Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen novellapályázata 2018-ban

    Az Irodalmi Jelen folyóirat online felületének megújulása alkalmából novellapályázatot hirdet.

    A pályaművek esetében tematikai megkötés nincs, de terjedelmük nem haladhatja meg a 10 000 leütést (szóközöket beleszámolva). (A 10 000 jelnél hosszabbakat nem fogadjuk el!)

    A pályázatra kizárólag publikálatlan művek küldhetők be. Publikálatlannak minősülnek azok a művek, melyek sem könyvben, sem sajtóban, sem internet-közegben nem szerepeltek/nek.

    A pályázat jeligés és nevezési díjjal jár, egy pályázó egy jeligével csak egy művet küldhet be. (Egy pályázó többet is beküldhet más-más jeligével.)


    Nevezési díj (banki átutalással)

    • 2000 forint (Művészeti és Irodalmi Jelen Kft. – 1173 3089-2001 9220, OTP Bank);
    • vagy 30 RON (Occident Media Kft. – RO64 WBAN 2511 0000 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO);
    • vagy 10 euró (Occident Media Kft. – RO44 WBAN 2511 0220 0250 9984 – BC INTESA SANPAOLO) 

     

    A művek elbírálását a szerkesztőség tagjaiból álló zsűri végzi.


    Határidő és technikai feltételek

    Beküldési határidő: 2019. április 30.

    A pályaműveket az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre kérjük beküldeni.

    A pályaműveket doc, docx formátumban, e-mailen kell elküldeni (csak ezeket fogadjuk el) a következő forma szerin:

    • Jelige
    • Cím
    • Szöveg

     

    A legjobbnak ítélt írásokból előzsűrizést követően választjuk ki a három díjnyertes alkotást. A zsűri fenntartja a jogot, hogy ha nem érkezik be egy adott díjkategóriára méltó mű, azt a díjat ne, illetve megosztva adja ki.

    A beérkező novellákat folyamatosan közöljük az Irodalmi Jelen online felületén.

    Szavazni is lehet rájuk, a legtöbb szavazatot elérők közönségdíjban részesülnek.

    Eredményhirdetés és a jeligék feloldása: 2019. május 31.

    A díjakat a 2019 júniusában Budapesten sorra kerülő Irodalmi Jelen-esten adjuk át.


    Díjak

    1. díj: 100 000 Ft

    2. díj: 75 000 Ft

    3. díj: 50 000 Ft


    Közönségdíj

    Könyvcsomag, illetve 1 éves Irodalmi Jelen-előfizetés.


    A folyóirat az eddigi nagy sikerű pályázataihoz hasonlóan antológiát tervez megjelentetni a legjobbnak értékelt művekből, a szerzők nevének feltüntetésével.

    Korábbi köteteink:

    • Kenguruk a körúton (2010)
    • Nyitott ajtók (2011)
    • A Gregorina-kanyar (2012)
    • Életszilánkok (2015)

    A díjátadásra 2019 júniusában, egy Irodalmi Jelen-est keretében kerül sor.

     

    Várjuk régi és új olvasóink műveit!

  • Jelige: Alma a bokron – Éva

    Éva a nappalijában, kényelmes díványán ült, már szinte feküdt. A szobában halvány hangulatfény világított, a kinti eső koppanások monoton dallammá lágyultak. A dívány mellett egy kis diófa asztal állt, rajta egy Szekszárdi borvidéken készült 2008-as vörös cuvée és egy félig tele töltött borospohár.
  • Jelige: Jackpot – Hatodik napon

    Feleségem már vasárnap óta kérdezgette tőlem igenfurcsa hangsúllyal, hogy „te megint dohányzol?” Csodálkozva és kérdőn néztem rá?
  • Jelige: 60615 – -9002

    az ördög ideggázt dobott pestre. elszürkült minden. az emberek kikerekedett tébolyban szemeiket felaggatva futkostak össze-vissza. táncoltak az idegeimmel. fájdalmas, háborodott keringőt vívtak. valahogy így zavarodott össze az én életem is. azt hittem szerelmes leszek, férjhez megyek, gyerekeket nevelek, otthon, iskolában és így jó lesz.
  • Jelige: BÉKE – Ebéd

