egy Horgas Béla-sorra – A söténdi éjszaka sötét, akár az éjszaka – szavalta Görög Gergő, a Bizánc kocsma örököse, s egészen transzba ringatta volna magát, ha a vihogás nem..
„Egyszer lerakja terhét majd a lelkem, / De csak mikor már lenn, a sírban fekszem. / Akkor majd ott fenn, egy láthatatlan madár / E fáradt szívnek dalolja a béke s szabadság..
„az álomban a folyó felől érkező / fehér férfiak // az álomban elvették / földjeink lovaink / neveink…” – Lucille Clifton afroamerikai költőnő versei Farkas Kornél fordításában..
Ugyan kinek gyűjtögetünk? – teszi fel a kérdést Janikovszky Éva egyik tárcájában. Fogyasztásra, sőt túlfogyasztásra épülő korunkban bizony elavulttá vált a gyűjtögetés, a tárgyak élettartamának meghosszabbítása javítás vagy újrahasznosítás által..