1513 karácsonyán fejezte be a nevéhez legszorosabban kötődő művét, A fejedelmet. Egyéb dolgozatai: Firenze története, Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvérõl, A háború mûvészete. A fejedelem 1532-ben jelent meg Rómában. Szinte azonnal felfigyelnek rá, ezt bizonyítja a tény, hogy a pápa már 1559-ben indexre tette. A kötet nem egy konkrét monarcha feladatait jelölte ki, hanem a modern uralkodó hatalomgyakorlásának általános elveit határozta meg, amelyek napjainkban is aktuálisak. 

E. Dervarics Kálmán „Gróf Zrínyi Miklós a költő halála” című művében állítólag „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Akár így, akár úgy, az udvar számára szerencsés ügy az ellenséggé vált főúr halála.

​​​​​​​1900-tól ír, született írónak írásból legkönnyebb megélni, még ha legnehezebb is. Mindent ír, elbeszélést, novellát, tárcát, humoreszkeket, útleírásokat a maga szarkasztikus, szatirikus módján, mindent, ami könnyen, gyorsan megírható, gyors koronát terem. Prága tele lapokkal, a szerkesztők fogadják az alkoholista, vagy ekkor még csak félalkoholista (apja alkoholista tanár) Hašek írásait, politikai pamfletjeit, ő pedig lohol következő kocsmája felé.

​​​​​​​A parlamentben képviselők dolgoznak. „Munkaidőben” nyilván fölfüggesztem a saját véleményemet, azt kell képviselnem, ami az engem választók érdeke. Pedig azt hihetnénk, hatvanas író már kényszerből is író marad, és ha új helyzetbe kerül, új helyzetet ismer meg, az új helyzetet nyitja ki olvasói előtt. Azt hisszük, nyilatkozata ellenére meggondolja magát. A Lehet Más a Politika nevű párttal a háta mögött éppen azt várnánk, hogy Kukorelly másként képviselő, mint a Mikszáth utáni és a Kukorelly előtti száz év irodalmár-értelmiségi (író, költő, MSZMP) képviselői.

​​​​​​​A gyakorlat azt mutatja, anyám megnyugszik, miután első mérgét kifújja, miután méregből lesiet leveszöldségért, vissza lehet óvakodni. Most nem fújja ki, a nagyobbik fakanállal körbekerget az ebédlőasztal körül.  Túlélem, mint annyi mindent. Viszont eljutok az első hetek összegzéséig, és a minta, ami alább következik, évekig, de lehet, évtizedekig mintát ad, hogyan kötelező számot vetni krízishelyzetekben: 

​​​​​​​1954-ben jelenik meg az Alkonyi halászat, amely szembefordulást jelent a pártideológiával. Eddigre megírja a Pártos éneket (1950), de a költők, írók közt mindenki számára természetes, hogy Zelk Zoltán a kommunista táborba tartozik. Olyan ő, mint „a cigány, aki nem a bandában húzza", de szinte ugyanazt a nótát. A kötetben olvasható kétsorosa:
„Szélfutta levél a világ / De hol az ág? de KI az ág?" 

Na most jön valami Kossuth-díj. Gyurkó László. Hát ha nem lesz többet színház igazgató én szívesen támogatnám. (közbeszólás: kitűnő író) Egy érdemes, becsületes ember és a magatartása stb. és az indokolás jó, az tetszik nekem, azért a bizonyos könyvéért, nagyszerű könyv. /Kádár elvtárs: Az anyja szentségét ennek a Kossuth díjnak is. Jó napot!

​​​​​​​Egyébként is író ne legyen katona. Összeáll bátyjával, ezüstbányászattal és telekspekulációkkal próbálkoznak, eredmény nélkül. A kudarc után kezd újságíróként dolgozni. Újságírásból megél, hozza a nevet, a dollárt. 1860-ban áttelepül San Franciscóba, és meglódul a szekér. 1870-ben nősül. Az asszony – mint az asszonyok rendszerint – keményen átfaragja Twaint. Tiltja az italtól, mint Csinszka Adyt, kezeli a pénzt (Twainnek fogalma nincs a dollár természetéről). 

​​​​​​​Én azért nem így. Lehetne így is, de nem így. A nyolcvanas évek végén (kilencvenesek elején?) fogok egy gesztust a Bajza utcában, a részeg Szervácot takarja be a mozdulat, a tekintet, védelmileg. Arra gondolok, Bella jó ember. Szervác eddigre valójában elvész, kipofozza magát az aktuális irodalmi tájból, terhére szinte minden korábbi barátjának, beledermedve a piros (kannás) nagyfröccsökbe, a kilátástalanságba, reménytelenségbe, beteges gyanakvásba. Hazakeveredve Bellát olvasok.

​​​​​​​Röviden: Bond visszatért a századik születésnapra. Pörgőbb, mint új korában. Fleming és a belőle születő Faulks-Bond krimipari tömegtermék a jobbak közül. Koherens nyelvi egység, kompakt cselekményrendszert mozgató struktúra: bűn, politika, szex. Fleming kitalálta a vonalat, Faulks megírta, a kiadó kiadta, az olvasó kézbe veszi. Most majd kiderül, mire mennek ők négyen. Az olvasó dönt: iszik, vagy olvas.

