. A pattogó kavicsok és a rohanó őzek utat mutatnak felé.

2025-ben ünnepli a magyar rádiózás a 100 éves évfordulóját, mivel az első hivatalos adás 1925. december 1-jén indult el  Budapesten.

Mindenki a bűneiért vezekelt.
Hiéna árnyékában haldokoltam,
néha pislákoló fényem észrevetted.
Magzatburokban ragadt szerelem.
30 ezüst mindenkinek.

Vegyél valami nagyon egyszerűt, tedd le magad elé és nézegesd.

az illúziótlan világban
észre sem veszi az ember
ha illúziói
cserepekben hevernek körülötte

Halandók közé, lejjebb szállni, érezni a súly vágyát a fény után, megízlelni a mámort, a hervadást, a színek ősalakját, a gyönyört, a halált.

Egymást követő éjjelen
a segesvári csatáról álmodom,
a fehéregyházi szabdalt völgyekről,
sűrű erdőiről, a héjjasfalvi poros útról,
ahol az akkori szemtanúk utoljára látni véltek.

Hallgatok, nézem a szád,  kóstolom a levest, éget, terítem az asztalt,  köztünk az üvegajtó, csönd mindkét oldalán.

Akaratom soha ki nem merülő  energiája vagy,  szavaimban visszhangzó  megmutatkozás.

Kisgyermekként betlehemet rajzoltam egy gyalult fára. Faforgácsok közepette készült Krisztus keresztfája.

Az elidegenedés szintje lassan emelkedik, mégis belépek hozzád, csábít a harmóniában rejlő disszonancia.

Elvégre mozgó jelzőtüzek vagyunk, odaföntről elképzelhetetlenül szép rajzolat, szívünk óriás kezébe való ökölkő, be lehet törni vele kaput, falat.

Csak tudnám: a csillaghullás sűrűjében mit gondolnak a tükröző tavak…

az Mindenségnek nagy titka a’ lelkömbe fénylik.

Egy madártoll lángol a zörgő avarban, sötét nehéz füst, kúszik a dombokon.

Tanulnom kéne még ezt a szerpentines utat feléd a megvezetett várakozásban.  

A hozzáértő szem csápjait  láthatatlanná teszi a fény, a világegyetem tágul, ha belefújok egy légballonba, amiben mindennek megvan a maga helye, mint a magzatnak az anyaméhben

Azokban a hetekben az Úr nagyon magányos volt és mérges.  Hiába imádkoztam hozzá, továbbkattintott, mint egy reklámot, ami nem érdekli.

Az idő játékgép,
majd elfogy a zseton, leáll a szerkezet,
új lakók jönnek, módosulhat az énkép,

Úgy élünk, mint az indiánok, fészektől tollhullásig.