-
Jelige: Nagyapám – Jó szórakozást!
A markáns, határozottságot mutató arcvonások már eltűntek. Csak az aszott, sárga bőr maradt, amit a csontok majdnem átböktek az arcán. Ott feküdt mozdulatlanul és sárgás, vizenyős szemével a plafont bámulta. A kétszárnyú ablak egyik fele nyitva volt, kintről kellemes tavaszi levegő töltötte fel a szobát. Egy ágyas szobában feküdt. Becsukta szemeit, aludni próbált. -
Jelige: PETRAVERA – A KISDOBOS
Robi kint ált a tábla mellett, szemben az osztállyal, és zokogott. Elkeseredetten sírt, úgy, ahogy csak a gyerekek tudnak. A könnyei ömlöttek, a mellkasa fel-alá rázkódott, már-már a hisztéria határán imbolygott. Mellette állt az ofő, a Marika néni, és osztotta szegény gyereket. -
Jelige: Mustármag – Önarckép
Sosem szeretett volna semmi mást, mint megfelelni saját magának. Ez a lehetetlen örvény húzta mindig egyre lejjebb a végtelenbe. Sosem érezte, hogy bármi is elég lenne saját maga számára. Sosem tudott megfelelni. A bőrét bókok és dicséretek karcolták, amiket egy pillanatig sem hitt el. Egyszerre volt a tárgya saját imádatának és mérhetetlen megvetésének. -
Jelige: Ánizs – A port elmosó esőfelhő
Eső illata lengte be a fülledt nyári levegőt, amint a kihalt buszmegállóban ücsörögtem várva a buszra, ami csak nem akart megérkezni. Szürke felhők úsztak az égen eltakarva a perzselő nyári napot. Felnézve tűnődtem a meglepő hasonlóságon köztem és a tovasikló felhők között. Mint a felhők, az emberek is épp oly mulandóak semmiben sem különbözve holmi megfoghatatlan párától. -
Jelige: Borsmenta – Az irodalomóra
Miután a Tanár mély levegőt vesz, reszelős mély hangja színészien visszhangzik keresztül az osztályban. Egy helyen a hangja gúnyosan elvékonyodik, mintha nem is kopott ruhákban az osztályterem trónján virrasztó magányos uralkodó lenne, hanem valódi királynő, pont olyan, mint aki a dráma soraiból lépett ki papír kezekkel és lábakkal. Ez az időtől megsárgult királynő lebeg mindenki fejében mialatt a Tanár a végső, elkeseredett szónoklatát hallgatják. -
Jelige: Woland – Hamlet Opheliában járt
Ophelia azért követett el öngyilkosságot, tudniillik fejbekólintotta magát egy mákgubóval, ettől szédülten a patakba esett, majd a meglepődéstől tágra nyílt szájába azon nyomban belefészkelt a vörösbegy, sic!, interszövegiualitásosság, tehát nem a víztől fulladt meg, hanem a begytől,
-
Jelige: Belmondó – Életszerződés
(Részlet)
– Jó reggelt asszonyom! Hogy - hogy ilyen korán? Még a nap sem kelt fel. A feleségem is alszik még. Mi a baj? Olyan kétségbeesett arcot vág! - érdeklődött a magas, feltűnően jóképű férfi a kora középkorú, megkopott, fehér köpenyt viselő fekete hajú asszonytól.
