Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelszó: Lila pirula – Kórházi kaland az NDK-ban

    Történetünk hőse ijedten állt a kórház kapuja előtt: be volt zárva, nem lehetett belépni. A portást meg illetlenség hajnali négykor felzörgetni. Mit mondana, hol van a súlyos beteg, aki miatt felébresztette? Viszont neki azonnal be kell jutnia! Egyetlen megoldásnak az tűnt, ha átmászik a kerítésen. De létra nélkül ez lehetetlen. A mellékutcában talán könnyebben megoldható - gondolta. Elindult a kőfal mellett, s ment egészen a sarokig. Odaérve megállapította, hogy a fal ott tényleg alacsonyabb.

  • Jelige: Muskátli – Forralttej

    Két kisfiú játszott a családi ház hátsó udvarában. Látszólag békésen, bár együttlétük nem volt mindig felhőtlen. Időnként összekaptak valamin, majd kibékültek, s játszottak tovább, mintha semmi sem történt volna. Augusztus volt, a forróságot alig enyhítette az akácfák leveleinek ritkás árnyéka. A fiúk nem figyeltek erre, igazából nem is érzékelték a külvilágot. Csupán egyik vagy másik kakas kukorékolásából fogtak fel időnként valamit.

  • Jelszó: Színesfém – Az ingaóra

    Az apa kitűnő tanuló volt, amolyan igazi mintagyerek. Iskolás korában gyönyörűen festett, rajzolt, tanárai jóval átlagon felüli tehetséget láttak benne. Emellett még sok minden más érdekelte, és ügyesen barkácsolt. Izgatták a kor találmányai, főleg az elektromosság. Készített villanycsengőt, telefont, rádióvevőt.
  • Jelige: Kőmíves – Téma nélkül

    Voltál már úgy, hogy nem jutott semmi értelmes az eszedbe? Hogy hiába akartál írni, csak a végtelen bárgyúság, az elképesztő közöny, és az életben vetett hit teljes reménytelensége sodort magával? De tudod, hogy írni kell, mert író vagy, mert várják, és egyébként is belülről hajt valami. Mindig kérdezik. „Na mit dobtál megint össze? Ugye elküldöd? Már olvasnánk ám, mert megérintesz szívmelengetően, mélyen, kínzóan fájóan, vagy halálra röhögtetően”.
  • Jelige: Nárcisz – Sétáltatás

    Szokványos áprilisi délután volt. Az eső már vagy fél órája elállt, egyre többen merészkedtek ki az utcára, úgyhogy gondoltam, én is megyek, és megsétáltatom kicsit a nárcizmusomat.
  • Jelige: Álmatlanság – Bárányszámoló

    A szanatórium parkjának több száz éves fűzfája alatt állt egy megkopott színű, de még jól kivehetően sötétzöld, korhadó támlájú pad. Ez a pad kitüntetett hely volt az intézet területén, hiszen emberemlékezet óta nem ült rajta más, csak a két legrégebbi szanatóriumi lakó, Öreg és Vén. Na nem mintha meg lett volna tiltva – egyszerűen csak így hozta a tisztelet és a megszokás. Maradt még így is elég pad a parkban.
  • Jelige: Áfonyás pite – Gondűző áfonyás pite

    Fárasztó napom után ott bóbiskoltam karosszékemben, az álom édes csápjai nyújtóztak felém. A nyitott ablakon át éreztem a meleg őszi szél cirógatását, s akkor megláttam őt, ahogy ott ásítozott az ablakpárkányon. Régen találkoztunk, sóhajtottam felé álomittasan.
  • Jelige: A kenguru méhe – Vízen járni

    Fenyegettek engem már sok mindenfélével. A magyarságom miatt, aztán, mert ukrán tannyelvű iskolába jártam a Szovjetunióban, meg az átköltözés miatt. Pedig nálam elvhűbb kommunistát ritkán találni. Én aztán kitettem magamért mindig. És akkor jönnek ezek a szakállas, hosszú hajú fiatalok, és azt hiszik, jobban tudnak mindent. De majd én megmutatom nekik!
  • Jelige: Kőszeghy Béla – Ötmilliós lány

    A lányon látszott, hogy reggeli sminkjét tovább tartott elkészíteni, mint amennyi időt addig jószántából könyvek olvasására fordított. Egymást nem ismerve, elmentünk egymás mellett, miközben magamban hozzátettem: nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a megyeszékhelytől negyvenpercnyi vonatútra lévő faluban, az állomástól még jó húszperes gyaloglásra található kockaházukban a tankönyveken kívül soha sem bukkant fel kötött, nyomdaipari termék.
  • Jelige: Iris – A gyűjtögető

