Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Waldvogel – Anyáról leányra

    Nagy volt az öröm, mikor újabb gyermek érkezett a családba. A kislány – aki néhány éve elhunyt nagyanyja nevét kapta – mindenben különbözött kirobbanó természetű bátyjától, így anyja különös gyengédséggel vette körül, neki ő volt a legédesebb, legangyalibb gyermek. Pedig az évek során igazi kis vadóccá nőtt, mivel a fiús játékokban neki úgysem jutott szerep, inkább elvonulni szeretett, egy könyv fölött aztán sokáig ült elmélázva, messzire kalandozó tekintettel.
  • Jelige. Rigófüttyös – Faust fogad

    Néhány másodpercig rágódtam a kényelmetlen szituáción, aztán levetettem magam a rozsdabarna pamlagra. Újabb másodpercek következtek, s én magam elé pislogva, görnyedten és bután várakoztam tovább. Aztán meguntam és hátradőltem. Kezeimet szétterpesztettem a sezlon hátfalán, fejemet pedig ráhajtottam. Hosszasan szemléltem a hófehér plafont, majd a hatalmas üvegcsillár bilétáit számláltam.
  • Jelige: Kisgöncöl – Rúg-kapál

    A kerti kapálásnak a gyomirtáson kívül még egy nagyon fontos szerepe van. A talajban, ha kiszárad, nagy méretű repedések keletkeznek, melyekben az eső- vagy öntözővíz mélyre lefolyik, így a növények gyökerei már nem érik el azt. Ha megkapáljuk a földet, a nagyobb rögöket felaprítjuk, ezzel sok kicsi, apró hajszálcsövet hozunk létre. Ezekben a víz megmarad, a gyökerek pedig hozzájutnak az éltető nedvességhez.
  • Jelige: Matrica – Matricák

    Egy időben, lustálkodó figyelmemet, a dugóban üldögélve, a rendszámokkal játszható szókirakóval kötöttem le. Az első három betűből állítottam össze egy szót. Olykor, a fejemben felugró lexémáknak az elejét, esetleg a végét faragtam meg belőle.
  • Jelige: Sáfrány – Kárhozat

    Napok óta forró vízben fürdök. Fázom. Hideg a lábam, a kezem, s meglehet a szívem is. Van egy nagy dézsám, azt használom. Hátul a fészerben találtam, amikor idejöttem. Előttem egy különös alak lakott itt. Keveset járt le a hegyről a faluba. A környék vadjaira lövöldözött inkább, és a hóból olvasztott magának vizet. Amolyan rossz arcú fickó volt, bozontos szakállal, az a fajta, aki nem szívesen beszél senkivel.
  • Jelige: Mindennap írni! – A várakozás

    Fekete BMW kanyarodott ki az automata kapu szárnyaiból és hatalmas gázfröccsel iramodott a magasló gyárépület irányába. A palotából hosszú, kanyargós útszakasz vezetett le a rideg belváros territóriumára. Szitált a hó, csípős hideg volt, de az autó előrefűtött ülései és a benne uralkodó 22 fok mit sem éreztetett mindebből vezetője számára. A szűk utcákon csak úgy száguldott le a nagy feketeség. Géza legfontosabb vezérelve az utakon és az egész életében is az volt, hogy minél gyorsabban, mindenen és mindenkin átgázolva célt érjen.

  • Jelige: Tűzliliom Dália – Ellentmondás

    Még mindig a fülében csengett anyja utolsó mondata, mielőtt végleg eltűnt volna az életéből. Akárhányszor kérdezte róla apját, semmit sem mondott. Mélyen hallgatott. Így anyja otthon tabu téma lett.
  • Jelige: Csillámlás – Tanár úr

    Meggyújtotta a gyertyát az asztalon. Valami megfogalmazhatatlan melegség és boldogságvágy járta át egész lényét. Figyelte a lángot, szemlélte, ahogy ég a kanóc és lassan fogy a viasz, s közben elmerengett.
  • Jelige: fény – A szoba

    A fehér ruhás nő fénye egy pillanatra beragyogta a szobát, majd kitárult előtte az ajtó, és kisuhant rajta. A helyiségre komor sötétség borult, Gergő pedig az egyik sarkában guggolt, és egyelőre mozdulni sem mert. Képtelen volt eldönteni, hogy az a jobb, ha továbbra is meghúzza magát, vagy az, ha megkeresi az ajtót. A határozatlansága, mint máskor, most is vizes pulóverként tapadt a hátára.
  • Jelige: furmányos finnek – A nagy utazó

    Bandi napok óta ugyanazt a dallamot fütyörészte, de nem jött rá a címére. Zuhanyozás közben, vagy a pirítósra várva, kibukott belőle és nem bírta abbahagyni. Az sokkal jobban bosszantotta, hogy nem jutott eszébe a címe, mint az, hogy ki az előadója.

