-
Jelige: Stiglic
Zakariás és Balambér
A tölgyfaház ajtaja vidáman nyikorgott, mikor Zakariás végre megérkezett a munkából. Kibújt az esőkabátjából, és levette a bakancsait. Kifordította belőlük az összegyűlt vizet, mire egy helyes kis tócsa nőtt a konyhakőre. A pocsolya fintorogva mutatta az óriásnak, hogy a szakálla telis-tele van csimbókkal, ráadásul egyikbe-másiba bogáncs is kapaszkodott.
-
Jelige: Tele kertem zsályával…
Virágom, virágom
Kerekerdő közelében, Üveghegyen jóval innen áll egy csodás palota. Kacskaringós, árnyas úton, szellő fúta dimbes-dombon találhattok csak oda. Muzsikál ott a természet, mikor minden feléled, rigó füttye csalogat. Patak csobogása kísér, hangja csillogóan zenél, átölel fát, bokrokat.
-
Jelige: Kincs
Az igazgyöngy
Egyszer élt, hol nem élt, élt egyszer egy vándor. Hegyekre mászott, folyókban úszott, átvágott réteken át, országutakon, kanyargó ösvényeken bandukolt. Szebbnél-szebb vidékeket látott, jó és rossz emberekkel találkozott, volt, akivel beszélgetett, volt, akivel hallgatott.
Jött-ment a világban, hol könnyen, hol nehezen, ha nehezen, erőt adott neki egyetlen vagyona, egy gyönyörűséges igazgyöngy.
-
Jelige: Pipacs
Hósimon
Hideg januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagy csókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat is rég elfedte az éjjel esett friss hó. A lassan ébredő, halvány rózsaszín napfelkeltében százféle színben tündökölt a kopogósra dermedt világ.
-
Jelige: Január
Berci
Abban a városban, ahol a történet játszódik, már harminc éve nem esett hó. Felnőtt egy generáció és volt jópár gyerek, aki még sosem látott igazi, mélytiszta fehérséget, nem hallotta a szűzhó roppanását a csizmatalp alatt, nem látott havas hátú dombokat, sem apró, fehér pelyheket hullani az égből. A havas tájakat, mint valami írói fantáziálást, csak mesekönyvekből ismerték, képeslapokon, festményeken látták, és az öregek elbeszéléseiből képzelték maguk elé. -
Jelige: Szivárvány
Egy kívánság ereje
Marci kicsi, kék színű szobájában ült az íróasztalánál és nagyon koncentrált valamire. Könnyes szemmel méregette az előtte álló, üres papírlapot. Ismét az évnek azon időszaka következett: nemsokára jön a Mikulás. Édesanya és édesapa arra kérte őt és bátyját, hogy írjanak egy listát arról, mit szeretnének kapni ajándékként. -
Jelige: Árnyékmedve
Zsuzsika és a roppant fekete árnyékmedve
Volt egyszer egy kisleány: Zsuzsika. Egy nagy ódon házban élt a szüleivel. A nagymamája már meghalt, de a lelke el nem ment, mert nagyon aggódott az unokájáért. -
Jelige: fekete fehér
Seholse és a Gödör
Delet harangoztak. A háztetők piros cserepei ragyogtak a verőfényben, amikor megnyílt a föld Seholse falu határában. A robajra összeszaladt Seholse apraja-nagyja. Odahagyta a kovács az üllőt, a szakács a fakanalat. Zsivajogva érkeztek a gyerekek, nyomukban loholt a tanító, s mögötte kissé lemaradva - mert hosszú reverendájában nehezebben szaladt - a plébános. -
Jelige: Gota Meseperce
Röfike kutya barátsága Mia cicával
Hol volt, hol nem… Volt egyszer egy aranyos kiskutya, akit Röfikének hívtak. Hogy miért hívták őt így? Mert olyan volt, mint egy kismalac. Ha evett, röfögött, ha játszott, röfögött, ha vizet kortyolt, röfögött, ha jókedve volt, röfögött, ha bánatos volt, röfögött, és ha aludt, akkor is röfögött. Imádott hemperegni a sárban, játszani a botokkal, labdákkal, az emberekkel, és más kutyákkal.
-
Jelige: Nap
Napkirálylány
A Napkirálylány fényfolyón keresztül, a Nap útjáról repült a Hold udvarába. -
-
Jelige: Vadalma
A gyógyító fű
Anna, a parasztlány vígan éldegélt idős apjával egy erdei kunyhóban. Nehéz munkával teltek a napok, emellett naphosszat járta az erdőt. Anna jószívű teremtés volt, segített minden állatnak. Ha sérült, szomorúan csipogó kismadarat talált, hazavitte, gyógyítgatta, etette-itatta, és amikor a madárka megerősödött, visszahelyezte a fészkébe. Egyszer, ahogyan az erdőben bandukolt, sírás ütötte meg a fülét. Ahogyan körülnézett, észrevett egy kicsiny kígyócskát, amint próbált kiszabadulni egy súlyos kő alól, amely rázuhant. -
Jelige: CS1
Csilla, és Béli a Rendőrkutya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit úgy hívtak, hogy Csilla.
-
Jelige: Utazó
Medangada
Állandó lakcíme nincs, szüntelenül vándorol. A fénysebességnél is gyorsabban járhat, az egyik pillanatban Európában, Magyarországon látható, a másikban a Föld túlsó oldalán, talán Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában, valamelyik apró szigeten, a Déli- vagy Északi-sarkon, ki tudja, hol. -
Gyere, mesélj!
Az Irodalmi Jelen mesepályázata
Szerkesztőségünkben hisszük és valljuk: a világunkban eluralkodó sötétségben egyre fontosabb a mesék őserejű, gyógyító, útmutató fénye. Rövid, akár messengeren is elmondható mesékre gondolunk, amelyek oldják a gyermekek szorongását, megragadják képzeletüket, beindítják kreativitásukat.
