Mindegy: üldöző voltam vagy áldozat.
Szétdúlt tárgyaim, kihűlt emlékeim záporoznak;
kék ütések meztelen testemen, homlokomon.
Mérges gombákból óriási fekete massza nő fölém.

A létra egy másodperc múlva átkerült a másik oldalára és a jobbját is fölkötötték.

– Mivel foglalkozik?
Pánikrohamaim, vérnyomásom jutott eszembe.
– Most semmivel – nyögtem.

A hasmenészeti körguggoldába most belelóg a nyaktekerészeti mellfekvenc…

Európát játszottam. Kusza játék.
Északot, Délt, keletet, nyugatot.
Egyik félt. Másik röhögött. És
simogatott. És rúgott. Ugatott.
(Szilágyi Domokos)

Luda, aki akkor volt tizenkét éves, kezdte megérteni, hogy ugyan Szverdlovszkban, a kollégiumban sem volt könnyű az élet, de mindaz nyugalom és béke volt ahhoz képest, ami Moszkvába menet fogadta őket.

Angyalreggel. Megint Lilinél aludtam, püff neki.

Isten akkor jól megnéz magának. Pimasz vagy, Euobe, de genere Özépeleta, fene a nemzetségedbe, ámbár, después de todo, fogjuk rá: szenvedélyes. Gőzöm sincs, mi után sóvárogsz; az öröklétre aligha.

Apa néhányszor elvitte őt is, hogy megtanítsa a puskával bánni, de azt mondta, nem elég ügyes hozzá és túl gyenge még.

A találat csak akkor öl, ha engem ér.
Akkor én meghalok.

Azt találod ki, keressünk, ki-ki magának egy szimpatikus hópelyhet, aztán kövessük tekintetünkkel, lehetőleg egészen, míg földet nem ér. Kiválasztom a hópelyhem, de elvesztem szemem elől, mielőtt földet érne.

Abu Kaliz öregapja jégkereskedő volt akkoriban, amikor az elektromos hűtést még nem találták fel. Én jól ismertem ezt az arabot. Magyarországon járt egyetemre.

amikor a trapézon lengek, akkor érzem a gyomrom meg a méhem helyén a szelet, ott, ahol megnyílik bennem az az űr, érzem, ahogy átsuhog rajtam

Eötvös József százhatvan éve, 1854 májusában fejezte be az Uralkodó eszmék…-et, s még ebben az évben a könyv második kötete is megjelent. Eötvös a tanulmányt elküldte kora jelentős társadalomtudósainak, köztük Charles de Montalembert grófnak is. A filmnovella, mely 1860-ban játszódik a tóparti Velencén, egy képzeletbeli jelenetben megidézi a vívódó Eötvös találkozását a francia katolikus író-politikussal.

A rangadók rangadója, a világbajnokság döntője alkalmából másodjára az argentin csapat előtt tisztelgünk – és az alkalmat kihasználva irodalmat kínálunk minden focibarát vagy a labda iránt éppenséggel közömbös olvasónknak. Három oldalon mutatunk be modern argentin költőket, és egy-egy válogatást Julio Cortazar és Jorge Luis Borges elbeszéléseiből. Itt, a nyitólapon ízelítőt kínálunk és kaput nyitunk az egyes fejezetek felé.

A rangadók rangadója, a világbajnokság döntője alkalmából elsőként a győztes német csapat előtt tisztelgünk – és az alkalmat kihasználva irodalmat kínálunk minden focibarát vagy a labda iránt éppenséggel közömbös olvasónknak. Öt oldalon mutatjuk be: a modern német költészetet, Ernst Toller megrázó versciklusát Dsida Jenő fordításában, Gottfried Benn oratóriumát, Rainer Maria Rilke elbeszéléseit és Herta Müller regényét.

Hladík első érzése a puszta rémület volt. Arra gondolt, hogy az akasztástól, a pallostól, a lefejezéstől nem ijedt volna meg, de az agyonlövés gondolatát elviselhetetlennek érezte.

Mindig van éhség.
Mivelhogy van, akkor jön, amikor akar, és ahogyan akar.
Az oksági elv az éhségangyal kontármunkája. Ha jön, nagyon jön.
Világos, mint az egyszeregy:
1 lapátemelés = 1 gramm kenyér.

Mikor Isten legközelebb ismét a földre pillantott, elrémült. A sok összekulcsolt kéz mellé számtalan gótikus templomot építettek, s így a kezek és a tornyok egyformán élesen és mereven szegeződtek neki, ellenséges fegyverek módján. Istennél más a bátorság.

Egy ici-pici kronópió keresi a lakáskulcsot az éjjeliszekrényen, az éjjeliszekrényt a hálószobában, a hálószobát a lakásban, a lakást az utcán.