Egyszer láttalak, akárcsak atyád az anyádat,
de, csibém, sose bánd, bár nem emlékszem nevedre,
atyád ha ébred – éjjel –, és netán audienciát ad,
térden állva pályázom kis kezedre.
(A pápa lányához)

Az Öreg Villonja óta nincsenek igazi átköltéseink. Nemcsak a PEN szándékáról beszélünk tehát, hogy a Janus-kultuszt megerősítsük, hanem egy hagyomány újragondolásáról: a poétikai teljesítményre, amit várok tőled, évszázadonként legalább egyszer szüksége van a magyar költészetnek. (Szőcs Géza)

A hasmenészeti körguggoldába most belelóg a nyaktekerészeti mellfekvenc…

Ne tagadd ki hajlékszívedből a halált,
hisz’ ő is addig él, míg te élsz;
aztán még delfinek is úszhatnak sírodig

Angyalreggel. Megint Lilinél aludtam, püff neki.

Egy nap, amikor nem akarok többé hattyú lenni,
hiába erőltették rám évtizedek óta ezt a szerepet.

És a tőrök darabokra
Hasogatják a sötétség iszapjának démonait.

Abu Kaliz öregapja jégkereskedő volt akkoriban, amikor az elektromos hűtést még nem találták fel. Én jól ismertem ezt az arabot. Magyarországon járt egyetemre.

Óhatatlan vonz, ami való,
és érzékeny semmivé igéz.

– Ez most komoly, bazmeg?!
– Naná! De miből gondolod, hogy elveszlek?
– Nem tudom. Neked olyan házasodós fejed van.

Meg mondjuk ez nem is egy kupleráj, látni azt elsőre, ezek nem olyan lányok, mint kint a mólón vagy a vasútnál, ez egy igényes bordély.

Mintha az idő csak az én időm lenne, másnak állni látszanak,
vagy felgyorsultnak órák, teóriák.

Amint egyre furább járását figyelem,
lám, kutyámba a farkas visszasompolyog.

Tört nyugalmat szerkeszt a girhes ág –
úgy kellene most, aki jobb, mint én,
és nékem ezért megbocsát.

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,
másszon vagy repüljön, történjen bármi

Voltak írók, akik bebeszélték maguknak, hogy az ő nőjük pinája úgy tágul, mint a világegyetem.

Pedig az Ősember csupán ennyit mondott: íme, megosztom veletek a tudást.

csak olvasó akt marad / és én, hogy megbontsam a képet

Tükrözött a vágy a torony ablakán,
s míg csapdosott korholt időknek pernye-szárnya,
a huzatos világban egyedül üldögéltem,
én, a firenzei csapos, magamba zárva.

Az utazó a napokban helyiekkel kirándult (mégis eltévedtek).