-
-
-
Az író a nyelvnek nem kalitkája, hanem égboltja
Szilágyi-Nagy Ildikóval többek közt önismeretről, erőszakmentességről, fiktív szerzőtársakról, szentről és profánról beszélgettünk – s persze megjelent és készülő műveiről.
-
Zsédely-Szabó Tímea
A megszólítás alapos minimálja
„Szilágyi-Nagy Ildikó Éjszakai megszólítás című, legújabb novelláskötete a kortárs magyar irodalmi minimalizmus legkellemesebb meglepetése.” – Zsédely-Szabó Tímea tanulmánya -
Smid Róbert
Szerző(dése)k, nevek és valami jó megkínzás
„A referencia mellett az újraírás kérdése is folyamatosan napirenden tartott kérdés Szilágyi-Nagy prózájában. Előtérbe kerül akkor, amikor a szereplők az egyik regényből a másikba vándorolnak.” – Smid Róbert tanulmánya Szilágyi-Nagy Ildikó köteteiről. -
Szilágyi-Nagy Ildikó
Lagzi
„Nem sikerült hazaérnem időre, ezért bosszúból behajtotta a kiskaput. Én a szokott módon, motorral mentem föl a lépcsőn, a kapun is így mentem át, de sajnos leszakítottam a szárnyát, mert hát az a gonosz asszony szándékosan behajtotta, hogy megtréfáljon. A térdem úgy beütöttem, hogy nem tudtam leszállni a motorról.” – Szilágyi-Nagy Ildikó novellája. -
Szilágyi-Nagy Ildikó
Reggeli üvöltés
„Meztelencsigák kúsznak fel a / nedvességre. / A szivárvány felszívódik, / rágószájszervük nyoma marad: / Az üresre tarolt kert.” – Szilágyi-Nagy Ildikó versei. -
Szöllősi Mátyás
Transzszibériai Expressz
Szöllősi Mátyás 2019-ben a Transzszibériai Expresszel utazott egészen Ulan-Udéig. A vonatúton készült fotósorozatát közöljük.
-
Tágasság, ami előrevisz
Beszélgetés Szöllősi Mátyással
Író, költő, fotográfus, zenehallgató és korábban zenét művelő alkotó, aki különféle műfajokban feldolgozta már graffitis élményeit éppúgy, mint egy, a mindennapokat korlátozó betegségtörténetet vagy kovásznai, sóvidéki és baskíriai találkozásait olyan emberekkel, akiket a nagyvárosban sosem láthatnánk. Befelé forduló alkatával folyamatosan kifelé, mások felé fordul – többek közt arról beszélgetünk, miként lehetséges ez, és hogy hol tart jelenleg pályáján a sok műfajú, fiatal szerző. – Laik Eszter beszélgetése Szöllősi Mátyással. -
Szöllősi Mátyás
Nyolc után
Válság-triptichon
Az ajtófélfának dőlve röhögött,
mint egy ostoba kölyök. Hiába, hogy közel
negyven volt már, kurvákkal a háta mögött
és az ölében. Vérágas szemekkel pásztázta
a szobát, hogy áldozatot találjon legalább
egy mondat erejéig, ami azonnal megaláz,
elsősorban téged. Pedig csak a saját
szomorúságát és gyávaságát nem érti, téved.
Ott állt tehát, nevetett, amíg te, nyomorult
hétéves, mozgattad a kezedet a papíron,
hogy az első szószerkezetet leírd, -
Laik Eszter
Titkos járatok
„Különös műfaji „átúsztatásnak” lehettek tanúi, akik annak idején a költő Szöllősi Mátyás versgyűjteményei után első prózakötetét vették a kezükbe. Mert a szerző valóban olyan lágyan és simán mozdította el líráját a próza irányába Váltóáram című, 2015-ben megjelent novelláskötetével, mintha egy folyó sodrásában haladtak volna tovább a művek a maguk útján.” – Laik Eszter kritikája. -
Szöllősi Mátyás
Fóbia
„Egy zöldre festett kétszárnyú ajtó vezet a harmadikon a gangra. Nagyot nyikordult a jobb szárny, mikor megtoltam, hogy már csak azt a néhány métert kelljen megtenni az ajtóig. Ott is álltam egy kicsit, talán arra várva, hogy észrevegyenek. Hogy szinte magától értelmetlenné váljon a kis akcióm, ami egyre inkább a szánalommal vegyes viszolygás érzését kezdte ölteni bennem.” – Részlet Szöllősi Mátyás készülő regényéből.
