Vahot olyan képet sugall az olvasók felé, hogy Petőfi műveletlen, borissza cimbora, de mindenekfölött tetőtől talpig magyar ember, nem labanc, nem zsidó, mintha ma volna. Vahot elképzelésének volt a jó oldala. Az országos siker rendkívüli módon kiszélesíti Petőfi olvasói körét. Ugyanakkor az irodalmi életünkben addig ismeretlen píárfogások – így például Petőfi mértéktelen dicsőítése a lapban – kiváltották a rivális újságok ellenszenvét és féltékenységét. A hírlapi csatározásoknak pedig Vahot egyenesen örült. Mintha ma volna.

Indiában – az ország függetlenedése után hatvanvalahány évvel – a hivatalos India még mindig nem fogadja el Kiplinget. Kipling ma is a brit gyarmatbirodalom és a fehér felsőbbrendűség megtestesítője. Regényei máig indexen vannak az indiai iskolákban és egyetemeken. Nem mellékes persze, hogy a hivatalos tiltások és viták ellenére Kipling kultusza a mai napig megmaradt az indiai társadalomban. Regényei húszezer példányban fogynak évente. Minthogy: "Kipling volt a XX. század hajnalán India legnagyszerűbb krónikása".

Pásztor nélkül a nyáj!
Padlás nélkül a száj!
Pia nélkül a máj!

Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni. Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány. Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit. Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem. Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut. Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.

Azt se tudtam, hogy hosszú éveken át Mándy-novellákat írok majd. És hogy milyen jól érzem magam a saját Mándy-novelláimban, akár meg is hatom magam, amikor igény van rá. Azt se tudhattam ekkor, hogy Mándyról lekerülni legalább olyan nehéz lesz, mint felmászni rá. Ismerik, a kismacska felküzdi magát a fára, mert úgy látja, a vadgalamb már az övé, a lombok közül nincs hová menekülnie, eltelik némi idő, mire rádöbben, se galamb, se egyszerű leút, mert odalent közben semmi nincs, se vadgalamb, se remény a saját hangra.

Mondom:
– Iszik.
– Ahhoz pénz köll – mondta, adott egy százast.
Ő tudniillik nem akart csatlakozni a mozgalomhoz, tehát az illegális gyűjtési mozgalomban nem vett részt, de egy költőnek, aki iszik, pénzt szívesen ad. Tehát az a százas is mindig bekerült, Nagy László neve nélkül.

Fölrendelték.
Talán odafönt is éppen hiány mutatkozik a karácsony előtti humánumból, derűből, ha ilyen kíméletlen módon két nappal az ünnep előtt érkezett a SAS-behívó, attól is eltiltva, hogy a legfontosabb családi ünnepet búcsúzóul szeretteivel töltse.

Belekukkant a reggeli műsorba. Elhajtja őket. A mama távozta után többnyire elhajtja. Búcsúzóul minden indulat nélkül megjegyzi, annyit, de annyit pofáztatok húsz év alatt, bele vagytok fáradva. Kinéz. Ha éjszaka esett hó, fogja a lapátot, a söprűt. Elszöszöl vele fél órát. A havat járda mellett parkoló autók elé tolja. Hadd átkozódjon a fütyi, és hadd menjen az idő. Ma éjszaka nem esett, karbantartja a tegnapi havat a járdán, a szélben.

Én arra is kíváncsi voltam, hogy a nagy bátor vitézek miféle babonákkal és varázslatokkal igyekeztek a testüket sebezhetetlenné tenni. A lovagkor fegyvercsörtető háborúskodásait is tisztelettel tudomásul vettem, mégis inkább a lovagkori szerelem furcsaságán akadt meg a szemem. Nem volt nyugtom, amíg meg nem szereztem Andreas Cappellanusnak a szerelmi törvényszékekről könyvét, valamint Liechtenstein Ulrik lovagnak, a szerelem don Quijotéjának szerelmi viszontagságairól írt naplóját.

​​​​​​​És a főszereplő, egy sose látott márkájú, ötven kilós írógép viaszosvászonnal (viaszkos) letakarva, benne a befűzött kéziratlap. Hm, mondom magamban. Így is lehet dolgozni. Később megtudom, mindösszesen megrendelő és határidő szükséges, az író éjszakai vonatúton, szerelmes éjszakán két menet közé iktatva, kánikulában, fürdőkádban ülve, vasalódeszkán is képes írni. Amíg tart az inspiráció, tart a lendület, amíg várják tőle.

