fut az eső fut a homokra cseppjeiben megcsillan a végtelen szerelem csillaga

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának pályaművei közül a megosztott első díjat elnyert Zsombori Pál írását közöljük.

még arcunkba világít a betlehemi csillag  de máris megfertőzték örömünket: kifosztották   felgyújtották a csecsemősírásos jászlakat 

Vattahón lépkedett a kegyelem. 

Átöleli a házban a nénikét. Elsimítja arcán a redőt, Megsimítja dolgos két kezét.

Uram, mennyire idegenek nekünk, s mégis mennyire egyvérűek  velünk állataink!

A játék tétje jóslat,
majd eldönti az Úr,
mi a rím és hasonlat.

Kideszkázódott az ég felettetek. Szeget vert bele az Isten. Rései között fénylik ki belőle régmúltatok.

A fehér morzsák most a csillagok.
Feketelyuk-balzsebed kezem rejti.

Mi a napfény a sűrű árnyban? Ki Isten abban a másik világban?

Valahol fenyőfa álmodik. Kilincsen hangtalan angyalok. Hófelhők alatt várok valakit, csillagszóróként hallgatok.

mikor az éjszaka ujjai kopognak a tó gyöngyöző felszínén, csendesen olvadok el a feketeség méhében, a holdsugár gyémántló, hideg lehelete alatt.

vörös rózsák lobogó vére kitárulkozó lényed a tavasz mely beteljesülésre vár az örök igézete a halhatatlanság

Az arcomból engedett az idő, a mosolyhoz több erővel több húst kell a bőrrel vonni fel.

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának dicséretben részesített pályaművei közül Jacsó Pál írását közöljük.

…És majd végre letehetem
a könnyűvé vált keresztet,
amint kínzó addikcióim
a napokból mind kivesztek,

lány szívének lángja van, a nőének megtartó súlya.

Egyetlen alagút sem nyúlik a sírig. Azt ígérték, hogy a fény felé visz.

mint tenyerekről lecsorgott vér fekszenek a csipkebogyók

Álmomban fehérek csak a virágok, a ruhám vagy, a ruhámon a hó, érként futsz végig bőröm alatt, vérkeringésünk égre feszített konstelláció,