Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Egy Kinder-Tojás – Kirakós

    Gyűlölöm a kirakóst, mondtam már? Gyerekkoromban mindig azt rejtegette számomra a Kinder-tojás sárgája. Mindenki, rajtam kívül, az aktuális figura-kollekció legújabb darabját kapta, én meg csak hétszer-hét darab, apró, lyukacsos lapokat. Mikor kipattintottam a sárga hengert és megláttam ezeket az undorító fecniket, könnyes szemmel szétszórtam a barna, virágmintás szőnyegen.
  • Jelige: Laborc – Tüzesvíz újra csobban

    P. akkor igen rossz passzban volt, legújabb egyetlen, örök szerelme, sokadik Júliája, éppen elhagyta… pedig nagy szüksége lenne rá, ahogy így jön ki a nagy semmibe – ifjú akadémiai kutatóként, kinek javadalmazása csak hidegvízre futja, lakásból kirúgva, önmagát társadalomból kiebrudaltnak vélve, csapódó záporban ázva –, mondom, jön kifele a toxikológia ajtaján, heveny abususából kikezelten.
  • Jelige: Ördög – Mikor végre, hazaért az ördög

    Mikor végre, hazaért az ördög, az ágyra dobta ezüstös irháját és kényelmesen elhevert a háromlábú pamlagon. Olybá tűnt, éjszakára megint elragadják gondolatait a doktrínák és a képzetek, hiszen mivel is foglalkozhatna esténként, ha úgysem alszik. Az elernyedt szemhéja alatt azonban más dolgokon morfondírozott. Olyan régen látta már Budapestet, talán a forradalom után csámborgott arra felé utoljára.
  • Jelige: Pitvar – Szívhajhász

    Talán a legkegyetlenebb dolog a világon, amikor ráébredünk arra, hogy nincs már egy szeletnyi sem a szívünkből. Elmorzsolt, lerombolt templomfalak a pitvar melletti kamrák, a főütőér ablakából nem süt már rá a fény az oltárra. A világi színdarab utolsó felvonásában már csak én játszom és ők… csak tapsolnak, bódultan kiabálnak nekem.
  • Jelige: Marslakó – A két utazó

    Egyszerre csak fényes gömb jelent meg a csónakázótó felett. Mintha percekre elvakított volna a napsugár visszaverődő játéka. Az utolsó emlékem, hogy valahová a kastélyfal közelébe hullott alá a csillogó golyóbis. Megtorpantam, azon tanakodva, hányan láthatták még ezt az égi tüneményt? Nem sok időt hagytam magamnak a töprengésre, az izgatottság meghajtotta a lábaimat.
  • Jelige: Ida – A társalkodónő

    Apánk rideg természetű, mogorva ember volt. Hogy testvéreim közül miért éppen velem tett kivételt mindenben, sosem tudtam meg. Húgomat és nővéremet már régen férjhez adta, mikor én még javában otthon lógattam a lábamat. S míg szegény nővérem a kicsapongó ura miatt panaszkodott feszt, húgom pedig a katonatiszt férjét várta folyton, vezetve a megcsappant anyagiak mellett a háztartást majdnem csak egyedül, én addig otthon kedvemet leltem könyvek olvasásában, s kellemes semmittevéssel teltek javarészt a napjaim.
  • Jelige: Cromatica – Szél-Vihar

    Sebzetten, összekuporodva, némán zokogok. Hallgatom a szél játékát a redőnyön. Egyre vadabbul játszik. Mint ahogy a lelkemben is egyre erősödik a vihar. Már tombolok. Tombol minden gondolatom. Harcolok, miközben sebzetten, összekuporodva, némán zokogok.
  • Jelige: AGNUS – Húsvéti bárány

    Hátul egy szakaszon hiányzik a kerítés, nehéz drótháló van odatámasztva, az a kapu. Kívül akácos, azon túl a környező tanyák között nagy, árvalányhajas, hullámzó mezők. Ha a hálót elvonszolja, ki-be járhatnak a birkák legelni. Inkább ki, mint be, mert vissza sose akarnak jönni, ha meg terelni próbálja őket, csak azért is másfele szaladnak.
  • Jelige: Szimulakrum – Szabadulás

    József K., ahogy szokta, pokrócot terített a hűvös betonra, mielőtt hasmánt ráfeküdt volna. Ócska pokrócot, amit otthagyhat, ha menekülnie kell. Aztán felkönyökölt, s úgy vette elő a turistazsákból, s rakta össze a fegyver darabjait. A távcső is helyére kattant. No, gyöhetsz – gondolta.
  • Jelige: Coco Chanel – A Költő és az Írónő a Second Hand üzletben

    A Költő már a negyedik kabátot próbálta a belvárosi Second Hand üzletben. Az Eladónő készségesen vette le az állványról az ötödiket. A Költő asszony-lánya kicsit távolabb állt, de láthatóan hozzá tartozott.
  • Jelige: Nyárfaszösz – Kígyó és tükör