-
Jelige: Kerti pad melankóliafátyolban – Egy férfi sóhaja
Fátyolos tekintettel, tüdőből feltörő fájdalmas sóhajjal tekintett ki az idős férfi az ablakon; szemei megpihentek a padon. A kert végében, nyírfák ölelésében megbújó, gazokkal benőtt, rozoga padon. Ezúttal nem kapta el a fejét hirtelen, mint annyiszor, most engedte, hogy elé táruljon a látvány fástól, kertestől, padostól, emlékestől. Hosszú idők óta először mert emlékezni a férfi. -
Jelige: Massawa – Imola háborúja
Az olasz apácák jó hírű iskolát tartottak fönn az afrikai kikötőváros egyik védett negyedében. Itt kevésbé érződött a szegényég, jól szituált külföldiek és ide delegált amerikai katonák lakták a családjaikkal. -
Jelige: Waldvogel – Anyáról leányra
Nagy volt az öröm, mikor újabb gyermek érkezett a családba. A kislány – aki néhány éve elhunyt nagyanyja nevét kapta – mindenben különbözött kirobbanó természetű bátyjától, így anyja különös gyengédséggel vette körül, neki ő volt a legédesebb, legangyalibb gyermek. Pedig az évek során igazi kis vadóccá nőtt, mivel a fiús játékokban neki úgysem jutott szerep, inkább elvonulni szeretett, egy könyv fölött aztán sokáig ült elmélázva, messzire kalandozó tekintettel. -
Jelige. Rigófüttyös – Faust fogad
Néhány másodpercig rágódtam a kényelmetlen szituáción, aztán levetettem magam a rozsdabarna pamlagra. Újabb másodpercek következtek, s én magam elé pislogva, görnyedten és bután várakoztam tovább. Aztán meguntam és hátradőltem. Kezeimet szétterpesztettem a sezlon hátfalán, fejemet pedig ráhajtottam. Hosszasan szemléltem a hófehér plafont, majd a hatalmas üvegcsillár bilétáit számláltam. -
Jelige: Kisgöncöl – Rúg-kapál
A kerti kapálásnak a gyomirtáson kívül még egy nagyon fontos szerepe van. A talajban, ha kiszárad, nagy méretű repedések keletkeznek, melyekben az eső- vagy öntözővíz mélyre lefolyik, így a növények gyökerei már nem érik el azt. Ha megkapáljuk a földet, a nagyobb rögöket felaprítjuk, ezzel sok kicsi, apró hajszálcsövet hozunk létre. Ezekben a víz megmarad, a gyökerek pedig hozzájutnak az éltető nedvességhez. -
Jelige: Matrica – Matricák
Egy időben, lustálkodó figyelmemet, a dugóban üldögélve, a rendszámokkal játszható szókirakóval kötöttem le. Az első három betűből állítottam össze egy szót. Olykor, a fejemben felugró lexémáknak az elejét, esetleg a végét faragtam meg belőle. -
Jelige: Sáfrány – Kárhozat
Napok óta forró vízben fürdök. Fázom. Hideg a lábam, a kezem, s meglehet a szívem is. Van egy nagy dézsám, azt használom. Hátul a fészerben találtam, amikor idejöttem. Előttem egy különös alak lakott itt. Keveset járt le a hegyről a faluba. A környék vadjaira lövöldözött inkább, és a hóból olvasztott magának vizet. Amolyan rossz arcú fickó volt, bozontos szakállal, az a fajta, aki nem szívesen beszél senkivel. -
Jelige: Mindennap írni! – A várakozás
Fekete BMW kanyarodott ki az automata kapu szárnyaiból és hatalmas gázfröccsel iramodott a magasló gyárépület irányába. A palotából hosszú, kanyargós útszakasz vezetett le a rideg belváros territóriumára. Szitált a hó, csípős hideg volt, de az autó előrefűtött ülései és a benne uralkodó 22 fok mit sem éreztetett mindebből vezetője számára. A szűk utcákon csak úgy száguldott le a nagy feketeség. Géza legfontosabb vezérelve az utakon és az egész életében is az volt, hogy minél gyorsabban, mindenen és mindenkin átgázolva célt érjen.
-
Jelige: Tűzliliom Dália – Ellentmondás
Még mindig a fülében csengett anyja utolsó mondata, mielőtt végleg eltűnt volna az életéből. Akárhányszor kérdezte róla apját, semmit sem mondott. Mélyen hallgatott. Így anyja otthon tabu téma lett. -
Jelige: Csillámlás – Tanár úr
Meggyújtotta a gyertyát az asztalon. Valami megfogalmazhatatlan melegség és boldogságvágy járta át egész lényét. Figyelte a lángot, szemlélte, ahogy ég a kanóc és lassan fogy a viasz, s közben elmerengett. -
Jelige: fény – A szoba
A fehér ruhás nő fénye egy pillanatra beragyogta a szobát, majd kitárult előtte az ajtó, és kisuhant rajta. A helyiségre komor sötétség borult, Gergő pedig az egyik sarkában guggolt, és egyelőre mozdulni sem mert. Képtelen volt eldönteni, hogy az a jobb, ha továbbra is meghúzza magát, vagy az, ha megkeresi az ajtót. A határozatlansága, mint máskor, most is vizes pulóverként tapadt a hátára. -
Jelige: furmányos finnek – A nagy utazó
Bandi napok óta ugyanazt a dallamot fütyörészte, de nem jött rá a címére. Zuhanyozás közben, vagy a pirítósra várva, kibukott belőle és nem bírta abbahagyni. Az sokkal jobban bosszantotta, hogy nem jutott eszébe a címe, mint az, hogy ki az előadója.