-
Varga Melinda
Meztelenebbek leszünk a köveknél
Esik, novemberködösek az utcák, méregzöld a táj, csupán a fák élénk színjátéka emlékeztet arra, hogy tavasz vége van, lassan nyárba hajlik a május, amikor ezeket a sorokat gépelem. Sétálni indulok, mohazöld esőkabátomon átüt a víz, nyirkos, székelyes az időjárás, de valamiért mégis megfeledkezem a hidegről. Viola Szandra szóképein, színes jelzőin gondolkodom, amelyek elvisznek a tengerhez, és rávezetnek arra, hogy a tenger bennünk lakik. -
Viola Szandra
Nyers időt dagasztasz
Kikerekíti a pirkadatot
szelídítő lassúsággal,
jól látszik most,
a fény komplementer színe
a hazugság,
felsötétlik, elsápad,
holdalma. -
Oláh András
Ami elválaszthatatlan
Beszélhetünk fizikai értelemben vett világosságról, a sötétség és világosság isteni szétválasztásáról vagy szellemi megvilágosodásról – mindegyikhez teremtő szándék és eszköz kell. Még akkor is, ha bibliai értelemben Isten maga a világosság. Talán ez motiválta Viola Szandrát, amikor legújabb verseskötetében használt (de nem elhasznált) fényforrásaink nyomába eredt.
-
Varga Melinda
„Csak a tengerhez van köze”
Viola Szandra kortárs irodalmunk egyik legszínesebb egyénisége, nemcsak versei révén hívta fel magára a figyelmét, irodalomnépszerűsítő akciói, szenzuális művészeti performanszai, riporteri munkássága is jelentékeny. Annak apropóján, hogy a hónap alkotója az Irodalmi Jelenen a pályakezdés éveiről, a legújabb és készülő kötetéről készített portéinterjút a költővel Varga Melinda.
-
Viola Szandra
Talán sellő, talán kagylóhéj
A kagylók, mint mélyvízi virágok, kinyílnak a lábas alján, egészben maradt bors és galaxis. -
Gáspár Ferenc
Nagy szárnyadat borítsd ránk...
Folyamatosan bombáznak bennünket a furcsábbnál furcsább hírek: Dantét cenzúrázva jelenteti meg egy holland kiadó, mert a középkori szerző Mohamedet a Pokol mélyére küldte, egy másik, szintén holland fordítónőt megtámad egy influenszer, mert fehér létére le akarja fordítani egy afro-amerikai költőnő versét. Mindeközben brutális késelésekről és terrormerényletekről hallunk Franciaországban és Németországban. Ha mindez nem volna elég, akkor még itt van a vírus is, ez az ellenőrizhetetlen és megfoghatatlan pokoli kór, ami meghatározza a mindennapjainkat, leszűkíti mozgásterünket.
-
Gáspár Ferenc, Varga Melinda
Az elvesztett éden
Petőcz András Idegenek című, a Napkút Kiadó gondozásában megjelent trilógiájának főhőse, Anna, gyermekkorában veszíti el édesanyját és legjobb barátnőjét, átél egy terrortámadást és egy túszdrámát, nemi erőszak áldozata. Minden erejét összeszedve földalatti alagúton keresztül eljut a szomszédos országba, ahol egyelőre béke van. Ez az első rész tartalma dióhéjban. A második könyvben egy rövidke időre úgy tűnik, Anna élete sínre kerül, de a háború békésnek tűnő, új otthonában is utoléri.
Az országot hol barbároknak, hol idegeneknek nevezett katonák támadják meg, a nép földalatti városba kényszerül. Anna saját felelősségére elhagyja a látszatbiztonságot. A tengerparton lakik egy kísértetvárosban, ahonnan már mindenki elmenekült, csak egy öregasszony járja unokájával a partot, kagylókat keresve, mert más ehető nincsen a környéken. A trilógia záró részében a szereplők fogságban élnek, egyértelműen az iszlám államra hajazó világban. A kínzás és az erőszak már-már leírhatatlan, ám Anna – időközben kiderül, hogy az igazi neve Aysa –, végül mindent túlél. Megöregszik, nyolcvanhat éves, amikor megjelennek a felszabadítók. A történet végén hazatér, mert „ott van az anyám eltemetve”. „Mert meg kell találni, hol van az otthon. Hogy ne legyünk annyira idegenek, legalább saját magunk számára ne legyünk azok.”