  • Jelige: Tomolcsányi Aurél – A hűtlenek bálja

    Bámulatos az önfegyelme! Igaz, fel is emészti minden erejét. Mintha egy tele bőröndöt próbálna összecsukni. Csak a levegőben feszülő némasága, kapkodó mozdulatai, ahogy összeszedi a bugyikat, könyvet, sminkkészletet árulja el, milyen iszonyú küzdelem zajlik benne.
  • Jelige: „RÓZA” – Róza, avagy a milfek csodálatos világa

    Vékony Róza csak egy valamit szeretett világ életében, azt a pár centit a férfiak nadrágjában, nem tehetett róla, tizenhárom évesen egyszer rányitott a bátyjára a fürdőszobában, aztán nem volt többé nyugalma, olyat akart, amit bátran megfoghat, tekergethet, ennyi jutott akkor hirtelen az eszébe, bezzeg a lányok az iskolában azt mesélték, ők az olyannal már mi mindent csináltak,
  • Jelige: Annyk – Szétszaladt párhuzamok

    David az asztalánál ül és kottát ír. Lendületesen tintával, és ha lehetne lúdtollal. Napok óta tanulmányozza a parókás Vivaldi és Bach képeit, „Kopin „ is izgatja. Ő kompositőr lesz, hangoztatja sokadjára. A hegedűórák nehezen mennek, görcsösen szorítja a vonót, az akarat görcsével. A valóság terhesebb mint a képzelet világa
  • Jelige: Radiátor – Késés

    Már csak három perc? Már csak annyi? Gyere közelebb! Hogy bírok ki egy hetet nélküled? Hívsz majd? De hívjál! Már a vonatról hívjál! Vagy tudod mit, ne is menj sehová! De komolyan! Jó, jó, tudom, de olyan jó veled. A telefon nem ugyanaz. A skype sem ugyanaz. Most meg tudlak érinteni, most közel tudok hajolni, most érzem az illatod, és annyira szeretem itt a puha pihéket közvetlenül a füled mellett
  • Jelige: Kemény Munka – Isten irodája

    A kör alakú iroda szódabikarbóna fehér falai ablak nélkül is ontották magukból a fényt. Se ablak, se lámpa. Tökéletes, szemet nyugtató fény. A szoba közepén vese alakú Ikea dolgozóasztal, kimondhatatlan svéd névvel, ami pacalt is jelenthetne.
  • Jelige: Szerintem – A világmindenség teremtése

    Az első lépés

    Kezdetben teremtette Isten a rendkívül sűrű, forró állapotú világegyetemet. Az univerzumot még hihetetlenül nagy energiasűrűség és a vele járó óriási hőmérséklet és nyomás töltötte ki, de Isten lelke lebegett a robbanást követően táguló és hűlő világmindenség fölött. Mindezt olyan szenvedélyesen, élénk képzelettel alkotta meg, hogy észre sem vette: eltelt az első nap.

  • Jelige: Egy Kinder-Tojás – Kirakós

    Gyűlölöm a kirakóst, mondtam már? Gyerekkoromban mindig azt rejtegette számomra a Kinder-tojás sárgája. Mindenki, rajtam kívül, az aktuális figura-kollekció legújabb darabját kapta, én meg csak hétszer-hét darab, apró, lyukacsos lapokat. Mikor kipattintottam a sárga hengert és megláttam ezeket az undorító fecniket, könnyes szemmel szétszórtam a barna, virágmintás szőnyegen.
  • Jelige: Laborc – Tüzesvíz újra csobban

    P. akkor igen rossz passzban volt, legújabb egyetlen, örök szerelme, sokadik Júliája, éppen elhagyta… pedig nagy szüksége lenne rá, ahogy így jön ki a nagy semmibe – ifjú akadémiai kutatóként, kinek javadalmazása csak hidegvízre futja, lakásból kirúgva, önmagát társadalomból kiebrudaltnak vélve, csapódó záporban ázva –, mondom, jön kifele a toxikológia ajtaján, heveny abususából kikezelten.
  • Jelige: Ördög – Mikor végre, hazaért az ördög

    Mikor végre, hazaért az ördög, az ágyra dobta ezüstös irháját és kényelmesen elhevert a háromlábú pamlagon. Olybá tűnt, éjszakára megint elragadják gondolatait a doktrínák és a képzetek, hiszen mivel is foglalkozhatna esténként, ha úgysem alszik. Az elernyedt szemhéja alatt azonban más dolgokon morfondírozott. Olyan régen látta már Budapestet, talán a forradalom után csámborgott arra felé utoljára.
  • Jelige: Pitvar – Szívhajhász

    Talán a legkegyetlenebb dolog a világon, amikor ráébredünk arra, hogy nincs már egy szeletnyi sem a szívünkből. Elmorzsolt, lerombolt templomfalak a pitvar melletti kamrák, a főütőér ablakából nem süt már rá a fény az oltárra. A világi színdarab utolsó felvonásában már csak én játszom és ők… csak tapsolnak, bódultan kiabálnak nekem.