Ő érezte a csöndet maga körül, s küzdelem nélkül mondott le a dicsőségről, mint annyi minden másról. Verseskönyvei ritkásan jelentek meg: halk és gyengéd hangja szinte elveszni látszott az erőt és termékenységet harsonázó újabb hangok között. Ki törődött a tökéletességgel? Életében talán én voltam az első és egyetlen, aki egyszer a nyilvánosság előtt, kinyomtatott cikkben, nagy költőnek neveztem őt. Szomorú szerénységgel reagált erre: úgy érezte, nem fontos már nagy költőnek lenni.

Megtudom belőle, hogy a híres vígjátékíró apja züllött alkoholista volt, az anyja platonikus háromszögben élt, akivel később Londonba költözött, maga Shaw fiatalkorában azzal igyekezett magára vonni a figyelmet, hogy elsőül járt London utcáin Jäger-ruhában, hogy nővel huszonkilenc éves korában volt először ügye s akkor is a nő, anyjának már nem fiatal énektanítványa, volt a kezdeményező. - "Ha sokáig akarsz élni, soha ne legyen két nőnél kevesebbed egyszerre. Egy nő karbantartja a testet, a lelket. Két nő duplán."

Születik, tanul, csodagyerek, Szalonta, azután Debrecen. Ezután, mint Jókai és Petőfi, színészet, majd vándorszínészet. A kor lázadóinak alapiskolája, az elszakadás, függetlenedés egyetlen lehetősége. Hatásos adalék lehetett volna a könnyebb Arany-értéshez, ha a Toldi előtt megismerjük a történetet: vándorszínészként megálmodja édesanyja halálát. Másnap reggel bűntudattól hajtva, kétségbeesetten hazaindul. Gyalog (1834-35).

Felvidéki nemesi családból származik, egyik ágon, anyai ágon cselédlány, magyarán törvénytelen gyerek, egy mámoros éjszaka (vagy több) eredménye. A magyar irodalom nem egyetlen balkézről született jelentős írója, Nagy Lajos a Képtelen természetrajz klasszikusa is hasonló körülmények között tölti gyerekkorát: apa nélkül. József Attila apja is lelép. Krúdy emiatt gyerekeskedik a Nyírségben. A Krúdy-történetek nagy része játszódik itt.

Szerény megjegyzés: csak a nagyon hülye politikus képzeli 2010-ben, hogy az éhes, reménytelen munkanélküli magyar élvezi a tűzijátékot, hogy augusztustól augusztusig a tűzijátékra vár, az utolsó héten már nem alszik, csak eped, várakozik és hányja, veti magát a kíváncsiságtól, hogy a nagyon hülye politikusok ugyan miféle tűzformát festenek föl az égre. Augusztus 21-től aztán újra minden szép és jó, világunk a lehető világok legjobbika, nagyon hülye politikusaink lehető világunk legjobb politikusai.

Tulajdonképpen háromszor vettem el a francia feleségemet. Mi a francia feleségemmel nagyon szerettük egymást, elejétől végéig, talán még ma is, azt lehet mondani, amikor már húsz éve nem láttam őt. Megpróbáltuk, ha törik, ha szakad, áthidalni azt az óriási szakadékot, ami elválasztott minket egymástól. Ebbe a szakadékba mindig beleestünk, és mindig megütöttük magunkat, akkor ő kétségbeesésében mindig elintézte a válást. 

Aki tudja, mit jelent szabadfoglalkozású írónak lenni akár egy évet, nem harmincötöt, képes becsülni a folyamatos harckészséget. Bár talán ugyanennek köszönhető, hogy nem folyamatosan jelenlévő regényíró. Állása mellett, a biztos anyagi háttér fedezékében az író délután leteszi a lantot, gépbe ül. Könyvet ír. Bikácsy nem. Bikácsy pénzt keres, gondolom. A szabadúszó többnyire pénz után lohol.

Három lányregénnyel rombol be a kapun, amelyeket úgy is lehet értelmezni, hogy a múlt mocskos, zavaros, a polgárság hamis, hazug világának vége. Ezek a Zsófika, a Freskó és az Őz. A hatalom rábólint, hogy a múlt eltörlésében részt vegyen mellettük az osztályidegen írónő. Azonnal József Attila-díjat kap, íróvá szentelik. Ötvennyolc és hatvan közt kilenc kötete jelenik meg. Az írónak el kell döntenie, paktum, vagy pedig költözik. A miliő nem kínál harmadik utat. 

Gergely Ágnes egy korábbi korosztály képviselője, valamiért nem olvastuk. Sajnálatos vagy nem sajnálatos, így van ez, az ember közvetlen pályatársait olvassa, se alatta, se fölötte, mert a versek általában a kortársaknak szólnak, kortársak életérzéseit közvetítik. Olvassuk még a kanonizáltakat és a klasszikusokat, ha az ember el akarná magát bizonytalanítani. Pedig hát – több évtizedes Nagyvilág-olvasóként - tudjuk Gergely Ágnest. Fordításait is tudjuk.

Élete utolsó évtizedében gróf Ambrózy-Migazzi Lajosnéval él közösen vásárolt villájukban Mátraházán. Ekkoriban a grófné szerkeszti A Magyar Asszonyt, a Tormay Cécile-életművet is ő rendezi sajtó alá.

