-
-
Jenei Gyula
Járványnapló
jegyzetversek
ha valaki az orrát fújja vagy
elköhinti magát, mindenki odanéz. majdnem
mindenki. a közelemben ketten is köhécselnek.
olyankor egy ideig nem veszek levegőt. -
-
Szeder H. Réka
Szavak a Taügetoszon
Felbolydult a bolygó;
égnek az erdőtüzek, és verik a hullámokat,
hogy kék-lila foltos köd lepje be a párát
a szemtükrödön. -
Böszörményi Zoltán
El nem küldött levél Kányádi Sándornak
A Szamos partja néma és rideg. A fodros víz felett emlék siet. -
Varga Melinda
A tizenkét kagyló: bika
ha felhergeled vagy félrekacsintasz, akár Minotaurusz a szűz lányok hamvas keblét, elevenen tép szét. -
-
Varga Melinda
Anyák napjára
az Isten tenyerén ülnek,
illatos és hófehér szívük van,
mint a hóvirágoknak,
és meghajlik lábuk nyomán az ég. -
Böszörményi Zoltán
Vörösbor, poharak az asztalon
Látom, amit felkínál a látomás, törvény, szív és fogalom. -
-
Debreczeni Balázs
Szép Heléna és Menelaosz első estéje
A Kultúra kész életveszély hát még a Kultúra-túra a Szépséges Szirének énekében.
-
Kertai Csenger
Szánkót akasszunk a szíveinkbe
szánkót akasszunk a szíveinkbe,
és madárrá változzunk,
csőrünkben elhozzuk a telet északról,
és elrejtsük az etetőkbe. -
Böszörményi Zoltán
Jeligék a halhatatlanságnak
Esterházy Péternek
A türelem nem oldja fel a szív segédigéit. Nem állít az elmerülő szavaknak katedrálist. -
Irodalmi Jelen
„Egyedül maradtunk a pusztulás fogatlan állat-ínyén”
Az Irodalmi Jelen költészet napi összeállítása
Az emberek belefagytak a házak árnyékába.
Még láttuk hamvaikat a füstbe burkolt fák között. -
József Attila
Az Isten itt állt a hátam mögött
Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. -
Böszörményi Zoltán
El nem küldött levél József Attilának
A vers nem lett osztályharcos
senki sem éhes a szóra de kívánja a kimondhatatlant a feltörő öröm ízét a koriander illatát a tüzet a lázadást a pillanatot amikor nem kell megalkudni senkivel és semmivel -
Böszörményi Zoltán, Vesztergom Andrea, Vörös István
Ma megnyílik a szelíd ég felettem
A megváltás egy örök pillanat - Az Irodalmi Jelen húsvéti szonettkoszorúja
-
Drávucz Zsolt
A szemek mögé hússzínű lámpafény
A teraszról ráncos emberek nézik,
ahogyan szép lassan fiatallá növök.