Öregemberarca van, fordultam éppen a barátomhoz, barázdás, amikor föltépte dobhártyámat a reccsenés. Ő nevetett: Ebcsont. S mert nem értettem: Hajnalra beforr.

Isten akkor jól megnéz magának. Pimasz vagy, Euobe, de genere Özépeleta, fene a nemzetségedbe, ámbár, después de todo, fogjuk rá: szenvedélyes. Gőzöm sincs, mi után sóvárogsz; az öröklétre aligha.

Ha felnőni soha nem tudunk is, s ha fölnőni nem is érdemes, legalább beláthatjuk: a bohócruha nem tesz senkit sem bohóccá. Nem a bohócruha tesz bohóccá.

A 85. Ünnepi Könyvhét utolsó hétvégi napján sem fogyatkozott meg az olvasók és a dedikálók hada - fényképezőgépeink is kattogtak, hogy megörökítsék a jó pillanatokat. Képriport vasárnapról.

Mások mellett Kányádi Sándort és Sohár Pált is köszöntötte Böszörményi Zoltán az Irodalmi Jelen idei díjátadóján, ahol öt kategóriában vehették át az elismerést a jutalmazottak.

Vajon elkezdődött-e már? – a lassú sivatagosodás. A természetnek, az emberinek is, van egy kritikus pontja, melyen túl a pusztulás megfordíthatatlan, a folyamat már önmagát gerjeszti.

Két, látszólag homlokegyenest ellentétes költői alkat tárult fel az Irodalmi Jelen májusi lapszámbemutatóján, ám mégis megpendültek a közös húrok: Kányádi Sándor és Faludi Ádám versei együtt zenéltek a fülünkben az est végére. - Élménybeszámoló és Hegedűs Gyöngyi képes videója.

Egymásra tolult, szeszélyes rétegekben, az utolsó békeév. Gyerekjátékok, babaholmik, bundás hálózsák, Kata fehérneműi, edények, műanyag tégelyekbe száradt fűszerek, döglött piperék, befőttes gumival átkötött levelek, lábtörlő, függöny, félkész versek, novellák...

Az Irodalmi Jelen áprilisi lapszámbemutatóján Márton Lászlónak köszönhetően "igazi" színházi előadásban volt részünk: az író készülő, szatirikus regényéből olvasott fel egy új részt. Dévai Lilla és Stiller Kriszta szintén megjelenés előtt álló műveikből olvastak fel. Képes élménybeszámoló a Csontreálból.

"Igen jó karban lévő, mozgékony és szellemileg friss, idősödő férfiú nyolcvanadik születésnapját ünnepelhetjük 2014. április 3-án. A családi tortákon és gyertyákon túlmenően szülővárosában, Budapesten rendezett konferencia előadói is ünneplik őt, sorra véve: mit tett le az asztalra mint költő és műfordító, milyen értéket képvisel a polonisztikai és történész-kutatói munkássága."

Lassan olvadtunk föl a görcsből, csók és szó és simogatás nélkül. Árván, együtt. Míg föl nem károgtak a vetési varjak.

A tavasz nem tetszik önmagának. Nem udvarol a mandulacserje a barackfának, nem dicsérik egymás menyasszonyi ruháját. Nem zeng himnuszt a hajnali horizont, és nem a boldogságtól szédültek a legyek. A tavasz nem örül önmagának.

A művészi utakat néhány hónapig a szerzőkkel együtt járjuk végig.

A Csontreálban kedvet kaphattunk az Irodalmi Jelen februári lapszámának elolvasásához, Hegedűs Gyöngyi elárulta, miként lett Bora, Mányoki Endre megosztotta az átalakuló Verstörténés rovat terveit, és nem utolsósorban remek zsíros kenyeret faltunk.

Böszörményi Zoltán, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám, Gömöri György és Mányoki Endre írásaikkal köszöntik a 80 éves Kabdebó Tamást.

A Mozgó Világ szerkesztőinek modernitás eszménye akkor – s ez talán hiba volt, talán a legnagyobb erény – a komplementer értékképviselet volt. Fölsorolni is lehetetlen, mennyi és hányféle érték egymást kiegészítő képviselete.

A kép (s különösen a fotó) külön életet él. Azáltal, hogy az információt, mint valóságost közli, egyetlen körülhatárolt síkba rendezve, kiszolgáltatottja lesz a rajta kívülálló valóságnak. Ő, aki diktált, meghajolni kényszerül. Az élete annyi, amennyit adnak neki; a jelentése annyi, amennyit látnak benne; a sorsa az, amivé válik.

Ez a zsiráf négyszer halt meg, tábornokom. Meglőtték messziről, s eltalálták: pont a nyakán, ahogy illik. Lezuhant a tonnás nyakorján, de fölállt s elszaladt. Mindhiába, mert a Hortobágy hőse utolérte, s nyakon lőtte megint.

Jónás Tamás az Irodalmi Jelen gondozásában megjelent Apuapuapu című kötetéről Mányoki Endrével és a közönséggel beszélgetett a Pepita Ofélia Bárban – szabadon, mert itt most bárki és bármit kérdezhetett a költőtől.

Megtaláltam a rajzokat, ’96-ból. S a hátukon az írást: „Kis türelem és megértés kéne” – TD. A többit nem tudom megfejteni. Nem is szeretném. Ennyi elég.