-
Irodalmi Jelen
Egy csepp tisztánlátás - Harmadik rész - Ekei Zenji beszámolója
„Hallottuk, hogy a rettenetes emberi veszteség és szenvedés mellett az amúgy is összetört túlélők általános tragédiája, hogy vadonatúj házaik vesztek oda, amelyekre még évekig fizethetik a jelzálogkölcsönt." - Shodo Harada Roshi második útitársának, Ekei Zenjinek írása.
-
Irodalmi Jelen
Egy csepp tisztánlátás - Második rész - Japán a földrengés és a cunami után - Shodo Harada roshi beszámolója
„Nincs itt néhány kényes pont, amit alaposabban meg kellene vizsgálni? Ez az egész, és az, hogy az atomerőmű, amely még most is ontja a sugárzást bele a Csendes-óceánba, ilyen helyre lett építve, olyan kérdések, amelyekre komolyan vissza kellene térni.” - olvashatjuk Shodo Harada Roshi a Szógen-dzsi kolostor apátjának esszé-riportjának második részében.
-
Egy csepp tisztánlátás
Japán a földrengés és a cunami után – Shodo Harada roshi beszámolója
„A nemrég történt nagy földrengés és cunami katasztrófa kapcsán írom e sorokat...” - olvashatjuk Shodo Harada Roshi, a Szógen-dzsi kolostor apátjának beszámolójának elején. 2011 március végén, április elején három zen-buddhista szerzetes útnak indult Japán Sendai-tartományába, melyet leginkább érintett a földrengés és a cunami. Írásaikat a következő napokban itt olvashatják az Irodalmi Jelenen.
-
Irodalmi Jelen
Pannonius veszedelme?
Kétarcú-e a mai magyarországi (szak)bírálat – amint azt az alábbi recenzió szerzője állítja? Valóban hibás-e a frissen felfedezett Pannonius vers új magyar fordítása? Egy irodalmi vitát kivánunk elindítani a közléssel az irodalmat értő és szerető olvasóink körében.
Petneházi Gábor: Ruminare negotium – egy recenzió és tanulságai - A Janus-ügy
Pannonius veszedelme? - Kritika Szentmártoni Szabó Géza Parthenope veszedelme című könyvéről és hibajegyzék -
Irodalmi Jelen
HIBAJEGYZÉK - Szentmártoni Szabó Géza Parthenope veszedelme című könyvéhez
Hangsúlyoznunk kell: eszünk ágában sem volt, hogy mindezzel a felfedezés jelentőségét, vagy a felfedező vitathatatlan érdemeit kisebbítsük. Abban a reményben közüljük az itt leírtakat, és egy recenziónál talán szokatlan módon, a fordításhoz kapcsolódó hibajegyzéket, hogy egy valóban kritikai szöveg, és az azon alapuló, pontos műfordítás mielőbbi létrejöttében segédkezhettünk.
-
Irodalmi Jelen
Pannonius veszedelme? - Kritika Szentmártoni Szabó Géza Parthenope veszedelme című könyvéről és hibajegyzék
A fordítás tehát (különösen a panegyricus) nagyon sok helyen érthetetlenre és magyartalanra sikeredett, ez azonban nem csupán a túlzott formahűségnek köszönhető. A fordítónak sajnos számos helyen nem sikerült megfejtenie a latin szöveg értelmét, bántó és időnként alapvető hibákat vétett, amelynek köszönhetően sokszor egész epizódok, nagy erejű hasonlatok, költői képek sikkadtak el. - Kritika Szentmártoni Szabó Géza Parthenope veszedelme című könyvéről és hibajegyzék
-
Irodalmi Jelen
Petneházi Gábor: Ruminare negotium – egy recenzió és tanulságai - A Janus-ügy
„…ha én időközben (még április elején) (…) nem bocsátottam volna az Irodalmi Jelen szerkesztőségének is rendelkezésére a recenziót, ahol másrészt viszont kicsiben megismétlődni látszott a rec.iti.hu-nál már lejátszott történet: hosszas viták, zavart ellenkezés után az ígéret, hogy meglesz, aztán néma csönd.” - Petneházi Gábor írása egy recenzió sorsáról Magyarországon
-
Irodalmi Jelen
Sütő Zsolt: Happy - FOTÓESSZÉ + GALÉRIA
Van egy minősége a felnőtt tudatnak, ami nagyon kevesünkre jellemző. Azokról beszélek, akik megengedik magunknak, hogy ne hazudjanak. Egy pillanatra, és nem többre: amikor megnyomom az exponáló gombot. - Sütő Zsolt fotóesszéje és képei az Irodalmi Jelen galériájában
-
Irodalmi Jelen
A kritika válsága – A válság kritikája – Vilcsek Béla írása
A kritikának nincsen becsülete. Sokan még a létjogát is megkérdőjelezik. Azt a kételyt fogalmazzák meg, hogy a kritikaírói mesterség művelése, netán az irodalomkritika olvasása hasznos, hasznosítható tevékenység-e egyáltalán. (...) A kritikával kapcsolatosan rendre olyan kérdések is felvetődnek: vajon miért kell magyarázni a műalkotást, miért nem olvashat mindenki úgy, ahogyan azt „úri kedve” tartja.
