Olyan napot választ halála napjául, amelyet teljes terjedelmében, széltében-hosszában elfoglal a Nagy Októberi (fiatalok kedvéért: Nagy Októberi Forradalom, a lenini), a nagy lefedésében itt nem találhatott milliméternyi rést se, hogy rá is jusson az ünnepi szólamok fényéből.

​​​​​​​A következő reggelen eldöntve: vissza a gyerekkor hagyományos, eddig nem ismertetett technikájához. Hajnal. Kézben a kapa. Koncentráció. Figyelem. Ahol mozdul, morzsálódik a csúcs, odaosonni, belecsapni boka alatt a buckába. – Onagy Zoltán tárcája

​​​​​​​Messiás kellene a cigányoknak, akit követhetnek tűzön-vízen át. Vagy inkább egy gazdag ország, ahol mindenki maga dönti el, dolgozik, tanul és eszik, vagy leül mogyoróvesszőből vágott horgászbotjával az Ipoly-partra, ahol nap mindig süt, a szellő mindig leng, a halacska maga ugrik a parázsra, és szép az élet. De ez az ország nem Magyarország. Magyarországon cigánynak születni, cigányként élni, minimum nem szerencsés alapállapot. 

​​​​​​​A vers ritmusos szövegforma. Alapeleme a szótag. A versritmust kísérő jelenség lehet a rím, ez a hangsúlyos és az időmértékes versben is megjelenhet. A versszakok sajátos eleme némely versekben a refrén. A költő egyéb eljárásai: a versritmus és az értelmi ritmus viszonya (megfelelésük vagy ellenjátékuk), a verssor és a versmondat viszonya (egybeesésük, illetve az áthajlás). A versritmus járulékos tényezője a szünet.

​​​​​​​Érdemes eltűnődni a dolgon, hogy a mai ötvenesek az első nemzedék Európa történetében, akik nem tapasztalhatták meg, milyen az, amikor a gyerekek egyrészt tömegesen árván nőnek fel, másrészt nem kóborló, névtelen, arctalan katona az apjuk. Az ember, furcsa mód, ilyenkor hajlik rá, hogy azt gondolja, valamire mégis jó volt a rettenetes kétosztatú világ, amikor a nagyhatalmak egymás mogyoróiba kapaszkodva koncentráltak, nehogy a másik lépéselőnyre tegyen szert. És béke volt. 

"Nem asszonyaimnak, lányaimnak vagy nővéreimnek írtam ezt a könyvet; nem is a szomszédom asszonyainak, lányainak vagy nővéreinek. Azokra hagyom ezt a föladatot, akiknek érdekük: összetéveszteni a jó tetteket a szép szavakkal. Tudom, hogy a szép styl szenvedélyes szerelmese kiteszi magát a sokaság gyűlöletének; de semmiféle emberi tekintet, semmi álszemérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kényszeríthet rá, hogy e század páratlan tolvajnyelvén szóljak, vagy összekeverjem a tintát az erénnyel."

​​​​​​​És akkor új betegség kaszálja el, veszélyesebb a tüdőbajnál: a nagyétvágyú Jászai Mari. A Nemzeti primadonnája kinyírja Reviczkyt. Még együtt fordítják a kor botrányíróját: Ibsent. A költő az irodalmi élet központi figurája. Gyengéd, bánatos verseit országszerte ismerik. Nagyon beteg, Jászai Mari lecseréli a kölyökkorú Szomory Dezsőre. Ennek ismeretében hal meg. Harmincnégy éves. Nem sok jutott neki a jóból.

Volt gond rendesen: Méray vagy Márai. Tibor vagy Sándor. Az obsitos kommunista, netán polgári polgár az Egy polgár vallomásaiból, a kassai polgár és rádiós szerkesztő? Melyik melyik, melyik írta a Füveskönyvet, a Tisztító vihart, a Csonkig érő gyertyákat?

Arról, hogy költő-e Bródy János vagy micsoda, nem szeretnék vitát generálni. Bár alig hiszem, hogy egy valódi hús-vér költőköltő ne adná fél karját azért, hogy annyi fejben rezonáljanak sorai, strófái, mint Bródy versei. Nem vagyok kifejezetten verstanuló, soha nem is voltam, mégis helyből el tudnék dúdolni tucatnyi Bródy-verset.

Író, szociográfus, és mi is még. Aki nem tudja, mi még, ne tőlem tudja meg. Ne tudja meg egyáltalán. Olvasson, ha jót akar. Mostanában újraolvasom a régi Tarokat. Hátha elnyomja a "mi még"-et.