Hitler és pártja kifejezetten irtózik a humanistáktól. A Nyugaton a helyzet bemutatja a frontot nem járt civilnek, a hátországokban harsogott hazafias lózungokkal, a hősire formált katonadicsőséggel szemben, mit él meg a katona a lövészárokban. Hogy nyakig merül a sárban, belefullad a latrinaszagba, éhezik, hogy amikor nem figyel, a patkány lerágja a fülét, hogy az idióta altiszt és az ellenséges gránát másodveszély a lajstromban, az első a folyamatos fertőzés és a morál, a körülmények embertelensége.

Sokáig kerestem ezt követően a hősiesség nevű izét. Lehettem már húsz fölött, amikor rájöttem, másképpen működik az irodalmi hősiesség, másként az élet. Életben az ember fogát kiverik, törik a lába, szeme alja kékül. És nehezen nő ki a fog, múlik a kék, a hős rosszul összeforrt csontja pedig élete végéig előre jelzi az időjárási frontokat. Jó volt tízévesnek lenni. Nem tudni még Recskről, Auswitczről, Gulagról, a statáriális bíróságok tevékenységéről. Semmiről, ami a hősi viselkedés következménye

Jó nap. Babitst nyolc előtt készülődik, és néhány reggeli falat után leballag vendége elé a vasútállomásra. Nem tudja, honnan is tudhatná, hogy vendége nem csak kollégája, barátja, de egyben hentese és mészárosa is. Nem telik el hosszú idő, amikor előkerül a bárd, a csontozó kés, és a közelgő vendég – Gellért Oszkár – meglehetős szakértelemmel forgatja a szerszámokat.

Az Übü királyt 1896-ban mutatja be Jarry. Már az első szóra (Szahar!) kitör a botrány. Meglehet, a szahar olyan különleges botrányszóként üzemel a korabeli Franciaországban (ebben az évben hal meg Verlaine), mint mifelénk, a búbánatos, Kárpátok ölelte gödörben Nagy Imre, vagy a forradalom.

De semmi. Egy Kossuth-díj az íróként halott írónak (73-ban), és semmi egyéb."Vagy az némította el, hogy másképp kellett volna már írnia, és ő nem tudott. Lehet az is, hogy ennyi volt benne: tizenkét év alatt egész életművét előhívta magából - az elhallgatás oka Sánta Ferenc titka maradt." – írja Varga Lajos Márton a hetvenedik születésnapra készült dolgozatban.

Az emberek meghülyültek. Sem az életet, sem a halált nem képesek ép ésszel kezelni. Mindebből két tétel megfellebbezhetetlen: Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. És hogy a Krisztus utáni 2006. évben, 96 évesen szeptember 1-én hunyt el. Hosszú élet, teljes élet, keveseknek jut hasonló.

Illyés (a profi köpönyegforgató, a füst, mondja róla Németh László, arra inog, amerre az aktuális politikai szél hajtja), és Szabó Lőrinc (a politikai analfabéta) jó érzékkel felismeri, bölcsebb nem hangoskodni a Petőfi-köri rajcsúrban, helyette munkával meglapulni az árnyékban, és ha a Szuezzel terhelt világpolitika kiengedi a menni készülő Magyarországot a kommunizmus vaskalitkájából, Ulenspiegel forradalmi lelke robban. De a SZU, mint tudjuk, nem engedi szabadon az országot, jön november eleje, vele a tankok, és maradnak – ideiglenesen – még harmincnégy évig. A regény nem robban.

Kis Jánosról nem derül ki, mit szólt a kritikához, Csokonai fütyül rá (már nem él), Berzsenyi megszenvedi, hogy lírája üres expressziónak, értelmetlen szóparádénak ítéltetett. Megválaszolja keményen egy nyolc éven át készülő essay-ben az irodalmi tótumfaktumként viselkedő irodalmi főszereplőnek, aki ugyan sűrű bocsánatkérések közt elsírja magát Berzsenyi temetésén, bevallja, tévedett, de akkor már éppen annyit ér, ahogy mondani szokás: mint halottnak a csók, ha az elkedvetlenített Berzsenyi megszakadt életművére gondolunk.

Nem elég az államalapítás heroikus feladata, a sok keresztelés, akasztás, családirtás, nyakazás, négyelés, herélés, vakítás, nem elég, hogy a párja német asszony (s mint tudjuk, a német asszony maga a horror), élete végére is marad szépen a horrorból. Meghalnak lányai, akikkel hatalmi szövetséget köthetne, fiai, akik örökölhetnék a trónt. Legsúlyosabban azonban Imre herceg halála érinti.

"Már felkelt a nap. Most ki a francot hívjak fel? Ez rossz vicc volt, Gyula. Így kerülni bele "a médiaérdeklődés középpontjába." Ez hülye vicc volt, Gyula." írja Jancsó Miklós Hernádi Gyula halála után az ÉS-be. Hát igen. Meghalni hülye vicc. "Megpróbálom, de aki győz, azt nehéz kiröhögni. Az oroszokat nehéz volt kiröhögni a második világháborúban. Sok disznóságot elkövethettek, mégsem vonta senki felelősségre őket, mert győztek. A halállal lehet viccelődni, de a végén mégiscsak ő rúg seggbe. Nem?"