-
Irodalmi Jelen
Szabó Lajos írásaiból (Feljegyzések 1947-1948)
„A rózsák igenlésén keresztül a láncok igenlése. Ha nem foglalunk állást az abszolút és autonóm művészettel szemben, akkor nem tudjuk tartani többi kritikai pozíciónkat” – részletek Szabó Lajos feljegyzéseiből -
Irodalmi Jelen
Olasz Sándor emlékére
Olasz Sándor 62 éves volt, a Tiszatáj főszerkesztője, egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen. Higgadt, megfontolt elme, a magyar próza egyik legtökéletesebb ismerője. – Boldog Zoltán írása
-
Irodalmi Jelen
Gil-Won Lee: A koreai költészetről
„Noha a mennyiségi növekedés nem mindig arányos a minőségi fejlődéssel, kétségtelen, hogy a koreai költészet nyitottságban is haladást ért el. Napjainkban számos könyvet és verseskötetet adnak ki akár egyetlen napon is. Kis ízelítő gyanánt szeretném bemutatni néhány koreai költő versét.” – Gil-Won Lee esszéje.
-
Irodalmi Jelen
Szakolczay Lajos: Faludy György látomásai
Az egyetemes magyar költészet alighanem legismeretlenebb ismerőse Faludy György. Könyve itthon három és fél évtized előtt jelent meg, mégis, még a fiatalokban is, Villon-átköltései révén varázsosan cseng a neve. Kéziratban terjedő verseinek legendája van, melyet még csak erősít a kalandos életút. Átváltozásai – vándorlásai országból országba, helyről helyre – maguk is költőiek; a döntést legelsőbben az etika parancsa irányítja. Könyörtelen, önmagát sem kímélő szenvedéllyel, dühösen és életigenlő akarattal választja ki az új és új terepet, tagadja meg az egyik, szereti meg a másik hazát. Örökösen félúton van, és mégsem hontalan. Ha a magyar nyelvet is hazának vesszük – miért ne vennénk annak? –, tán egyik legbiztosabb lakója. Párizsból – a dátum is fontos! – 1940 májusában vallomást küld: Óda a magyar nyelvhez.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm, sértett gőgömben értőm és kísértőm, kínok közt, gondjaimtól részegen, örökzöld földem és egész egem, bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom és soraimmal sorsom túl a síron, kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász: menynyei poggyász. -
Irodalmi Jelen
Békés Ferenc: Egy mottó-nyomozás története
1986-ban, az 1956-os forradalom 30. évfordulóján jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál Simonyi Imre Különvélemény (Válogatott versek) című kötete, Szentmihályi Szabó Péter szerkesztésében. Akkor még nem kerestük a kötet Máraitól vett hosszú mottójának forrását, amit Simonyi szokása szerint nem tüntetett fel. Igaz, még nem volt divat Márait idézni, a költő azonban talán így akarta megfricskázni az egyébként már nem túl éber kritikát, hogy bottal ütheti a politikailag egyébként közömbösnek látszó mottó nyomát. – Békés Ferenc írása
Simonyi Imre Márai című verse
Simonyi Imre (Szmola Imre) költő 1920. szeptember 14-én született az Arad megyei (Románia) Simonyifalván, elhunyt 1994. február 10-én Gyulán.
Idén lenne 90 éves.