    Végre elhúztak! Micsoda megjátszós banda. Az öltönyös, alig mert lépni a sok holmi között. De a legjobb, a tupírozott vörös volt, mikor meglátta a folyosón a macskaszart- Kajánul elvigyorodott, majd elindult a szűk ösvényen. Vigyázva, hogy a kétoldalt felhalmozott tárgyak, ne mozduljanak. Ha valami kiesik a halomból, lavinaszerűen omlik le a sok cucc.
  • Jelige: Anastenaria – Hédi

    Álltam a fürdőben és sminkeltem. A szempillámat festettem épp. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy valahol olvastam: egy nő nem tud csukott szájjal szempillát festeni. És ilyenkor mindig ki is próbálom, becsukom a szám, és valóban, nem kényelmes. Ekkor csipogott a telefon. Bár nem tudatos, de az agyam elemzi a csipogást: egy magas, vékony „piiing”, ez messenger. Sok mindenkivel ott tartom a kapcsolatot.
  • Jelige: Egyvirág – Egy virág vagyok

    Egy virág vagyok. Nagy G. öntöz, forgat, ápol engem. Két ablak közé zárva a Dohány utcában, a sok szép lány és fiú néz engem. És a virágok, az utca tulsó oldaláról. Egy virág vagyok. Szeretem, hogy ápolnak, szeretem, ha nézegetnek Az ablakok tükröződésében sokszor nézegetem magam.
  • Jelige: Hontalanul – Rabságban – Egy kór margójára

    Úgy süt a nap itt az udvaron, melegen, simogatóan, mint amikor tavasszal, apámmal a szántás mellett sétáltunk. Ez te vagy, mondta nevetve, és felém dobott egy bogáncsot. Emlékszem, én is nevettem, és magamról leszedve kötött mellényére hajítottam. Alig tudta eltávolítani, közben csak kacagtunk, kacagtunk…
  • Jelige: Szarkaláb – Két kiló önbizalom

    Olívia csalódottan méregette meztelen hasonmását a gardróbszekrény széles tükrében. Szemöldökei közé mély barázdát szántott az elégedetlenség. Fintorogva csippentette ujjai közé a hasán feszülő bőrt, majd egy keserű sóhaj kíséretében hátulról is szemügyre vette a testét.
  • Jelige: Jack Frost – Rozsda

    Zoli végignézett az utcán. Senki nem volt kint, pedig fél egy is elmúlt, más napokon ilyenkor már fociztak vagy bicikliztek a srácok az utcában. Az egész sor, vagy töltés, ahogyan a faluban hívták, néma és mozdulatlan, a Zoli nagyszüleinek háza előtt álló nyárfa leveleit sem zörgette a szél. Felállt a padról és már indult volna vissza, hogy olvasson vagy kinézzen a kertbe, mikor valami megcsillant a távolban, az utca elején.
  • Jelige: Amena – A pók

    Noha égető vágyat érzetem a kézmosásra, mégsem rohantam a csaphoz. Mert amikor beléptem a fürdőbe, azonnal megláttam a pókot. Tehát megálltam és néztem.
  • Jelige: Első mondatok – A test tövise

    Sok jó első mondat volna. Csak erre tudok gondolni, miközben nézem magamat a tükörben. Sápadt vagyok, arcomon viselem az egész heti fáradtságot. A pirosítóért nyúlok, amit nagy ecsettel viszek fel, próbálom az életteliségnek legalább a látszatát kelteni.
  • Jelige: Passau – Nem harcban; magányban és fagyban…

    Igen, a ház maga volt a kongó üresség. Ablakai rég kitörtek, így engedve utat a süvöltő szél forgatagának, mi hóval borította be a parkettát. Kivehető volt a kis sáv, melynek tisztaságát lábnak nyoma nem szennyezte be. A falon még látszott az évekig lógó képek helye, de a sebtiben távozók minden mozdítható értéktárgyat elvittek. Hetek óta nem járt erre senki, ő volt, aki megtörte ezt az űrt.
  • Jelige: Ujjgyakorlat – Gyűjtemény

    – Azt mondtad, gyűjtemény? – Aham… – És hogy párbeszéddel oldjam meg? – Ez a feladat. – Ugyanúgy hatezer karakter?