    Marko, a koszovói szerb paraszt lassú léptekkel hagyta maga mögött a krumpliföldet a tikkasztó déli napsütésben. A szántó peremén álldogáló diófák hívogató árnyékába ballagott, hogy egy kicsit kinyújtóztassa a kapálásban elgémberedett tagjait. Előbb durva, szőttes tarisznyáját dobta le a bozontos fűszálak közé, majd komótosan ő is a fűre telepedett. Hanyatt feküdt a fűben, kalapját jól az arcába húzta és örömmel hallgatta egy kisrigó vidám énekét, miközben ütemesen rágcsált egy letépett fűszálat.
  • Jelige: Tulipánfa – Cím: Tom

    Fárasztó szeptemberi nap állt Tom mögött. Nyűgösen mosdott, magára öltötte kockás-gombos pizsamáját, és felesége mellé ágyba bújt. Az asszony még olvasott a lámpa fényénél, Tom az oldalára fordult és már hortyogott is. Zavaros álmai voltak, és már sokadszorra álmodta az álmon belüli álmot. Látta magát, fel akart kelni, közelről látta az óriási ébresztőóra fekete mutatóit, fenyegetőn integetett a nagymutató, a kicsi kuncogott a másodperces mellett.
  • Jelige: Smooth operator – Smooth operator

    Apám születésnapján bombariadó volt a plázában. Még a közepénél sem tartottam a 200 forintos pizza szeletemnek, ő sem fejezte be az övét, a bátyám is csak némán nyammogott a sajátjával, mikor a hangosbeszélőn bemondták. Mindenkin pánik lett úrrá az étkezőcsarnokban, csak apám szólt hozzánk higgadtan, hogy ne rohanjunk még, várjuk meg, amíg kevesebb ember marad az éttermeknél.
  • Jelige: 2002auguszt. – Visszapillantás

    A tikkasztó hőségben egy kicsit kikapcsolódásra vágytam, ezért az Esztergomba tartó buszra szálltam. Sétáltam ott pár percet, de valahogy unalmasnak tűnt minden ami ott zajlott. Nemugrottam kátrányba, átballagtam az áradó Duna fölött a nagy forróság közepett Párkányba.
  • Jelige:Titkosrózsa - A madáretető

    A templom tornya is didergett azon a fagyos téli napon. Havas, díszes homlokzatát vacogva ráncolta ezen a fránya időjárás fölött bosszankodva. De szerencsére, - mint mindig - , még emellett is érezhető volt egy másfajta melegség. Közvetlen a templom szomszédságából vidám gyermekkacaj hallatszott: Anna, a hét esztendős kislány hóangyalosdit játszott a nagy hóban, csapkodó szárnyú és csicsergő madárseregek közepette. Szerette etetni a madarakat, földbeszúrt nagy madáretetője csordultig volt minden időben magokkal. Sohasem hagyta kiapadni az eleséget.
  • Jelige: Várok – Halköz

    Ültem a Halközben, bámultam a színes szökőkutat. Színes víz, micsoda badarság.

  • Jelige: Anomália – A vidéki Bermuda-háromszög titka

    Egymás után tértek be egyik lepukkant kocsmából a másikba. Habár a kislánynak nem volt más választása, minthogy apukájával tartson, valójában unalmasnak tartotta. Érdeklődését csupán az apától és az apa barátaitól érkező finomságok tartották életben. Amíg apa jóízűen és szinte reszketve nyelte le egyik rövidet a másik után, addig Dórika abban reménykedett, hogy egy csokicsúcsnál nem állnak meg és kap még egyet. Apának az alkohol okozott örömöt, az ötéves kislány esetében az édesség, a sütemény és az üdítő jelentette ugyanazt.
  • Jelige: Fabel – A galambok: mi szépek!

    Belvárosi, nagy kőépület. Kórház, belgyógyászat. Ott nyújtózik a forgalmas út mellett, üszkös-fekete fallal, tátongó szájjal. Kiordít abból a riadalom: baj van!

