A kínaiak úgy gondolják, könnyű világra jönni és elmenni is könnyű. Én úgy gondolom, jönni könnyű, menni nehéz. Lassan megszokjuk és megszeretjük az életet.

Igazad van, Pascal, az értelem lassan működik, mert sok szempontot kell figyelembe vennie, az érzelem egy pillanat alatt dönt és mindig kész a cselekvésre. Én lassan működöm, pedig nekem is vannak érzelmeim.

Tompa Mária Szentkuthy Miklós hagyatékának gondozójaként a szerző műveinek külföldi megjelenéséről írt tanulságos esszét. Kitért többek között arra, miért szereti a magyar író műveit az amerikai kiadó, és mi a gond a török szöveggel.

Ahogy öregszünk, kerékbe tör minket saját felnőtt egyéniségünk, mondod. Nem olvashatunk el minden könyvet, nem élhetünk végig minden életet. Sorsunk korlátoz, kiabálod megint. Mindenkit korlátoz a saját sorsa. Engem ez a tény megnyugtatott.

Pethő Anita az egyik legtöbbet publikáló kulturális újságíró, kritikus, aki kritikavitánkhoz kapcsolódva írt a műfajról, miközben reagált Szappanos Gábor problémafelvetésére is.

Benedek Leila írása esszésorozatunkhoz kapcsolódva arra keresi a választ: milyen a jó kritika, és mi a legnagyobb gond az ilyen műfajba tartozó mai szövegekkel.

Lengyel Imre Zsolt írása esszésorozatunkhoz kapcsolódva arra keresi a választ: milyen a jó kritika, és egyáltalán miért van szükség kritikusokra.

A műnek talán lesz ideje várni a megőrzőkre. Ki tudja várni, míg az őrzők betérnek az ő igazságába. A mű segít az alkotónak és az őrzőnek is. A mű a magát elrendező igazság valamilyen alakban, egyúttal az igazság megőrzése is.

Pécsi Györgyi József Attila-díjas kritikus írása a lapunkban megindult esszésorozathoz kapcsolódva arra keresi a választ: milyen a jó kritika.

Miért képtelenség jó kritikát írni? Melyek a kortárs kritikusok legidegesítőbb allűrjei? Miről mesélhet egy meg nem írt kritika? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Szappanos Gábor vitaindító írása, amelyre a következő hetekben több kritikus is reagál.

Olykor energia a beszéd. A száj izgalomba jön. A nyelv életbe lép. Ahogy fogy a lélegzet, a szó is kevesebb.

Mezősi Miklósnak köszönhetően a magyar olvasó először találkozhat Szapphó két, eddig ismeretlen versével, amely egy múmiapólya papirusztekercséről került elő 2013 őszén. Az eredeti és a magyarra ültetett költeményekkel együtt közöljük a műfordító és kutató tanulmányát, amely kitér a szöveg hitelességére és értelmezésére is.

Papp Máté reakcióját olvashatják Boldog Zoltán A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit című esszéjére.

Az Irodalmi Jelen történészeket kért fel arra, hogy értékeljék Márai Sándor Hallgatni akartam című művét. Esszésorozatunk hatodik részeként Ignácz Károly írását olvashatják. Lapunk 2014. június 3-án 17 órakor kerekasztal-beszélgetést tart a művel kapcsolatban felmerülő irodalmi, történelmi kérdések megvitatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Az Irodalmi Jelen történészeket kért fel arra, hogy értékeljék Márai Sándor Hallgatni akartam című művét. Esszésorozatunk ötödik részeként Frank Tibor írását olvashatják. Lapunk 2014. június 3-án 17 órakor kerekasztal-beszélgetést tart a művel kapcsolatban felmerülő irodalmi, történelmi kérdések megvitatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Mindketten a harminckettedik évükben írták a verset. Az egyikét felkapták, a másikét szinte elfeledték. De mi köze ennek a szalonnához? Boldog Zoltán esszéjéből kiderül.

Az Irodalmi Jelen történészeket kért fel arra, hogy értékeljék Márai Sándor Hallgatni akartam című művét. Esszésorozatunk negyedik részeként Kiss Zsuzsanna és Rab Virág négykezes írását olvashatják. Lapunk 2014. június 3-án 17 órakor kerekasztal-beszélgetést tart a művel kapcsolatban felmerülő irodalmi, történelmi kérdések megvitatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Az Irodalmi Jelen történészeket kért fel arra, hogy értékeljék Márai Sándor Hallgatni akartam című művét. Esszésorozatunk harmadik részeként Bartha Ákos írását olvashatják. Lapunk 2014. június 3-án 17 órakor kerekasztal-beszélgetést tart a művel kapcsolatban felmerülő irodalmi, történelmi kérdések megvitatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

„Minimum számvetésre, bár inkább kiegyezésre lenne szükség. Számvetésre, hiszen nagyrészt éppen azoknak az embereknek az adójából számít megélhetésre a magyar szellemi elit egy része, akik nem olvassák és nem ismerik őket.” – Boldog Zoltán esszéje

Az Irodalmi Jelen történészeket kért fel arra, hogy értékeljék Márai Sándor Hallgatni akartam című művét. Esszésorozatunk második részeként Pihurik Judit írását olvashatják. Lapunk 2014. június 3-án 17 órakor kerekasztal-beszélgetést tart a művel kapcsolatban felmerülő irodalmi, történelmi kérdések megvitatására a Petőfi Irodalmi Múzeumban.