Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Csorba Csillag – Idegen folyadék

    Trapp! Majd egy mély gongszerű hang, és a mellé ékelt halk szívdobogás, egyre erősödő ütemben. Olyan ismerős élmény ez a steril hangulat a szobában, mint a születés, és a gyermekszoba, csak a színe nem, otthon a sterilitás rózsaszínű, itt kékeszöld, és a szaga is steril.
  • Jelige: Gyermek – A gyermek

    Fáradtan hazaértem a munkából. Kivert a verejték, nehéz napom volt. Néhány munkatársam elutazott, így most az ő dolgukat is nekem kellett elintéznem.

  • Jelige: Borderlány – A lét HAT ÁRnyalata

    Természetesen nem mondtam el mindent, így például azt sem, hogy jó cimborák voltunk Janóval. Jártam náluk többször is. Furcsa volt, hogy a sötétben gubbasztva kell leckét írnia, és hogy nem volt külön szobája.
  • Jelige: Egy nap – 24 óra

    Ohh, mi ez? Hol vagyok? Teljesen össze vagyok zavarodva… egy szobában vagyok, aminek nincsenek ablakai és ajtaja se! De akkor hogy jutottam be? Talán valami csapóajtón alulról vagy fölülről? Nem mintha ez most számítana, ugyanis szemmel láthatóan ide vagyok kötözve egy székhez, csak a jobb kezem szabad. Előttem asztal, toll és néhány lap. Hogy kerültem ide? Utolsó emlékem, hogy lefeküdtem. Akkor ez biztos egy álom lesz. Egy rémálom! Csak várnom kell és felébredek. No mi lesz már? Becsukom a szemem és koncentrálok. Kinyitom és… ugyan az!

  • Jelige: Láb – Aki nem lép egyszerre

    Egyszer volt, hol nem volt egyszer egy Bergengócia nevű ország. Az ország kormányzatát épp a jobblabiták adták, akik meg voltak róla győződve, hogy az emberi természet, az erkölcs és a józan ész együttes ereje arra utal, hogy az embereknek jobb lábon kell állnia, és ugrálnia egész életében.
  • Jelige: Ajnok Solkim – Galambocskám, Manila…

    Manilai szerelmi történet…

     

        A bangkoki egzotikus és erotikus kalandok után már senki nem vette komolyan a ránk leselkedő újabb megpróbáltatásokat. Pár hónapos tisztjelölti szerződés kötött az

  • Jelige: Grey – Reggel

    Autók féklámpáinak kusza játéka reggel hétkor. Az előttem haladó teherautó fényei is kivillannak. Épp hogy meg tudtam állni. Ébresztőnek kitűnő. Elnyomtam egy ásítást. Talán kettőt is. Éberségem gerjesztve körbenéztem.
  • Jelige: K-tyúk – Vihar szaggatta lelkek

    Hogy mikor kezdődött? Hosszasan töprengtem rajta magam is, de az ilyesmit nem lehet pontosan behatárolni! Nem lehet azt mondani, hogy november 6-án, 10 óra 18 perckor, mert nincsen ennek szigorúan meghatározott ideje, mint a gyorsvonatok indulásának – magyarázta a nő. Ám, ha jobban belegondolok, talán tavaly tavasszal történhetett.
  • Jelige: feminin neutrum – vizuális vólume

    Ősz volt. Friss, még ott rejlett benne a nyár szaga, fényesen remegett a Nap, vakítón, a színek szürkévé olvadtak sugarai alatt. A zöld fű, hajnalban még fűzöld (hűha), most mély palackszínt kapott; a fák törzsei rozsdabarnán recsegtek; a házak falai, mint a megsavanyodott tej; s még az ég is, mintha a bugyikékből kivennénk a kéket. Csak bugyi. mosoly
  • Jelige: Justitia – Mindhiába?

    Mindenütt rácsok, zárak. Fényszegény, parányi tér. Dohos levegő szorításában életfogytig tartó szenvedés. Huszonöt éve már, hogy életterét beszűkítik kényszeres gondolatai: házát üresen hagyni nem lehet, mert mindent kicserélnek itt.
  • Jelige: Mammamia – Tranzit végzet

    Mire Doki megérkezett, már a két szomszéd,a merev, tétován széttárt karú testet levágták a kötélről, igyekezve nem belelépni az annak kifolyt testnedveibe. Kintről a kongó pirkadatból, az ingázókat szállító hajnali vonat süvöltése belerondított a lelkekbe. Idebent a pohárszék rövid, rezgő táncot járt.
  • Jelige: Tánc – Tangó

