-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Beszédes István: Forézia
mert elengedni nem tudja, vele távozik,
vagy ha szállni tud,
vele repül [forézia] el az innen számított másvilágba,
új vadak, új betűk stb. nyüzsgő kontextusába -
Irodalmi Jelen
Embernél ősibb – Hegedűs Gyöngyi versei
a madárról nincs közös tudás.
(téli madár. szárnyalásától üres
madáretetőkké zsugorodnak a házak.)
az angyalról nincs közös tudás. -
Irodalmi Jelen
Áldatlan áldás – Fellinger Károly versei
Juli a kötélen táncol, Jánosnak
nem esik le a dolog, pedig Juli
teste már tele van kék zöld folttal a
számtalan zuhanástól... -
Irodalmi Jelen
Ne tűnj el – Tóth László versei
Mögöttem zárt jövőm,
nyitott múlt előttem,
nyilam a semmi levegőfalába ütközik,
megáll -
Irodalmi Jelen
A test vetületei – Csobánka Zsuzsa Emese versei
Apró ráncok a szemed sarkában. Szép vagy.
Szálanként fújt üveglap a kezemben,
lassan lépkedek feléd,
meg ne roppanj. -
Irodalmi Jelen
Karácsony-tagadó – Varga Melinda versei
Koszos mezben a lélek más születésre vágyna,
amikor megállhat a szívdobogás is egy kis időre.
Míg a hübriszed le nem győzöd,
szükségtelen hazudnod a szeretetről -
Irodalmi Jelen
A hónap költője – Beszédes István: Brehmfilm
Ebben az álomban (meglehet) felébredek:
süllyedő, emelkedő hegyekre, betűkövekre
(kőbetűkre) lépve mindig egy-egy szigeten
találom magam; s ott, valamiféle szárazulat közepén -
Irodalmi Jelen
Egy másik én énekel – Böszörményi Zoltán versei
miáltalunk vagy
mi teáltalad lettünk
nem hagysz el minket
amíg mi nem akarjuk -
Irodalmi Jelen
Énekeljünk a vadászaton… – Horváth Előd Benjamin versei
Fényképek a leghátsó szobában,
pillanatnyi vigaszpozíciók,
„szex, drogok, rokenroll.” Fekete
tetoválásokon elnyomott cigi. -
Irodalmi Jelen
Az újjászületés misztériuma – Frenyó Juli versei és festményei
egy pillanat és szétfeszül az ég
villám csapódik az angyalokba
szétszórják viaszos szárnyukkal
felszabadulásunk szegeit -
Irodalmi Jelen
A hónap írója – Térey János: Országos káosz (1)
„Újabb nyolcvan centiméter hóra számíthatunk”, Recitálta Pacurka a rádióban, jól megnyomva a nyolcvanat. Szinte érezni lehetett remegő hangján, Hogy remeg a kezében a papír is.
-
Irodalmi Jelen
A hónap költője – 666 – Kukorelly Endre versei
A kert összedűlt, de
a kapu nem. Marad
még épp elég idő. -
Irodalmi Jelen
Szőke Imre Mátyás: Selfie (6) – Ragyogó idők
Rövidnadrágban és papucsban indultam Csepelre, mintha a szomszéd utcába mennék. Leszartam, hogy nem elég szép a lábam.
-
Irodalmi Jelen
A beszéd tájai – Kántor Zsolt vers/esszéi
A lapból kinő egy szó-növény, fehér üvegből egy kérdőjel. Majd lassan, kis lépésekben, megépül egy térbeli mondat.
-
Irodalmi Jelen
Szív lándzsahegyen – '56 október – vége/láthatatlan
Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc) -
Irodalmi Jelen
Fütty a sötétben – Szőke Imre Mátyás versei
egy csepp kávé
a hasamra csöppent
és nem jutott eszembe a szex -
Irodalmi Jelen
Fiktív viszony – Viola Szandra versei
Hoztál fésűt, tükröt, tükörképet,
falrepedésből mintát, árnyékból szőttest.
Hoztál hétfőket, magányt
Ruháim szagát... engem is te hoztál. -
Irodalmi Jelen
Szétfolyt – Vesztergom Andrea versei
Csak egy képeslap, s a szelleme,
az egész egy halódó háznyi,
tudom, hogy máshogyan kellene,
S valahol máshonnan vigyázni. -
Irodalmi Jelen
Fecskék könyve – Ernst Toller versciklusa (1922) Dsida Jenő fordításában
Cellámban
1922-ben
két fecske fészkelt. -
Irodalmi Jelen
Ahogy a szavak – Dávid Péter versei
aztán átveszik a teret a törés metaforái
magunk közé három pontokat teszünk…
és elferdült megkopott szavainkon is látni
hogy egymásnak magyarázhatatlanok leszünk