  • Jelige: „Marion” – HARCSAPAPRIKÁS

    Marion fürdőköpenyben állt a főzőplatni előtt és a fazékban rotyogó ételt kavargatta. A nagyszobából izgága popzene szivárgott. A férfi „Apolló Klub” feliratú trikóban állt az ajtóban: hatalmas bicepszét mozgatta, amelynek fekete tetoválása a tükörben úgy fest, mintha szárnyai nőttek volna. Aztán elhúzta a száját.
  • Jelige: Csillanó – Nézőpont

    Irma izgatottan öltözködött. Kék mintákkal dúsított fekete ruháját rántotta magára. Időre mentek a férje hívta meg ebédre, évfordulós ünnepségre. Igyekeznie kellett, hisz mindjárt visszajön érte az embere aki a közeli benzinkúthoz ugrott el tankolni. Autó állt meg a ház előtt. Aprót lebbentett a függönyön és már szaladt is a lifthez.
  • Jelige: Aurora Borealis – A dombtető

    Ott baktatott megint, azon az úton, azon a kiálló kövekkel teli, kis erdei ösvényen, amit minden egyes évben, minden egyes hónapban és minden egyes napon végiggyalogolt, immár huszonöt éve, fáradhatatlanul. Először harminc évesen kapaszkodott fel a falucska határában terpeszkedő dombtetőre, májusban, amikor könnyű a lég és apró rovarok járják körtáncukat a napsütésben, élvezvén röpke éltüket, s amikor szelíd virágillat telepszik a tájra, keveredve a széna és a tavaszi fű zsenge zamatával.
  • Jelige: Okuláré – Egy kis huncutság

    A szemészet folyosóján vártam, hogy a pupillatágító cseppeknek meglegyen a hatása. A rendelőben találkoztam egy tíz év körüli kislánnyal, akinek árpa nőtt az egyik szemén. Felderengett emlékezetemben, hogy kisiskolás koromban hasonló problémával én is voltam szemorvosnál. A kisebb sérüléseimet a nagymamám ügyesen meggyógyította az otthonról hozott praktikákkal, de a szemem világát annyira féltette, hogy inkább orvoshoz vitt.
  • Jelige: Hecsedli – Ugye ismerős?

    Szeretem a székelyeket, de nem a találékonyságuk miatt. Sőt, egyenesen ingerel, hogy váratlan helyzetben mindig tudják, mit kell tenni, és mire én mérlegelni kezdeném, már meg is teszik, és bármi sül ki belőle, a megtétellel máris előrébb járnak, mint én a mérlegeléssel. A hangjukért szeretem őket. Nem a szavaikért, csak ahogy kiejtik őket: ez megbabonáz, felpezsdít és cselekvésre késztet. Meglendítik a tagjaim a nyers, zöld héjú magánhangzók, a magasról aláívelő hanglejtés, mintha az emeletről szólnának le a hordárnak, hogy melyik csomagot melyik kézben célszerű vinni.
  • Jelige: Köptető – Memento mori

    Szeretek magamról beszélni. Talán azért, mert erről a legkönnyebb. Sosem értettem azokat az embereket, akik nem akarják kifejezni magukat. Bárhogyan. Annyi lehetőségük lenne. Nem kell festőnek, írónak, zenésznek lenned ahhoz, hogy átadd a gondolataidat. Elég csak beszélni róluk.
  • Jelige: ájerbusz – Sárgarigó

    A Fóka ezer méter fölött járt. Az iránytű mutatója parányi remegés után megállapodott 290 fokon. Felhő sehol, csak megnyugtató csönd. Fenn az éterben érzékelhetetlen sebességgel úszott az égi hajó. A szelek némán kísérték. Aztán a variométer lassú emelkedést jelzett.
  • Jelige: Morzsabál – Nyelvvizsga

    Mira és Apa nevettek a régimódi kifejezésen. Nem állt a késés szó mögött valós társadalmi tartalom. Mira belenézett a telefonba, kölcsönjószág volt, közös eszköz, nem saját. Ez volt az eszmei divat, társadalmi elvárás.
  • Jelige: Tengerész – Vendégszeretet

    Végigszívom a cigit, elpöckölöm a csikket, indulok be, az irodába. Nem, még sem jó; visszafordulok, felveszem és zsebre teszem a csikket. Jönnek a köztisztaságitól megnézni, lehet-e az üzemben enni a padlóról. Van egy emberem a központban, mindig tudom, mikor aktuális a vizsgálat. Iskoláknak, oviknak főzünk, a nyugdíjasotthonnak is, meg lehet rendelni kiszállításra, elvitelre is. Minden késő délelőtt négy kisteher viszi ki a kaját, és legalább negyvenen állnak sorba ételhordókkal, hogy ebédet vigyenek.