    A tányér fülsértő csörömpöléssel hullott apró darabokra, ahogy a felesége földhöz vágta. „Megmondtam, ugye megmondtam a múltkor, hogy legközelebb nem kiabálni fogok, hanem valamit odavágok?! Örülj, hogy nem a fejeden törtem szét!” – kiabálta a felesége, önmagát megcáfolva.
  • Jelige: Fanshave – Az utolsó részlet

    Már hatott a Frontin, mikor a műtős gyerek bejött értem. Gondolom, a nyugtató is segített, de a lényeg, hogy nem féltem, már nem először műtöttek, meg nem is másodszor. Jobb volt a műtőbe menni, mint a pályán szaladgálni negyvenkét fokban metálmásnaposan. Tudom, mit beszélek, volt már szerencsém mind a kettőhöz. Utóbbihoz még többször, mint a műtőhöz. Már vártam is, hogy bevigyenek, túl akartam lenni az egészen. Órák óta nem ittam semmit.

  • Jelige: Horgászkaland – Vadat és halat, s mi jó falat…

    A víz hideg és mély, és én nem tudok úszni. Nem ér le a lábam, semmiben nem tudok megkapaszkodni. Süllyedek. Fellököm magam, levegő után kapkodok. Kézzel, lábbal hadonászok és nem értem, apám miért nem húz ki a stégre, ahonnan belökött. Elmerülök. Víz megy a számba, a szemembe, a fülem eldugul, már semmit sem látok, mikor végre utánam kap. Azon nevet, hogy rácáfoltam arra, amit egy könyvben olvasott, hogy a gyereket be kell lökni a mélyvízbe, úgy tanul meg úszni.
  • Jelige: Nakonxipán – Lajoska

    Lajoska az NDK konyhakredenc tetején lakott, egy régimódi Kotyogó kávéfőző és egy mutatóit vesztett vekkeróra közvetlen szomszédságában. Élete párja, Berta lelkiismeretes háziasszony volt. A szekrény lakóit hetente gondosan leporolta, a tolakodó pókhálókat eltávolította, a polcokat legalább havonta egyszer lemosta, tisztára súrolta és a vekkert mindennap rendszeresen felhúzta.
  • Jelige: Melák – A sótlan város

    A vasrács éles kattanással becsukódott és Melák kint találta magát az utcán. Visszanézett a városszéli, komor épületre, melynek homlokzatán jellegtelen felirat hirdette: RESZOCIALIZÁCIÓS INTÉZET. A köznyelv többnyire csak átnevelő lágernek tisztelte a baljóslatú intézményt. A "beutaltakat", hivatalos megfogalmazás szerint, javító-nevelő tréningre küldték ide.
  • Jelige: Rőt Macska – Gyöngyorchidea

    Már megint felugrott a vérnyomása, nem pihen eleget. Hetente háromszor roráté, olyankor fél ötkor kel. Maga nyitja a hatalmas templomajtót, s mióta egy kollegáján bosszút álltak a hajléktalanok, amiért nem adott nekik ismét nagy összegű alamizsnát, s beragasztották rágógumival a kulcslyukat, azóta mindig lehajol és megvizsgálja a zárat.
  • Jelige: Felettünkazég – Bosszú

    A Sanyai nővére egy olyan kacskabéka volt, de a Sanyi imádta. Mikor a Nagyjocó azt mondta a nővérére, hogy hülye nyomorék, hát helyből nekiugrott. Persze a Nagyjocó simán leverte, de a Sanyi meg felkapott egy követ és úgy hozzávágta a Nagyjocóhoz, hogy annak felrepedt a homloka aztán meg csak ült a porban bőgve, pedig már benga nyolcadikos volt.
  • Jelige: Tungsten – A titkos üzenet

    Anyám tavaly halt meg, és hiába vártuk már, apámmal sokáig vakon, süketen kóvályogtunk új életünkben. Bár laktunk benne, a ház mégis bizarr emlékhellyé vált: a polcokon ott sorakoztak a hasztalan reménykedés orvosi kellékei, a fogason még lógott a kabát és régi nevetés ült meg a szögletekben.
  • Jelige: Stardust – Ern(y)ő

    Gizike lakásában, még egy viharvert esernyő sem volt, de esernyőtok, az igen. Nem egy és nem kettő, hatalmas parafa táblán sorakoztak, mint halott lepkék, feltűzve. Minden alkalommal, amikor hazaérkezett, számba vette kincseit. Acélszürke fejű szöggel szúrta fel őket a táblára, csak a sötétkék, elegáns kivitelű tokot rögzítette piros és fekete fejű gombostűvel.