„színétől telítődik este hét és hét tíz között a sziget,
s mint lepattant sztéle szilánkjából a dombormű,
csorbítatlan, fényűző élet a jelenet”.

A kényes hangulatokra vágyó Teremtő a művészek eljárását használta: egységessé alakította, homogenizálta az egykor amúgy maga teremtette, részletekben bővelkedő, tagolt látványt.

Mi az, mi szótlanul,
történeteid nélkül
múlik? El? Feléd? Elfeléd?
Elfedéd? feledéd? félmúltadban.

Az Irodalmi Jelen az adventi időszak jótékonysági akciói közepette két kérdéssel fordult írókhoz, költőkhöz: „Tettek-e már jót önnel ismeretlenül?” és „Mi volt élete legfontosabb ajándéka, amit kapott vagy adott?” Ezúttal Géczi János, Térey János és Viola Szandra válaszait olvashatják.

Géczi János Jeruzsálem-könyve nem hívő ember esszéje: szent pontjai helyett szempontjai vannak a város befogadásához – mondta Radics Viktória az Írók Boltjába n a szerzővel és Uri Asaffal beszélgetve.

Beszélgetés a modern magyar vizuális költészetről képversek, lettrista és konkrét költemények, valamint versposzterek alapján.

A diskurzusnak ma nem arról kell, kellene szólnia, hogy értékes-e vagy értéktelen a közelmúlt s a jelen magyar irodalma, hanem arról, hogy mit kezdjünk a hovatovább szellemi képviselet nélkül maradt országgal.

Gizit, a családja Erdélyben, Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben kívánja eltemetni, elhalt férje és gyermeke mellé. Emiatt hamvasztják. S a tégelybe töltött porait szennyes ruhák közé rejtve csempészik át Romániába, hogy egy estén, néhány közeli barát jelenlétében beledugják a sírhant földjébe, mint a tulipánhagymát.

Adj nekem egy rossz nevet, hogy abban legyek látható.

Ceruzám éppen hogy körbefutotta
alakját máris szertezilálta

A Spanyolnátha művészeti folyóirat betöltötte tizedik „életévét” – születésnapját Miskolcon ünnepelték munkatársai barátok, szimpatizánsok körében.

A Gondolat Kiadó estsorozatának legutóbbi vendége, Géczi János új verseskötete megjelenése alkalmából beszélgetett Reményi József Tamással a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Egykor hadak közlekedtek ezen az úton, sót szállítottak innen a hegyekbe és lőtt madarakat, csalánba tekert halakat, s most egyedül használom. A szabadtéri mozi lehajtója előtt koszlott tollú strucc teteme hever, a líbiai moszlim arabok gerillákat kiképző tábora fölött füst spirálja emelkedik a földtől az égre.

Kovács Endre művei, bár ízig-vérig vizuális munkák, nem kizárólag a szeme használatának eredményei. Műveltségélmények, szellemi hagyományok, képzőművészeti gyakorlatok lebegő hálójával ragadja meg motívumait.

Arany Ágnes, Bogdán László, Böszörményi Zoltán, Bréda Ferenc, Farkas Árpád, Géczi János, György Attila, Kemény Tamás, Ladik Katalin, Lövétei Lázár László, Makkai Ádám köszöntik a hatvanéves költőt.

Nyári körkérdésünkben arról faggattunk írókat, költőket, hol töltik a nyarat, és milyen könyvet pakolnak hátizsákjukba. Ezúttal Bálint Tamás, Dobai Bálint, Géczi János, Háy János és Hegedűs Gyöngyi válaszait olvashatják.

A saját életet sokféleképpen lehet elmondani, azonban manapság úgy teszik, hogy annak kizárólagosan a belső mozgatórugóit hangsúlyozzák. Vallom, hogy a történet megkonstruálásában és elmondásának módjában a környezet ugyanolyan jelentőséggel bír, mint maga az adott helyzetet megélő személy.

Marad a lecsupaszított verbális matéria, a lefejtett nyelv építkezési anyaga. Géczi János évtizedek óta figyeli a nyelv vizuális állagának erózióját, roncsolódását, romosodását. A véletlenben benne rejlő szépséget a szétesés kiszámíthatatlanságában kívánja tetten érni. (Szombathy Bálint)

az időt a percből kikalapálja
hol árnyéka van a platánnak, akácnak
és duplán nő a repüléstől
szárnya a vijjogó sirálynak

Géczi János József Attila-díjas író és képzőművész, egyetemi oktató. Lapunk rendszeres szerzője. Négy versét hallgathatják meg saját előadásában.