Orbán János Dénes könyvbemutatóján jól megfért egymás mellett svéd metafizika és duhaj pornóköltészet, amiképp szó esett még Kolozsvárról, ivászatról, Faustról, kocsmákról és megannyi vonatkozásáról az OJD-univerzumnak. Az írót Nyáry Krisztián kérdezgette, Nagy Koppány Zsolt és Farkas Wellmann Endre parodizálta.

„Doktor Hugó roppant cinikus és mocskos szájú volt, előszeretettel használta a szlenget is. Félelmetes tudása, briliáns előadói tehetsége mellett ez is hozzájárult osztatlan népszerűségéhez. – Hölgyeim és uraim – közölte az új évfolyammal –, nyugodtan rágyújthatnak. – Hová hamuzzunk? – érdeklődött valaki. – A padlóra. Elvégre azért fizetjük azokat a kurva takarítónőket, hogy takarítsanak, nemde?” – Részlet Orbán János Dénes megjelenés előtt álló regényéből.

Az Írók Boltjában mutatta be a Kalligram Kiadó Böszörményi Zoltán új verseskötetét, a Lábatlan időt. A szerzővel Mészáros Sándor, Hudy Árpád és Orbán János Dénes beszélgetett a versírás természetéről, újrakezdésről, alkotói színterekről és elődökről.

„A Majorana-versek tagadhatatlanul a magány himnuszai. A lírai alany (nem találok erősebb kifejezést): rohadtul magányos. Mintha ama bizonyos fa, melyről a gyümölcsöt leszakasztottuk, nem a tudás, hanem inkább az azzal járó magány fája lett volna.” – Orbán János Dénes írása Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című kötete apropóján

Az erdélyi költő kitűnő érzékkel oldotta meg feladatát: friss, vagány, korhely, kocsma- és bordélyillatú verseket faragott, melyek követik az eredetik tematikáját, főbb motívumait, kibontják az abban rejlő modern verslehetőségeket, de mégsem lesznek sem klapanciák, sem paródiák.

Versében él a költő,
csudálkozik, ki látja,
tollából mit növesztett
Mátyás bolond diákja.
(Számadás. Mások lelkéhez)

Egyszer láttalak, akárcsak atyád az anyádat,
de, csibém, sose bánd, bár nem emlékszem nevedre,
atyád ha ébred – éjjel –, és netán audienciát ad,
térden állva pályázom kis kezedre.
(A pápa lányához)

Az Öreg Villonja óta nincsenek igazi átköltéseink. Nemcsak a PEN szándékáról beszélünk tehát, hogy a Janus-kultuszt megerősítsük, hanem egy hagyomány újragondolásáról: a poétikai teljesítményre, amit várok tőled, évszázadonként legalább egyszer szüksége van a magyar költészetnek. (Szőcs Géza)

Törvényszerű: múltnak jelen az ára,
és jelenedért jövőddel fizetsz.

Mindenekelőtt, Ágnes, béjelentem:
e verset farkam és nem szívem írja.
Egyetlen vágyam van csupán: kefélni,
és semmi mást nem vetek most papírra.

János volt a nevem. A változás
nem gőgből történt, sem azért mert több paraszt
nevezte így fiát, mint király.
Kitágult a világ és minden más alakot öltött.

Nem akarom én pornográf poétának beállítani Janus Pannoniust, ez csak az egyik arca. Poétánk ennél sokkalta komplexebb.

Huszonkilenc évesen József Attila-díjat kapott, amelyet bőrszerkóban vett át. Idén Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. Orbán János Dénessel beszélgettünk, aki jelenleg egy agresszív spielregényen, valamint egy kötetnyi Janus Pannonius-átköltésen dolgozik, és legszívesebben átírná a magyar irodalom tanításának kerettanterveit.

Orbán János Dénes Sándor vagyok én is – Kivezetés a költészetből (IJK-könyvek), illetve Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek (Erdélyi Híradó Kiadó) című könyvének bemutatója zárta a sepsiszentgyörgyi KultúrTeaház rendezvénysorozatot december 28-án a Tein Teaházban.

Kényes témáról, az erdélyi irodalom nagy alakjainak besúgói múltjáról folyt az Írók és a hatalom című beszélgetés a kolozsvári Bulgakov Kávézóban, Stefano Bottoni történész és Könczei Csilla néprajzkutató-antropológus közreműködésével, akiket Orbán János Dénes kérdezett.

Elolvastam leveleteket. Sajnálatos módon a sértődött, fölényes, kioktató és helyenként patetikus hangnemet választottátok, így újabb, ám ezúttal nehezebb forduló következik.

Mint a közelmúltban kiderült, idén az E-MIL díjakat sem tud kiosztani, mert a Méhes-díj kuratóriuma úgy döntött, hogy elhalasztja a díj kiosztását, valamint nem kívánja azt az E-MIL égisze alatt megejteni.
Miért is történt mindez?

Horváth Előd Benjámin számára olyan az írás, mint a tetoválás, bele van égetve a bőrébe, lehetne ő a magyar beatköltő – állapították meg a kolozsvári Bretter Kör legutóbbi vendégéről, akinek verseihez Balázs Imre József írt vitaindítót.

Érdekes dolog ez. Ki fél életét teszi rá, hogy stílusára, hangjára találjon, ki úgy vált technikát, mint sávot az autó, a hangja mégsem téveszthető el. Furcsa mögöttes erő a tehetség. Akkor is létező háttérzaj, élő, vastag térerő, amikor nem látszik.

A József Attila Kör felolvasóestjének adott otthont a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéház. Az esten három magyarországi (Horváth Viktor, Nemes Z. Márió, Szilágyi- Nagy Ildikó) és három erdélyi (Balázs Imre József, Gál Attila, Orbán János Dénes) szerző mutatkozott be. A különböző műfajú és stílusú alkotásokat kemény vita követte a magyar irodalom egységes voltát illetően. – Varga Melinda beszámolója