Ötvenháromban írja a Pöttyös Panni sorozatot, ami maga a legendák birodalmába tartozik. Az első részben Mária szerepeltet egy négyéves szovjet kislányt, amitől ejakulál a szocreálba csapódott kritika, kikiáltják az időszak leghitelesebb regényének. Egy gyerekkönyvet. Idiotizmus. A korszak nincs idiotizmus híján.

Kondor Béla ma szinte nem is létezik, mintha soha nem élt volna, hiába cél a "jelet hagyni". Verseit egyáltalán nem ismeri az utókor. A kritika mindig is oldalkocsinak tartotta a főmotor, a festészet mellett. "Igaz, hivatkozhatunk Nagy Lászlóra, Győri Jánosra, Domokos Mátyásra, Ágh Istvánra, Tandori Dezsőre, Horváth Györgyre, Tüskés Tiborra, Sümegi Györgyre is többek közt, akik a Kondor-versek originalitásáról, a modern magyar költészetben betöltött jelentőségteljes szerepéről írnak.

Hruscsov 1956-ban egyik kezével rehabilitálja Szolzsenyicint (másikkal ráküldi Bp-re a Vörös Hadsereget), aki tanárként helyezkedik el. 1962-ben jelenik meg nyomtatásban az Ivan Gyenyiszovics egy napja (eredeti címe SCS-854, Szolzsenyicin rabszáma). Hruscsov személyesen írja alá a kefelevonatot, és a szellem kirobban a palackból a Novij Mir folyóiratban.

Ugyan lesznek-e olyan történelmi dokumentumok a SZU-ról, mint amit az ókori Róma történetírói hagytak az utókorra, nevezetesen Graves-re, és megszületik-e valaki kétezer év múlva, aki a SZU világuralmából, a Kreml belső életéből hasonlóan sikeres, tanulságos regényt ír?

’45 után Karádynak is rövid úton vége. Gyorsan színpadi engedélyhez jut, de filmszínészként nem számolnak vele. Egy ideig – 1949-től nyíltan betiltják filmjeit, és amíg listára nem kerül – színpadi sikerei kárpótolják. A kommunistáknak nincs szükségük a Horthy-éra dívájára.

Öregszem talán, tágulnak a rések, ahol bejut a szikár, de jól fogható önsajnálat, ahol értem a költőt is, magamat is, együtt nevetünk (inkább zavart mosoly) azon, furcsa apróságokra képes az élet. És ennek lehet örülni.

Kifejezetten jól vagyok a szövegirodalommal, fontos bekezdések, mondatok mégis a történet-, anekdota-, emberalapú irodalom felől maradnak meg a fejemben. Mint pl. a következő Szántó Piroskától való ötvenhatos idézet a Forradalmi szvit-ből: "A csizmák fölött dőlt el a szobor. Ha már fogta a daru, hát diadalmenetben hurcolták végig az Andrássy úton, s az Akácfa utca sarkán törték darabokra. Én is felvettem egy bronzdarabkát, nem tudom, emlékül vagy trófeául-e. Aztán mégis elhajítottam. Az üres talapzaton vigyázzban ott álltak az üres csizmák. A felkelt nép teleszarta őket." 

Akinek valaha volt vesztesége, elvitték a veteményét, lerombolták gyümölcskertjét, és olvasta a Sirályt, tudja, miről beszélek én, miről a nagyvers, miről a fájdalom.

​​​​​​​Ettől kezdve szinte csak klasszikusokkal találkozik a művészetek valamennyi ágában. Nem telepszik le, vándorol. Párizsban 1903-tól Rodin személyi titkára. 1914-ig, az első világháború kitöréséig hosszabb külföldi utazásairól Rodinhoz tér vissza. Egy ideig személyes mecénása, Thurn-Taxis hercegnő baldachinos ágyában vendégeskedik. A háború kitörése Németországban éri. A háború után Svájcba költözik, és 1921-tól a Vallis kanton-beli Muzot románkori vártornyában lakik, remetei magányba visszavonulva.

Már a születése forradalmi, ha költőről van szó. A Mama mosóasszony úri házaknál, a papa román szappanfőző. Ez a kombináció ritkán hoz létre maradandó alkotást, és lám. A szappanfőző lelép, ő nevelőszülőkhöz kerül, forradalmian bizonyítva, a Horthy-féle gyermekvédelem hatékonyan működik.