A Németh-drámák ’komolyak’ – tragikusak, fenségesek, emelkedett gondolatokat járnak körül, korunk uralkodó látás- és beszédmódja az irónia, minden közbeszéd és közszereplés iróniával van átitatva (és röhögéssel körülvéve), és talán csak a szentmisék maradtak mentesek az iróniától. De azért azt gondolom, Németh több darabját is lehetne játszani kor-szerű dramaturgiával, rengeteg élő gondolat van bennük – kétségtelen, erőteljes, teremtő színházi rendező kellene hozzá.

​​​​​​​És ezt a remekművét a költő sohasem látta előadatni e világi életében. 1819-ben elő akarták adni a pesti Rondellában, de a cenzúra letiltotta. Legelőször került színpadra Bánk bán a pesti Nemzeti Színházban 1839-ben március 23-án Egressy Gábor jutalomjátékául. Természetesen a cenzúra által jól meghúzkodva. [...] A veres plajbásznak megint volt rá gondja, hogy Bánk bán elpihenjen.

​​​​​​​Szép lehetne ennyi erő és izom, ha nem jutna eszembe akárhány szépirodalomnak nevezett publicisztikai kötetéről, hogy Veres Péter nem szenvedő, nem csendes, nem semleges, hanem "az első évek" igen hangos, jellemzően rafinált és aktív alakítója.

Berzsenyi tizenkilenc Judit születésekor, mindent ismerő harmincnyolc, amikor Judit tizenkilenc. A legjobb felállás. 1817 nyarán jelenik meg Kölcsey ledorongoló recenziója, ettől kezdve Berzsenyi a boldogságot nem az irodalomban, és nem is az asszonynál keresi.

​​​​​​​Hülye kor, annyi bizonyos. Bonyolult. Nem könnyű ismerni. A történészek is csak mostanában kerülgetik közelebbről, mit tehet egy mezei érdeklődő, aki pletykák és szájhagyomány útján értesül az hatalomhoz-hatalmakhoz fűződő kapcsolatáról, viszonyáról, vacsorákról? Illyéssel nem tudnak mit kezdeni az is bizonyos. Nem könnyű.

​​​​​​​Úgy mutatja be magát Lodovico Sforza hercegnek, mint háborús tanácsadót, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálóját. A levél végén mellékesen megemlíti, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal foglalkozik, és tudja, hogyan kell bronz lovasszobrot önteni, amit a herceg apja, Francesco emlékére akar felállíttatni. Ügyes.

​​​​​​​Musil belefekszik a NAGY regénybe. Azt is, hogy elszegényedik, mást se csinál, minthogy írja a NAGY regényt. És mint Hasek, ő sem fejezi be, ebéd után kezet most a fürdőszobában, közben meghal.

​​​​​​​Déri szerencsés volt. Ha ez nem mond ellent a kétségtelen ténynek, hogy a negyvenegy éves halott a legritkább esetben nevezhető szerencsésnek. Ő mégis annak mondható. Privatizálta tizennégy Kádár-év éledező televíziójának valamennyi fontos pillanatát, és meghalt. Övé maradt az Ez-Az, a Pocsék Áruk Fóruma, az Ablak, A Nulladik Típusú, és a többi. Azt hisszük, képes lett volna megküzdeni a szakma húsevő természetével. De csak azért hisszük, mert szerettük. Fenntartás nélkül. 

​​​​​​​Ha olyan nőt választunk - márpedig időről időre keményen beválasztunk, hogy cifrázzuk az amúgy egyszerű és szürke életünket (Palócföldön úgy mondják: belógattad a darázsfészekbe, hehe) -, akit válságok izzítanak, és ez tényszerűen bebizonyosodik, fussunk az ellenkező irányba. Lehetőleg nyolcvannal. A felismerésel törlődnek a válságos szerelmekkel lesúlyozott regények. A felismerés tűntette el a tudatból szinte nyom nélkül Hunyady József ifjúság-történelmi regényeit. Nem tudom, jó ez, netán rossz, de ha nagyon rossz volna, lebaktatok a pincébe, felszállítok magamnak néhány kiló Hunyadyt. Így múlik a világ dicsősége.

1928-ban kiváltságosként Párizsba utazhat, ahol beleszeret egy orosz emigránsba, Jakovlevába, akit hirtelen felindulásból feleségül kér, de a nő elhajtja. Mit számít neki, ki ő a SZU-ban, de persze ekkor még nem „valaki”, ahhoz meg kell halnia. Következő útlevélkérelmét – loholna Párizsba a szeretett nőhöz kuncsorogni kicsit –, de az ekkor már sztálini rendszer szerint működő hivatal altatja, aztán elutasítja. Majakovszkij kiborul. 1930. április 14-én Moszkvában öngyilkos. Ha.