Fotó: Martin Gábor -
Irodalmi Jelen
Bérczes László: A Szerző, a Rendező és a Színész
A tisztaszobában a tisztaszoba érzése járta át a vendégeket, ami némi büszkeséggel töltötte el őket, mert tudták, ez nem azonos azzal, amit a Pestről érkező szociológia szakos hallgatók érezhettek, amikor meglátogatták egyetemista-társukat, magát a Szerzőt, vagy talán A gyerek című regény főhősét, és a kettő, tudhatjuk, nem ugyanaz a személy.
-
Irodalmi Jelen
Az új erdélyi „transzközép” mint irodalomelméleti manifesztum - Szelektált reflexiók Orbán János Dénes Tragédiák és cipők: egy évtized írásai (1992-2002) című gyűjteményes kötetére
Orbán János Dénes majdnem minden sorában a költői lélek birkózik a kritikuséval és az esztétika-filozófuséval, s ezt a csatát olykor remek prózai betétekkel lazítja. Ilyen például az „X.Y.B., az újraíró”. Ha egy adott szerző rendelkezik a kellő mennyiségű – és persze minőségű – világirodalmi referenciával, mindent át lehet írni, legyen az akár Dante, akár Shakespeare. De hogyan lehet ezt illusztrálni egy verseskötetben, amely kritikákat és esszéket is tartalmaz? – Makkai Ádám írása
-
Irodalmi Jelen
Centrum és periféria, nyűg, kolonc vagy hosszú póráz? – Fekete J. József előadásának kézirata
Ahelyett, hogy a délvidéki magyar irodalom felfedezné a maga regionalitásának határtalanságát, és erre építkezve vizsgálni kezdené önnön területi jellegét mint a kultúrák transzgressziójának produktumát, karámot állít önnön szerzői köré, akik netán számottevő művüket nem Szerbiában jelentetik meg, vagy nem ott élnek. – Fekete J. Józsefnek a 38. Tokaji Írótáborra készült előadását olvashatják, amely technikai okok miatt a rendezvényen nem hangozhatott el
-
Irodalmi Jelen
Gergely Edó: Globális sáskák
Kebelére ölel a város és beőröl. A legtöbb idős, magyar bukaresti még mindig úgy él ott, mintha csak ideiglenesen, de közben kijár a Kálvin temetőbe előkészíteni a sírhelyét. A város beszippantó erejét könnyen összetéveszthető a hamis közösségérzettel. De az igazi közösség mindig akar a tagjaitól valamit. Bukarest nem akar tőled semmit, épp itt rejlik igazi veszélye, mert látszólag elfogad olyannak, amilyen vagy, s csak miután boldogan elszunnyadsz ideiglenes álmodban, derül ki, hogy ez a lényeg, nem kell adnod semmit cserébe, nem szabad másnak lenned, mint beolvasztottnak, tömegembernek, tömegrománnak.
-
Irodalmi Jelen
Segg van a fejünk helyén, avagy verébbel az ágyúkat – Válasz Kántás Balázs Versvízcsapok című esszéjére
Kántás szövegében ugyanis azt tartom a legrosszabbnak, hogy nem minden rossz (értsd: téves), amit leír. Azonban olyan problémához nyúlt, amelyet ilyen szintű felszínességgel, (nem ritkán, vélhetően saját tapasztalatokból kinőtt) általánosítással, közhelyességgel inkább szerencsétlen, mint üdvös elhatározás firtatni. – Nyerges Gábor Ádám válasza Kántás Balázs esszéjére
-
Irodalmi Jelen
Versvízcsapok - Széljegyzet a posztmodern költészethez (esszé)
Mindig érdekes, amikor egy fiatal értelmiségi nyilatkozik az őt körülvevő „irodalmi gépezetről”, és megpróbálja bemutatni annak visszásságait. Kántás Balázs 23 éves budapesti költő, aki három verses- és számos fordításkötetet mondhat magáénak. Jelen esszéje vitaindító szándékkal született: „A posztmodern költészet kétes esztétikai értéke, a fércművek, de legalábbis feledhető, közepes kvalitású versek hihetetlen magas száma persze nem csupán öngerjesztő folyamat, hanem nagy valószínűséggel kéz a kézben jár a kortárs magyar irodalomtudományi és kritikai diskurzussal” – Kántás Balázs írása