Nyári reggel volt, fejem még álmoktól zsongott, elnyújtott percekben biccentett a világ.

A sok test egy hosszú futószalagon ül;
leveszem, felveszem, visszateszem,
a többit vizslatja már a szemem.
Úgysincs olyan, hogy egy csak egytől üdvözül.

Várhegy mögé zuhan a gömb,
valahol ott lakom, homályosan látok,
fekete ruháim elfüstölnek,
mire hazaérek.

megtanultam nem mondhatok el mindent amit kéne már soha semmiről és az emlék szövedéke is mindig fölfeslik valahol

Mától napkövekkel tájékozódom, akár a vikingek.

BOGDÁN LÁSZLÓtól búcsúzik az Irodalmi Jelen.
Júniusi, Trianon-számunkban látott napvilágot Minek vér és halál? című verse. Ezzel emlékezünk jeles szerzőnkre.

törött betontábla fátyolfelhős idő égnek fordult tekintet zivatarvizitáció

a szomorúságot mindig úgy képzelem el mint amikor autóval megérkezel egy idegen vidékre és a korábban látottakból semmi sem készített fel arra ami ott fogad

vannak öröktől fogva létező erdők is
magasodnak mint istenek a purgatóriumból

Egy angyal sétál a Ráktérítőn, felé nyújtózom, míg csak elér kezem. Ő rendezgeti a mennyszőnyegeket, míg én írok és emlékezem.

Ebből a rám nehezedő világból, én csak a tavaszt értem,

A nyár narancsszínű rácsai átütnek a félig leeresztett redőnyökön, a hotelszoba függönyráncai húsz másodpercenként libabőröznek a ventilátor szédítő huzatában.

függönyhúzásig nincs újabb szívmarcangolás.

nekinyomott a falnak
tömeg volt a villamoson
senki sem vette észre,
ahogy az a vadidegen
elkezdett ujjazni

De, amikor az eső újra eleredt, egy házfal az álmodott városban összedőlt, és a lakók, akik reményüket a falakba álmodták, a toronyház tetejére másztak, és libasorban, némán ugrottak a föld felé.

visszhangzik a júliusi eső,
a benne táncoló kacajjal.

minden könnyed egy időpikkely, súlyos szótag egy szerelmes versben. minden könnyem egy másodperc, segít az időt összetekernem.

Kezem már légyként dongja körbe
combköze összeszorított berkét.

repülő szőnyegen éreztem magam, amely más tájra száll velem, úgy imbolyog.

Hazát cserélni indult csonkán, zenétlen, néma földeken országnyi árny-alak;