Bénító méretek, bénító technikai tudás, irdatlan filológiai háttér, ugyanakkor a magyar regényirodalom megtermékenyítő pillanata. Két nap, két éjszaka felfaltam, aztán öt évig jártam rá vissza, mint az ínyenc a francia parfümre a női csípőcsonton.

Greene egyszerre Amerika-ellenes, egyszerre Szovjetunió-ellenes, hidegháború-ellenes. Annak ellenére, hogy vízválasztó számomra A csendes amerikai, most sokkal többet értek belőle. A csendes amerikai frissen diplomázott fiatalember, komoly elméleti fölkészültséggel, titkos diverzáns feladattal. Feladata szerint merényletek sorozatát szervezi meg ürügyül az amerikai beavatkozáshoz. A nemes cél érdekében. 

Elmondom a regény szüzséjét is, az öngyilkos szülők, az életben maradt kisgyerek és a hivatalok történetét, mert nem ismeri senki. Akárhány asztal, akárhányféle irodalmár, irodalomközeli pofa, A látogatót nem olvasta senki.

Hátra kellett volna fordulnom, és hűvösen az óriás szemébe nézni: „Maga aztán nem kapott a szilvafákhoz kutyabőrt...", de a púpos ekkor, kibújván az albínó füléből, fölcsattant:
ERDÉLY KÉRDÉSÉBEN DÖNTENÜNK KELL VÉGRE!

"Nem a szokványos úton közelítettem meg a terepet: nem jártam x tanár úr egyetemi óráira, nem konzultáltam vele az olvasmányélményeimről, nem az ő hatására olvastam Csokonait, Petőfit, aztán nem teljesedtem ki a nyugatosoknál, és nem írtam formahű verseket, amelyeken erősen érezhető volt a Nemes Nagy Ágnesen átfolyatott Babits hatása, és nem mondták, megveregetve a vállamat, hogy ez még nem igazán eredeti, de már közöljük, nem vártam, hogy bárki is engedélyezze, hogy innéttől lehetek egy kicsit eredeti is. Nem így léptem az irodalomba. Be se léptem, mert ez a belépés-ügy is elég ellenszenves volt nekem."

​​​​​​​2008 őszén méltatlan vita bontakozott ki személye körül: azzal vádolták, hogy 1950-ben besúgó volt, s miatta tartóztatták le egy kollégiumi lakótársnője barátját. Az író tagadta a vádakat, s világszerte Nobel-díjas és más neves írók álltak ki Kundera ártatlansága mellett.

Évek, talán évtizedek óta kacérkodom vele. Soha nem vettem a fáradtságot, hogy alámerüljek a költővel, részben minek alámerülni oda, ahol nincs levegő, részben, mert az embert, ha itt az idő, beleegyezése nélkül is megmeríti az Úristen. Párhuzamosan mozogtunk, úgy tűnt, soha nem jövünk össze A huszonhatodik évvel, aztán a negyedik emelet ráomlik az elsőre, a párhuzamosok összeérnek. Ki érti ezt?

Viszont A lepkegyűjtő  mindkét alakja elevenen él ma is. Határozottan él a lepkegyűjtemény eleven pillangója, és az árva fickó, akinek minden összejött életében, hogy patológiai eset legyen. Szülei meghalnak, félhülye nagynénje neveli egészen hülye unokaöccse társaságában. Ennyihez nem sok kell, hogy kiforduljon a világ, újra-, illetve átrendeződjön speciális értékek mentén.

Rimbaud néhány nap múlva kirúgja Verlaine-t. Hess, mondja, miután bűnbánóan érkezik. Verlaine revolvert ránt, azt üvölti, szétlövöm a tököd, ribanc (a "szétlövöm a segged, ribanc" gyakoribb változat, amikor féltékeny férfi lövöldöz szerelme nőnemű tárgyára.  De itt a helyzet különleges, fogadjuk el a különleges helyzet adta verziót, férfiember lövöldöz férfitárgyra), és Verlaine átlövi a védekező Rimbaud  kézfejét. Rimbaud a kórházba, Verlaine a fogdába távozik.

Újabb tíz évvel később tudom meg, hogy a regény Orlando-ját Woolf a szerelméről, Vita Sackville-Westről mintázta. A mű Nigel Nicolson angol kritikus, szerkesztő szerint "a leghosszabb és legszebb szerelmes levél az irodalomban". Na, tessék. A Vita női név. Nem kérdés, aki a ráció felől közeledik, eltéved.