És hogy a nyomorúságunk még kibírhatatlanabb legyen, másnap a munkahelyén belelépett egy rozsdás szögbe. Úgy hozták haza a szövetkezeti traktor utánfutóján, mint egy zsák nullás lisztet.

Most először kísérleteztünk azzal, hogy karajnak bontsuk szét a disznót, és ez olyasféle tudást kívánt, amihez szakembert kellett fogadnunk. A nagy precizitást követelő művelet rányomta a bélyegét az egész torra. Mindenki ideges volt, még a pálinka is csak ímmel-ámmal fogyogatott.

Nekem ez a várakozás kis híján meghaladta a tűrőképességemet, közben meg az is eszembe jutott, hogy most nem izgalmas kirándulásra megyek, hanem egy városi fogorvoshoz, és ez rosszabb esetben fölérhet egy kínvallatással. Nem is tévedtem sokat. De előbb még megbámultam a füstjével szinte az eget karistoló, félelmetes cservenkai gőzöst.

Karcsi a helyzethez illő komolysággal nézegette a stukkert. Próbálgatta a súlyát, a fogását, tán még célzott is vele, de a végén arra jutott, hogy legjobb lesz, ha az apja műhelyében lefűrészeli a csövét.

A meglepetést hamar fölváltotta a boldog izgalom, hogy gőzössel utazhatok. Valami azért nem stimmelhetett, mert amikor anyám a kapuban elköszönt tőlünk, sírva fakadt. Majdnem kicsúszott a számon, hogy tán csak nem akarnak lelencbe adni…

Amíg a macskát keresgéltük, Róka öcsi elmagyarázta, hogy ezeket a dögöket nem is olyan könnyű felakasztani.

Előfordult, hogy a zivatarok jeget is hoztak – anyám ilyenkor kóróseprővel tisztogatta meg a járdát –, vagy ha a sárga, szakállas felhők mégis áttrappoltak fölöttünk, olyan bőséges, áztató esőt hagytak maguk után, hogy a tócsákból nagy, szivárványszínű bugyborékok böffentek elő.

 
Ha élt volna Petrás Örzse, biztosan elkárogja a szokásos formulát, hogy ha beüt a baj, akkor hétig meg nem áll. Velem ez hajszálpontosan így történt. Felsorolni is kész horror, mi mindenen mentem keresztül.

 
Ha addig sírós volt, utána csöndes lesz, és ez fordítva is igaz. Anyámat ennél a tisztán elméleti kérdésnél sokkal jobban foglalkoztatta az elálló fülem látszólag megoldhatatlan kérdése. Még az a feltételes reflex sem működött nála, amely szerint mindenkinek a saját gyereke a legszebb.

 
Veronka néni, az örömanya, a spórolós természetét sutba vágva jó mélyen belekotort a pénztárcájába, aminek ha nem is világra szóló, de az egész falut megmozgató eszem-iszom dínomdánom lett az eredménye.

 
Ács borbély szalonja nem csak igen jó központi fekvése miatt lett népszerű. A tulajnak volt egy örökké szóló rádiója, amely meccsen kívül mintha mást nem is közvetíthetett volna. Apám 1953 novemberében itt hallgatta az angol–magyart.

 PRÓZA

A verekedés Zsofka néném miatt tört ki, pontosabban őmiatta kapott össze két lovag, amiből akkora balhé kerekedett, hogy az Aranyhordó személyzete másnap is a vért sikálta a padlóról.

 PRÓZA

Alig három évet kellett volna eltöltenie Szarajevóban, de mert megütötte a magassági szintet, no meg az ábécét is tudta, a kiképzés után áttették a Belgrádba, a Tito gárdába. Ez a körülmény új embert formált belőle.

PRÓZA

András nagyapám, mint egy búgócsiga, keresztüldülöngélt a tömegen, ki a májusfáig, amelynek síkos, iszamlós törzsén megtámaszkodva megismételte az előbbi szónoklatát: ne örüljetek olyan nagyon, úgyis visszajön a király!

PRÓZA

A tarlón keletkezett kráterből vészjóslóan türemkedett elő a sárkány elszenesedett csontváza, ami még jobban megrémítette anyámat, mint amikor a szörnyeteget zuhanni látta. Nagyapám mögé húzódva leskelődött, mert egy ilyen teremtményről sosem lehet tudni, mikor színleli a halált.

PRÓZA

A háború ettől a pillanattól anyám felségterületévé változott. Csáti-Szabó nagymamám a két Majoros fiúval, Petrás Örzsével és Papp Veronkával visszavonult abba a kozmikus készenléti állapotba, amely oldalágon a halállal tart rokonságot.

A két gyerek úgy is körülnézhetett volna, ahogy a jó gazda méricskéli az új szerzeményét. Nem tudták, hogy valójában ők ennek a háznak a tulajdonosai, mert a nagyanyám jó paraszti szokás szerint az adásvételkor a két gyerekre íratott mindent, fele-fele arányban.

Ez volt az a pillanat, amikor a nagyanyámban feltámadt a félelembe ágyazott életösztön. Ránézett a gyerekeire, akik még jóformán föl sem fogták, hogy apa nélkül maradtak, és az jutott eszébe, hogy ha eztán majd dolgozni megy, nem tudja kire hagyni őket.

Kényes pillanat volt: az alkalmi beszélgetőtárs minden különösebb erőfeszítés nélkül megmenthette volna. Utasíthatta volna, hogy szedje a sátorfáját és kotródjon. Még jobb lesz, ha félholtra issza magát. Csak ne várja meg itt a reggelt.