy közben ellopják az összes ötletüket. – Sultanus Beatus tárcája 

„A fiúkat, az ideológiafelelőst és a szemfüles csendőrsapkásat azonban nem hagyta nyugodni a két név: József Attila és a Duna. A Nemzetnet korlátozatlan félórájában utánanéztek mindkettőnek.” – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Az egyre gyakoribb esők pedig azzá változtatják a port, ami, valljuk be őszintén, jobban illik az Ősz utcához: az emberekre rakódó sárrá, ami beleragad fehér köpenyükbe, ételhordóikba, összeguberált hulladékaik közé, rászárad luxusautójukra és fegyvereikre, és nem tünteti el onnan semmi, csak a tavasz, mert Szegeden arról is utcát neveztek el, amelyet meg éppen a Föltámadás keresztez, és nincs is olyan messze. – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Látták őt tapicskolni is. Lebukott többször, hogy utolsó kenet helyett inkább meztelen lábbal dagonyázott a sárban. Őszintén beszélt, mert azt mondta, kibírja a néni holnapig, ha már nyolcvankettőt adott neki az Isten. Sajnos, tévedett, és nemcsak egyszer, de a sokadik után már haverkodott a háziorvossal. – Sultanus Beatus tárcája

Majd jön egy nő, akinek kijár a hat pont, mert a Takaréktár utca felé libbenő szoknyája éppen annyi zöldet olt az épületek félhomályába, ami Tarjánig átszínezi a levegőt, és a villamossíneket hegesztő munkások egy pillanatra megemelik a védőszemüveget, hogy újra lássák a zöldet, amit a hegesztőpáka évek óta próbál kitörölni a tudatukból. – Sultanus Beatus tárcája​​​​​​​

„Aztán visszakapaszkodott, mert csak a keze jött vissza teljesen. Szívvonalban tört el a csigolyája, azóta csak onnan felfele érez, de érez legalább, nem olyan hamisan, mint mandula után szoktad a bort szilvalekvárízűnek, hanem úgy, hogy a kékfrankos is mindig szilvalekvárízű, ha úgy akarod.” – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​Erősödnek a hangok és a fények, eltűnik lassan az emberi beszéd, a goa ritmusa utat nyit a túlvilágra, száll a parázs az ég felé, mindenki megtalálja az ösvényt, mert valaki mécseseket gyújtott a szélén, sztaniolban sül a krumpli és a hagyma, mellé egy kevés erőspaprika, viszi a hangot a folyó, a Maros a Tiszába, a Tisza a Dunába. – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​"Majd a másik oldalra kerülsz, te leszel a tisztességtelen, neked kellene győzni, mert amióta nincsenek párbajok, a tisztességtelenek győznek, látszólag, néhány évtizedre, de akkor nagyon, premier plánban kenődnek szét a napsugarak az arcukon, aranyszínűvé változik borostájuk, tekintetük tiszta lesz, a sörtől kockásodik a hasuk, és minél többször akarnak belerohanni autójukkal a betonfalba, annál erősebbé változnak másnapra." – Sultanus Beatus tárcája

​​​​​​​"A Könyvfesztivál így teljesen értelmét vesztette, mert az emberek félve a fekete uniformisba öltözöttek fellépésétől, inkább otthonaikban olvasnak. A könyveladás a tiltólisták és a gondolatbűnözés visszaszorítása mellett a 21. századi Magyarországon soha nem látható méreteket öltött." – Sultanus Beatus tárcája

Látta a festéket festménnyé változni. Ahogy a látvány beleégett a lélek retinájába, úgy, hogy még a Léthe vize sem koptatja ki onnan, és egy másik életben a fekete szemű lány szájából elhangzik az a pár szó: déja vu. – Sultanus Beatus tárcája

Öt napja nem láttam embert, csak bélyegképeket, avatarokat és ablak nagyságúra zsugorított portrékat, a néha megelevenedő hangjukkal, ritkán videóval, lassítva mozgó arccal, szaggatott kézmozdulatokkal, de soha sem közel. Miközben itt vannak az asztalomon, néha elfektetem képüket az ikonok között, és azt mondom: de jó, hogy találkoztunk. – Sultanus Beatus tárcája