A lapból kinő egy szó-növény, fehér üvegből egy kérdőjel. Majd lassan, kis lépésekben, megépül egy térbeli mondat.

Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

egy csepp kávé
a hasamra csöppent
és nem jutott eszembe a szex

Hoztál fésűt, tükröt, tükörképet,
falrepedésből mintát, árnyékból szőttest.
Hoztál hétfőket, magányt
Ruháim szagát... engem is te hoztál.

Csak egy képeslap, s a szelleme,
az egész egy halódó háznyi,
tudom, hogy máshogyan kellene,
S valahol máshonnan vigyázni.

Cellámban
1922-ben
két fecske fészkelt.

aztán átveszik a teret a törés metaforái
magunk közé három pontokat teszünk…
és elferdült megkopott szavainkon is látni
hogy egymásnak magyarázhatatlanok leszünk

Leülni mellé. Folyó mellé. Nézni.
Csak ez maradt. Szelíd, szomorú nyertes,
lapozgatsz: milyen volt és milyen lesz.

Tandori light / Elérintés címmel Tandori Dezső maga állított össze válogatást korábbi és új műveiből, melyekhez kommentárt is fűzött. A Scolar Kiadónál megjelent kötet anyagából kínálunk ízelítőt a 75. születésnapját ünneplő mestert köszöntve.

az élet macskája megtisztítja az ablakot
a fakír igyekszik megragadni a helyzetet
én meg jól összegyűrtem a cipőmet
mire a piros szárnyú gyík a lila levelű fák és Gauguin
füle visszatértek a nagymiséről

Egy régi bűn után már lejárt a büntetés.
Karcos még a szivárvány, a hús még remegés.
Ha visszaudvarolnád szeretkezni magad,
koldulnék hozzád pompát, síró sivatag.

Pál Sándor Attila reakcióját olvashatják Boldog Zoltán Változik-e a Szép versek? című jegyzetére. A szerző az antológia történetéből írta tudományos diákköri dolgozatát.

A Szép versek antológiát ebben az évben Péczely Dóra helyett Szegő János szerkesztette. Mennyiben tér el az ő kánonja elődjének válogatásától? Mely szerzők kerültek be öt éven át folyamatosan a kötetbe?

Ne féljek! Van elkülönített szabadság.
Gondoskodik rólad az isteni hanyagság.
A pompás havazásban nem az esés a fontos.
Különös zuhanás emel a magasba.

    Most ismét itt vagyok a reggeli kertben. Sétámat sípon játszom, s az éjszaka Rámborul forrón, fodros szerelemben, Mint csillagokkal rakott szoknya. (Vers és fotóriport Zsennyéből)