    A sarokban árnyak motoztak, míg az alkony halkan beosont a düledező kunyhó ablakán. Meda bosszúsan hunyorgott, az eltűnő fény még nehezebbé tette az amúgy sem könnyű munkáját. Egy apró hiba is az életébe kerülhet. A vipera idegesen tekergett a karján, de végül a csészébe köpte mérgét. Meda megkönnyebbülten felsóhajtott, és visszaengedte a kígyót kosarába.
  • Jelige: Ilyen a boksz – A holnap ígérete

    A gépgyárban megszólalt a délelőtti műszak végét jelző duda. Hangja végighömpölygött a fűtetlen üzemcsarnokon s Danit fülét is megtalálta, aki az utolsó simításokat végezte a munkadarabján. Gyorsan összesöpörte a fémhulladékot a gép körül, hogy a délutáni műszak tisztán találja, majd a többieket megelőzve az öltözők felé indult.
  • Jelige: Felejtős – Dátum

    A tanáriban a szokásos kávé és nyomtatószag fogad.

    Köszönök néhány kollégának és az asztalomnál lepakolok. Nincs első órám, de bejöttem dolgozatot javítani, mert otthon napok óta nem tudom rávenni magam. Hihetetlen, hogy mennyi ostobaságot tudnak leírni a kölykök, csak a fejemet fogom olvasás közben. A tanári lassan kiürül, mire megszólal a csengő, már csak néhányan maradunk.

  • Jelszó: Csobogó patak – Ébresztő

    Sütött a nap, és olyan ismerős volt a táj, a fák, a Nap melege, a csillámló Duna. Minden olyan mintha már ezerszer érezte volna ugyanezt. A nyugalmat, ami nem megzavarható, amiben nincsen semmi felkavaró. És éppen ez az, ami elgondolkodtatta, hogy kellene valami felkavaró.
  • Jelige: Vasjankó – Két fél lélek

    Korábban érkezem a megbeszélésre, hogy legalább a pontosságomba ne köthessenek bele. Gyűlölöm a tárgyalóink szabvány-karosszékét, alig tudom magam belepréselni. Heti három kondit fogadtam meg újévkor. Nem jön össze. Szuszogós a lélegzetem, felkavarja a csendet. Biztos idegesítette Ritát is, de nem ezért költözött el. „Szünetet szakítottunk”, ebben benne van, melyikünk mire számít. Reggelente elfog a sírás.
  • Jelige: Sasha Funk – Vor die Theater

    Kálmán csak a szeme sarkából figyelte az asszonyt. Ha nem tudta volna, hogy ő az abból a naptárból, soha nem jött volna rá. Ha nem is értette teljesen, hogy miről beszél az asszony, azért megsejtett valamit belőle.
  • Jelige: Retrográd Merkúr – Retrográd Merkúr

    Amikor hétfőn reggel hét óra tizenkét perckor arra riadtam, hogy a nyitott ablakon át beáramló szellő fellapozza a fehér kisszekrényen hagyott újságot, még nem tudtam, hogy meghaltam. Pedig benne volt az újságban és még fel is lapozódott nekem, de soha nem érdekeltek a bulvárhírek, na jó, néha azért a horoszkóp rovatba belepillantottam.
  • Jelige: Lélekcsere – Találkozás

    Futok a busz után, már éppen kanyarodik, kezemben szatyrok, a válltáska is húz, a közhely nyomomban, jármű és férfiak után nem, én mégis, elérem, csúcsidő, rengeteg ember, hopp, ott egy hely, igaz, menetiránynak háttal, utálok hátrafelé utazni, jegyet lyukasztok, lerogyok.
  • Jelige: Immanuel – A filozófia kopernikuszi fordulata

    Immanuel aznap végre leírta az utolsó szót, majd tanácstalanul álldogált egy kicsit, hogy a tiszta ész kritikája után, rögtön elkezdje-e a gyakorlati észt osztani, vagy inkább sétáljon egyet a friss napsütésben és a kockaköveken ugrándozva tovább gondolkodjon, hogy mit kell tenni, mit lehet tudni és mit szabad remélni még szíve hölgyétől, majd az úton megvilágosodva végre bekopogjon hozzá és megkérje a kezét.
  • Jelige: WHALAKHI – Az elkótyavetyélt örökség

    Tizenkét éve nem jártam arra, most is csak egy közeli program miatt vettük arra az irányt, miután sokat meséltem róla gyerekeimnek. A nagyszüleim háza egy békés megyei kis faluban volt, két órányi unalmas és zötyögős útra a lakhelyünktől. Amikor egymás után röviddel mindketten eltávoztak, sajnos nem volt kérdés, hogy a házat és mindent, ami benne maradt, el kell adni. Nagy sokára kelt el – egy átlagos nyugati használt autó áráért.